Alapból animék terén inkább az egyben bedarálós típus vagyok, mert fájdalmasan kevés az a heti húsz perc, ha tetszik egy sztori, mégis előfordul, hogy elcsábulok, és elkezdek szezonosokat. A mostani szezonból ezeket nézem: Boku no Hero Academia 5.évad Műfaj: akció, … Continue reading
Adatok: Év: 2020Részek száma: 16Műfaj: romantikus, dráma, melodrámaOrszág: Dél-KoreaCsatorna: MBC Történet: Jeong Hoon egy jóképű hírbemondó, akinek extrén hipermnéziája van, azaz mindenre emlékszik, ami valaha történt vele, amiben benne van a barátnője nyolc évvel ezelőtti halála is, amin nem tud … Continue reading
Vigyázat, fangirl poszt következik! A The King’s Avatar eredetileg egy kínai webnovelként látta meg a napvilágot Butterfly Blue tollából. A kínaiak úgy döntöttek, hogy animációs sorozatot csinálnak belőle, aminek 2017-ben jött ki az első évada, ami után beindult a szekér, … Continue reading
Múlt héten berobbant a Netflixre a Shadow and Bone, azaz magyarul az Árnyék és csont nyolc részes első évada, amit Leigh Bardugo Árnyék és csont és Hat varjú című könyvéből gyúrtak össze. A Hat varjút olyan másfél, az Árnyék és … Continue reading
You’re All Surrounded
Adatok:
Év: 2014
Részek száma: 20
Műfaj: akció, romantikus, vígjáték
Ország: Dél-Korea
Csatorna: SBS
Történet:
A történet középpontjában négy kezdő nyomozó és a csapatvezetőjük áll. A főszereplő, Eun Dae Gu (Lee Seung Gi) anyját a történetünk kezdető előtt tizenegy évvel meggyilkolták, de a gyilkost nem kapták el, ezért Dae Gu nyomozónak áll, hogy fényt derítsen az esetre, ami egyre csak bonyolódik.
Vélemény:
Lee Seung Gi a főszereplő, akinek eddig minden sorozatát nagyon szerettem, ezért egyértelmű volt, hogy ezt is megnézem. Nem kellett csalódnom, Seung Gi hozta a formáját, és megint egy nagyon jó doramát választott ki magának.
Nem vagyok oda annyira a krimiért, de mivel ez nyomozókról szól, ezért ez is volt benne rendesen, de most egyáltalán nem zavart. Lehet, hogy kezdem megszeretni a műfajt? Mindenesetre a húsz rész alatt a főszereplők több ügyet is megoldottak, amik között akadt egy-kettő, ami mélyebb üzenetet is hordozott annál, hogy kapjuk el a rosszfiúkat, és ezért nagyon tisztelem a sorozat készítőit, hogy még ilyesmit is belecsepegtettek.
Ennek a doramának több erőssége is van, az egyik ilyen a színészek játéka. Mindenki abszolút hitelesen hozta a karakterét, egyszer sem volt olyan, hogy bárkit is hiteltelennek éreztem. Emellett a karakterek is erősek, mindenkinek volt személyisége, a jókat nagyon lehetett szeretni, a gonoszokat pedig utálni, és persze akadt egy-két olyan szereplő is, aki megosztó lehet, hiszen a sorozat nem egy fekete-fehér világot tárt elég, igenis léteztek szürke karakterek is.
És ha már karakterek, akkor szólok néhány szót róluk is.
A főszereplő Eun Dae Gu, születési nevén Kim Ji Yong, az anyja egyedülálló anyaként nevelte, amíg meg nem gyilkolták, ezután Dae Gu árvaházba került, megváltoztatta a nevét, és végül a rendőrségen kötött ki. A sorozat elején ridegebb és magába zárkózó volt, majd szépen fokozatosan feloldódott, ahogy megismerte a nyomozó társait, és kezdett megbízni bennünk. Félreértés ne essék, itt nem valami hatalmas karakterfejlődésre kell gondolni, mert a személyisége nem változott meg, egyszerűen csak kinyílt, és csiszolódott egy kicsit.
Az is tetszett benne, hogy nem hagyta érintetlenül a sokk, ugyanis látta, ahogy az anyját meggyilkolták, hanem ez igenis sérüléseket okozott benne, és sebezhetővé tette, amit persze titkolt, és a lehető legjobban kezelt, de akkor is jó volt látni, hogy nem egy tökéletes főszereplővel van dolgunk, aki sokrétű és emberi.
Dae Gu-nak elég sok mindenen kellett átmennie a sorozat alatt, amit Lee Seung Gi tökéletesen átadott, egy rossz szót sem tudok mondani az alakítására.
Dae Gu-n kívül még fontos szereplő Seo Pan Suk csapatvezető, akit az a szerencse/szerencsétlenség ért, hogy az ő nyomozócsapatába került négy újonc, köztük természetesen Dae Gu is. Nagyon megszerettem Seo csapatvezetőt, ő is igazi egyéniség, aki él-hal a munkájáért, de a való életben egy kicsit esetlen. Az őt játszó színész, Cha Seung Won személyében új kedvencre tettem szert.
Dae Gu szerelme a sorozatban Uh Soo Sun, aki nem egy hú, de hatalmas egyéniség, inkább támogató szerepet tölt be, de azt nagyon jól csinálja, és bár nem a világ legagyasabb karaktere, de engem nem is idegesített, szóval én meg voltam vele elégedve.
Rajtuk hármójukon kívül még nagyon sok szereplő van, például a táskás nő, akinek már az első pillanatban lapáttal ajándékoztam volna meg az arcát, és az ő képviselő apja, aki egy igazi rohadék volt.
A sorozat másik nagy erőssége a hangulata. A több műfajú dolgokban az a veszélyes, hogy sokszor nagyon elcsúszik valamelyik műfaj felé, és a többit elhanyagolják, vagy nem úgy tálalják, ahogy kéne. Na, itt egyáltalán nem ez a helyzet. A készítők remekül lavíroztak az akciódúsabb-nyomozós, a romantikus és a humoros elemek között, tényleg nagyon jól lettek összerakva a hangulati váltások.
A cselekményvezetés is jó lett, tetszett, ahogy szépen fokozatosan haladtunk előre a nyomozós és a romantikus fronton is. Jól adagolták az információkat, és szerencsére nem csavarták túl a történetet, így végig logikusak tudtak maradni.
Bevallom, a dorama vége előtt nagyon izgultam, hogy csak koreaiasan el ne szúrják a lezárást, de szerencsére feleslegesen aggódtam. A végén szinte minden kiderült – összesen egy kérdésem lett volna még, de ez sem olyan vészes -, és nagyon jól elvarrták a szálakat, szóval senki se féljen, a koreai sorozatkészítési hagyományok ellenére léteznek még normális végű doramák is.
A sorozat OST-ja is jó lett, szép számok vannak benne, és szerencsére egyik dalt sem játszották le túl sokszor, így nem is untam meg egyiket sem.
Ez egy nagyon sokrétű dorama, amit spoilermentesen nem teljesen sikerült átadnom a kritikán belül, de higgyetek nekem, érdemes adni neki az esélyt, nemtől és kortól, valamint romantikus vagy akcióbeállítottságtól függetlenül. Ebben a sorozatban mindenkinek van valami, ami megfoghatja.
Pont: 9/10
Coffee Prince
Adatok:
Év: 2007
Részek száma: 17
Műfaj: romantikus, vígjáték
Ország: Dél-Korea
Csatorna: MBC
Történet:
Eun Chan egy nagyon fiús, huszonnégy éves lány, akit mindenki fiúnak néz. Így van ezzel a gazdag Han Kyul is, aki csakhogy lerázza az anyja és nagyanyja által ráerőltetett vakrandi partnereket, felbéreli Eun Chant, hogy játssza el a szeretőjét. A lány elvállalja, mert neki kell eltartania a húgát és az anyját, ezért nagyon kell neki a pénz. Később Han Kyul a nagyanyja nyomására megnyitja a Coffee Prince nevű kávéházat, ahol csak férfiakat alkalmaznak. Eun Chan is az alkalmazottak közé kerül, és ahogy az már lenni szokott, szépen lassan egymásba szeretnek Han Kyullal.
Vélemény:
Már rengeteg jót hallottam erről a doramáról, ezért elég nagy elvárásokkal vágtam bele, amiknek félig megfelelt, félig nem. Ez egy kiváló romantikus vígjáték, rengeteg benne a nevetés, a romantikus és a viccesen cuki pillanat, meg azért egy-két drámázás is található benne, de ez nem olyan vészes szinten.
Han Kyul és Eun Chan egymásra találását a kávézó működtetése, az ott dolgozók élete és egy másik pár szakítunk, majd újra összejövünk című cselekvése színesíti. Szóval a történet maga nem egy nagy szám és nem is túl izgalmas, de végül is ez nem egy akciófilm, tehát nem is várhatom el tőle, hogy nagyon az legyen.
A sorozat egy kicsit nehezen indult be, kellett olyan négy-öt rész, amíg sikerült ráhangolódnom, és felvennem a ritmusát, de utána már egy-két idegesítő momentumot leszámítva nagyon tetszett.
Han Kyult nagyon megszerettem, már a legelső részben. Tetszett, hogy ő nem ment keresztül hatalmas jellemfejlődésen, csak megkomolyodott, és megtalálta a helyét. Végig nagyon jól reagálta le a dolgokat, logikusan viselkedett, és emellett rettenetesen édes volt. Ja, és megsúgom, hogy a mosolya nem semmi, a női nézők garantáltan olvadozni fognak rajta, és bármit vett fel a sorozatban, minden jól állt rajta. M
ég egy gusztustalan narancssárga alapon pöttyös ing is.
Eun Chant alapjáraton kedveltem, a fiús énjével és a személyiségével egy kicsit egy tornádóra emlékeztetett. Nem volt túl okos, de idegesítően buta sem, viszont az utolsó két-három részben rendesen sikerült felidegesítenie, mert egyáltalán nem tudtam egyetérteni az érveivel. Végig fiús ruhákat hordott, még akkor is, amikor Han Kyul is rájött, hogy lány, ami a végére már egy kicsit idegesítővé vált, de nem olyan nem bírom elviselni szinten, mert tény, hogy vannak ilyen lányok is, még ha nem is sokan.
A kettőjük párosán kívül ott van még Han Kyul unokatesójának, Han Sungnak és Yoo Joo-nak a párosa. Ők néha idegesítettek – főként a sorozat elején, amikor még egy gyönyörű szép szerelmi négyszög is a nézők feje fölött lebegetett -, ráadásul az én ízlésemhez képest túl sokat drámáztak, de voltak jó pillanataik is, és érdekes volt egy már tíz éves párt figyelemmel kísérni.
Több mellékszereplő is van, de én most csak a Coffee Prince-ben dolgozó három másik srácot emelném ki. Mindhárman teljesen mások, de mindannyiukat nagyon megszerettem, rengeteget nevettem rajtuk és azon, ahogy mozgásban tartották az eseményeket a kávézóban.
A sorozat vége tetszett, boldog lett, ahogy az egy romantikus vígjátéknál illik is, bár szerintem túlzottan el lett húzva, egy résszel kevesebb bőven elég lett volna.
Az OST is jó volt, nem ismételgettek el unásig egyetlen egy számot sem, ami külön pluszpont.
Összességében ez egy nagyon aranyos, vicces dorama, a romantikus vígjátékok kedvelőinek, és azoknak, akik szeretik a fiú öltözik be lánynak alaphelyzetet mindenképpen ajánlom, főleg mivel itt tényleg elég hihető, hogy Eun Chant fiúnak nézik.
Pont: 8/10
Most kivételesen nem doramakritikával jöttem, mert az Iljimae óta nem néztem végig egyet sem, csak bele-belekaptam néhányba, de egyik sem fogott meg túlzottan,, ezért most szólnék néhány szót azokról a sorozatokról, amiket elvileg aktuálisan nézek, de mégsem.
Az első ilyen a Boys Over Flowers. Még valamikor július elejefelé kezdtem el, és kisebb-nagyobb megszakításokkal megnéztem belőle nyolc részt. Körülbelül másfél-két hónapja nem néztem bele, és ami azt illeti nem is hiányzik. Tudni kell rólam, hogy elég nagy Lee Min Ho rajongó vagyok, a City Hunter máig a legkedvencebb doramám (a Gaksital és a Gu Family Book mellett), és a Faith-t és a Personal Taste-t (ez utóbbi csak a negyedik résztől lesz jó, és úgy a nyolcadiktól nagyon jó) is nagyon szeretem, de a Boys Over Flowers egyszerűen nem akar lemenni a torkomon, bármennyire is jól néz ki Lee Min Ho és két másik F4 tag (a Ji Hoo-t játszó színész szerintem nem annyira jóképű, de ez csak ízlés kérdése). Nem bírom a főszereplő csajt, a főszereplő pasi jelleme is borzalmas (bár ő mutat némi fejlődést), túl sok benne az olyan típusú ciki rész, amit nem bírok, lapos a történet, és a sorozat humora sem jön úgy át, ahogyan kéne. Ezek közül egyébként a legnagyobb gáz az, hogy a főszereplő csaj elviselhetetlen, egyszerűen falra másztam a döntéseitől. Lee Min Ho miatt egyszer úgyis befejezem ezt a doramát szépen lassan apránként, nagy adagban nem biztos, hogy bevenné a gyomrom, de már előre látom, hogy egy elég lehúzó kritika fog megszületni, ha egyszer a végére érek.
Level 7 Civil Servant-ot is elkezdtem, de négy rész után abbahagytam. Pontosabban még amikor adásban volt e
lkezdtem, megnéztem egy részt, nem tetszett, ezért nem folytattam, de aztán a nyáron a Gaksitalban megismertem Joo Won-t, aki ugyebár itt a főszereplőt játssza, és mivel Joo Won a Gaksitalban iszonyatosan jó volt, úgy voltam vele, adok egy második esélyt a sorozatnak, hátha nem is olyan rossz, mint amilyennek elsőre tűnik. Hiba volt. Joo Won miatt végignéztem négy részt, de amíg el nem fogy az összes jó sorozat, nem fanyalodok rá erre újra. Egyszerűen képtelen vagyok nevetni a poénokon, a főszereplőnő kifejezetten irritál, a titkosügynök-élet bemutatása pocsék (az sem mentség, hogy ez egy vígjáték), a történet nem érdekfeszítő, ráadásul bármennyire is fáj bevallani, Joo Won itt közel sem alakít olyan jól, mint a Gaksitalban vagy a Good Doctorban.
A Dream High 2-őt is elkezdtem, de itt csak másfél részig jutottam. Ennyi alapján közel sem ér fel az első évad színvonalához, ami egyébként nekem hatalmas kedvencem. Igazából olyan keveset láttam belőle, hogy még nem jelenteném ki, hogy rossz, egyszerűen csak nem fogott meg, és a főszereplő csaj “enyhén” fura, de a pasikból elég jó a felhozatal, szóval egyszer biztos megnézem, ha éppen nem özönlenek majd rám a jobbnál-jobbnak ígérkező sorozatok, mint ahogy nemsokára fognak.
Iljimae
Adatok:
Év: 2008
Részek száma: 20
Műfaj: történelmi, akció, romantikus
Ország: Dél-Korea
Csatorna: SBS
Történet:
A nemesi származású Lee Geom apját a fiú szeme láttára igazságtalan árulással vádolták, és megölték, amikor a fiú csak tíz éves volt. Neki sikerült elmenekülni, hála egy piti tolvajnak, de az anyját és a nővérét az akkori szokások szerint eladják rabszolgának. Geom az őt ért sokk miatt elveszti az emlékeit, és abban a hitben nő fel, hogy a nevelőszülei az igazak. Tizenvalahány évvel később Yongként, egy eszes léhűtőként látjuk viszont, aki menekül a tanulástól, és folyton valami bajba keveredik. Bizonyos események hatására az emlékei fokozatosan visszatérnek, ekkor elhatározza, hogy bosszút áll az apja gyilkosán. Miközben a gyilkost keresi, sok nemesi házba betör, hogy megtalálja kardot, amivel megölték az apját, és hogy leplezze a valódi szándékát, lop, amit szétoszt a szegények között. Így válik a koreai nép Robin Hoodjává, azaz Iljimae-vé.
Vélemény:
Elég vegyesek az érzelmeim ezzel a doramával kapcsolatban. Egyrészt nagyon szerettem, és nehéz volt leállnom a nézésével, másrészt viszont nagyon sok bosszantó momentumot fedeztem fel benne, ami zavart.
Az előzménysztorit konkrétan untam, elég nehézen állítottam le magam, hogy ne tekerjek rajta, és várjam ki rendesen, amíg végre besasszézik a képbe a főszereplő, akit nem más játszott, mint Lee Jun Ki. Ez az első doramám tőle, igazából azért is kezdtem bele, mert végre látni akartam valamit tőle, ugyanis a doramarajongó oldalakon nagyon sok pozitívumot olvastam róla. Mint kiderült, az a sok ömlengés nem megalapozatlanul került fel a világhálóra.
Elsőre látásra nem gondoltam jóképűnek, de ezt hamar elfelejtette velem a hiteles színészi játékával. A karaktere, Yong először nem emlékszik a múltjára, és egy elsőre talán kicsit agyalágyult személyt ismerhetünk meg benne, de igazából nagyon okos, csak nem volt szükségese arra, hogy használja a szürkeállományát, ám amikor problémás helyzetbe kerül, mindig az eszével húzza ki magát a bajból. Amikor visszatérnek az emlékei, szépen fokozatosan megszületik egy komolyabb énje is. Először csak a bosszú miatt tör be a nemesek házaiba (kezdetben meglehetősen ügyetlenül), de aztán egy ponttól már nem csak és kizárólag a bosszú foglalkoztatja, hanem az is, hogy segítsen az embereknek. Nem egyik pillanatról a másikra vált szinte legyőzhetetlen hőssé, nagyon sokat kellett fejlődnie és gyakorolnia, amíg elérte ezt a pontot.
Ilyenkor általában a férfi főszereplő szerelmének, azaz a női főszereplőnek a jellemzésével szoktam folytatni, és most is ezt teszem, bár ez a sorozat sokkal kevésbé romantikus, mint a romantikus koreai doramák általában. Kifejezetten kevés a romantikus jelenet, és a főszereplő lány is viszonylag keveset szerepelt, Yong barátai nagyobb szerepet kaptak nála.
Tehát a női főszereplő. Tetszett a jelleme, ahogy nemes kisasszony létére segíteni akart a szegény, rossz sorsú embereknek, és egyszer még 
Iljimae-t is megmentette. Az a kevéske romantikus jelenet, amiben szerepelt jóra sikeredett, az egy szem csókjelenet pedig kifejezetten ütős és egyedi lett.
Yong/Geom/Iljimae mellett a másik nagyon fontos főszereplő Shi Hoo, akinek szappanoperába illő származástörténetét inkább nem részletezném. Shi Hoo katonának állt, és fattyúként az az egyetlen előrejutási lehetősége, ha elkapja Iljimae-t, a mestertolvajt. Természetesen mindent meg is tesz ennek értelmében. Alapból megértettem a motivációit, de egy elég gerinctelen tettével elég komolyan elásta magát a szememben, amit csak a legvégén bocsátottam meg neki.
A mellékszereplők klisések ugyan, de mindegyiküknek, főleg a „jóknak” nagyon színes egyéniségük van, szinte mindegyiküket nagyon megszerettem. Talán legjobban Yong nevelőapját bírtam, nagyon vicces figura volt, ráadásul mindent megtelt a nevelt fiáért, sokkal jobban bánt vele, mint néhány apa a saját gyerekével.
Mint már említettem, a
romantikus szál elég gyenge volt, inkább csak fűszerként szolgált a sok harc, Iljimae-betörés, piaci jelenet és politikai intrika mellett, ezért nem nagyon tudok több mindent mondani anélkül, hogy ne spoilereznék nagyon komolyan.
Szeretem az akció dús doramákat, ezért itt sem panaszkodtam a sok verekedés/kardvívás miatt, miközben néztem. Ahhoz képest, hogy 2008-as a dorama elég szépen kivitelezték őket, de azért a tetőugrálós jeleneteknél nagyon látszott az a bizonyos kötél, egyáltalán nem voltak élethűek azok az ugrások. Iljimae betörő akciói lettek a kedvenceim, főleg azok, amiknél az eszét használva vert át mindenkit.
Már említettem, hogy zavart néhány dolog, most a teljesség igénye nélkül ezeket gyűjteném össze:
Az OST-tal nem akadt problémám, bár nem is fogott meg, eddig még csak rá sem kerestem, pedig mostanában szokásommá vált, amikor befejezek egy doramát.
Összesítve ez egy egész jó dorama, inkább fiúknak, és azoknak ajánlanám, akiket nem zavar, ha háttérbe szorul a romantikus szál. Természetesen a zsarnokellenes hős témáért rajongóknak kötelező, én sem bántam meg, hogy megnéztem, annak ellenére sem, hogy felidegesítettem magam a hibáin. A hat ugyan nagyon kevés pontnak tűnhet, a sok zavaró tényező miatt csak ennyit adhattam neki, de ha valaki megkérdezné, hogy nekem tetszett-e az Iljimae, igennel felelnék.
Pont: 6/10
The King 2 Hearts
Adatok:
Év: 2012
Részek száma: 20
Műfaj: romantikus, vígjáték, akció
Ország: Dél-Korea
Csatorna: MBC
Történet:
A történet egy alternatív 21. században játszódik, ahol Dél-Korea államformája alkotmányos monarchia. A férfi főszereplő Lee Jae Ha koronaherceg, a dél-koreai király öccse, a női pedig Kim Hang Ah, egy észak-koreai katonatiszt. A dél-koreai király, Lee Jae Kang közelebb akarja hozni egymáshoz Észak- és Dél-Koreát, ezért megszervezi, hogy a két ország közös csapatot indítson a tiszti VB-n. A csapat tagja lesz az éppen csak leszerelt Lee Jae Ha és Kim Hang Ah is.
Vélemény:
Mostanában nagyon megszerettem Lee Seung Gi-t, zsinórban ez a harmadik sorozat, amit megnéztem, és ő a főszereplője. Itt is fantasztikusan játszik, teljesen átadta Lee Jae Ha jellemét, bár azt hiszem, tőle ez egyáltalán nem meglepő.
Lee Jae Ha az elején Dél-Korea elkényeztetett, arrogáns, tenyérbe mászóan idegesítő, és a tetejébe még egy kicsit ostoba (bár ez csak azért volt, mert korábban nem kellett használnia az agyát) koronahercege. Egy szóval borzalmas volt a személyisége az első részekben, jó néhányszor legszívesebben felpofoztam volna, de szerencsére a sorozat előrehaladtával elkezdett megkomolyodni, és nagyon megszerettem azt, akivé vált. Az út, amin végigment a dorama során elég rögös volt, de teljesen hiteles, én nem találtam kivetnivalót benne. Ami még nagyon tetszett, hogy a végére nem lett természetellenesen tökéletes, hanem ember maradt, akinek vannak hibái, de megtesz minden tőle telhetőt, és kibírja a krízishelyzeteket.
A női főszereplőt, Kim Hang Ah-t nagyon bírtam, és nem csak Ha Ji Won – ő alakította Hang Ah-t – miatt. Erős, független nő volt, aki az 
elején remekül kezelte az éretlen Jae Ha-t, aztán a nehézségekben is kitartott mellette, és tényleg mindent megtett a férfiért. Persze ő sem viselkedett mindig tökéletesen, volt egy pont, amikor elszakadt nála a cérna, de az szerintem tökéletesen érthető volt, én nem hibáztattam miatta.
Még fontos szereplő Eun Shi Kyung, aki dél-koreai katona. Őt is beválogatták a VB-n résztvevő tisztek közé, majd a felkészülés után először csak Lee Jae Ha testőre, aztán fokozatosan a bizalmasa és a barátja lett. Ő volt az, aki a legjobban bízott Jae Ha-ban, ráadásul a személyiségébe is beleestem. Azért lett katona, hogy védje a hazáját végig egyenes, bátran és okosan viselkedett. Húzták néha amiatt, hogy nincs humorérzéke, de ez engem egyáltalán nem zavart, nem volt vészes. Olyan kötelességtudattal rendelkezett, amire bárki büszke lehetne, és ez nekem nagyon tetszett.
A főgonosz, John Mayer egy társaság, a Klub M elnöke. A Klub M több ezer politikusnak adott kenőpénzt, a fő profilja a fegyverkereskedelem, ezért nekik nem jött jól az Észak- és Dél-Korea között kezdődő együttműködés. John Mayer koreai származású, az eredeti neve Kim Bon Gu, és a közte és a koreaiak között kibontakozó csata nagyon hamar személyes színezetet öltött. Ő a tipikus lelkiismeret nélküli, nagyon okos és befolyásos, elég őrült karaktertípust jelenítette meg, akit ahogy a forgatókönyv író valószínűleg tervezte, tényleg nagyon utáltam.
Rajtuk négyükön kívül még nagyon sok karakter van, de ők azok, akik a legfontosabb szerepet játszották a történetben.
A szerelmi szálról csak jót tudok mondani, nem volt szerelmi háromszög, ráadásul Jae Ha és Hang Ah remekül passzoltak egymáshoz. Már az is rendhagyó volt, ahogy összejöttek, aztán pedig egyedi, ahogy együtt maradtak, minden közös jelenetükben csak úgy izzott a levegő. Annyira jó volt végigszeretni, ahogy a kezdeti nagyon nem kedvellekből tényleg komolyan és hihetően szerelmesek lettek.
Volt egy másik páros is a történetben, Eun Shi Kyung és Lee Jae Ha húga, Lee Jae Shin. Én nagyon szerettem őket, és már az első találkozásukkor megmondtam, hogy ezek között lesz valami, annyira egyértelműen jelent volt a kémia kettőjük között.
A politikai szálak és cselszövések egy olyan abszolút laikusnak, mint én nagyon szépen ki voltak dolgozva, tényleg lehetett érteni, hogy mi miért van, bár azért egyszer-kétszer láttam sokkal logikusabb kivezető utat is a helyzetek megoldására, mint amit a doramában alkalmaztak, de ezt ráfoghatjuk arra is, hogy valószínűleg teljesen más a gondolkodásmódom, mint a koreaiaknak.
A doramában nagyon szépen kezelték azt a szálat, hogy Dél-Koreában alkotmányos monarchia van, viszont Észak-Koreában megtartották a diktatúrát, és abból, amit mutattak, nekem túl lazának tűnt a rendszer, ha nem emlegetik, hogy párt és elvtársak, nem biztos, hogy meg tudtam volna mondani, hogy nem csak egy egyszerű, anyagilag rossz helyzetben lévő köztársaságról van szó, hanem kommunizmusról.
Ezen kívül minden mást nagyon szerettem a sorozatban, ráadásul volt egy-két plusz, ami nem tartozott szervesen a történethez, de én jól 
szórakoztam rajta. Ilyen például az, hogy amikor a VB-re kiválasztott északiak délre mennek küzdeni, Hang Ah ott áradozik arról, hogy mennyire cuki a dél-koreai sztár, Hyun Bin, és ugyebár a főszerepet játszó nő, Ha Ji Won, pont egy évvel ezelőtt a dorama előtt szerepelt a Secret Gardenben, ahol Hyun Bin alakította a szerelmét.
Az is ilyen plusz apróság, hogy nagyon sok nyelven beszéltek ebben a sorozatban. Szerintem ebben beszéltek a legtöbb nyelven azok közül, amiket eddig láttam. Ugye a koreai az alap, angolul is elég sokat, minden részben többször is beszélnek, Jae Ha beszél franciául is (Aki beszél franciául meg tudja mondani, hogy milyen Lee Seung Gi kiejtése? Nagyon kíváncsi vagyok rá.), Japánban és Kínában is van néhány jelenet, így ebből a két nyelvből is kaptunk, és a királyi család főtitkára beszélt néhány mondatot telefonon németül. Ez utóbbinak nagyon örültem, mert németül tanulok, bár azért azokba a német mondatokba belekeveredett egy-két angol szó, amiknek nem kellett volna.
Nagyon sok különböző országból származó szereplő volt, ezért valahogy meg kellett oldaniuk a nyelvi különbségeket, amit az angol mellett egy fülre helyezhető mini fordítógéppel tettek meg azoknál a dialógusoknál, ahol az egyik karakter nem beszélt angolul. Ez a fordítógép roppant praktikus, csak kíváncsi lennék rá, hogy tényleg létezik-e ilyen. Én komolyan kétlem, de nem ástam bele magam ebbe a témába, ezért megvan rá a nagyon minimális esély, hogy tévedek.
A dorama lezárásával nincs különösebb problémám. Lee Jae Ha végső megoldása tetszett, bár amilyen komolynak festették le előtte két részen keresztül a helyzetet, egy kicsit epicebb dolgot vártam, de végül is ez is tökéletesen megfelelt.
Azért van egy MIÉRT? kérdésem a végével kapcsolatban. Ha valaki látta már, akkor megérti, mire gondoltam, annak pedig, aki nem, nem akarom lelőni a poént.
Az OST-ot nagyon jól állították össze, a szöveg nélküli aláfestő zenék is tetszettek, ráadásul mindig megfelelően helyezték el őket úgy, hogy emeltek a dorama színvonalán, és nem kliséssé tették.
Összegezve ez egy nagyon jó dorama, én teljesen beleszerettem, mindenképpen újra fogom majd nézni. Szerintem fiúk/férfiak is simán megnézhetik, van benne hozzá elég akció és politikai cselszövés a kiváló romantikus részek mellett ahhoz, hogy ne unatkozzanak.
Pont: 9/10
Shining Inheritance
Adatok:
Egyéb cím: Brilliant Legacy
Év: 2009
Részek száma: 28
Műfaj: romantikus, család
Ország: Dél-Korea
Csatorna: SBS
Történet:
Go Eun Sung külföldön tanul, és hazatér, hogy magával vigye az autista öccsét, Eun Woo-t Amerikába, hogy az zongorát tanuljon. Sun Woo Hwan (Lee Seung Gi) szintén Amerikában tanul, ő a nagyanyja utasítására tér haza, és a reptéren véletlenül összecseréli a bőröndjét Eun Sunggal. Ennek köszönhetően találkoznak, és hamar megutálják egymást. Nem sokkal ezután meghal Eun Sung apja, a mostohaanyja kirakja a lányt és az autista öccsét a házából, így Eun Sungnak egyedül kell boldogulnia. A tetejében még Eun Woo-t is elveszíti, és miközben őt keresi, megmenti Hwan nagyanyját, aki egy étterem lánc elnöke. A nagymama megszereti Eun Sungot, és elhívja, hogy lakjon a házában, sőt még a vállalatát is rá akarja hagyni, mert a felelőtlen unokáiról már lemondott.
Vélemény:
Már régóta tervben volt ez a sorozat, de csak azután néztem meg, hogy megismertem, és megszerettem Lee Seung Gi-t a Gu Family Bookban. A Shining Inheritancebeli alakítása után kapott főszerepeket, ami nem is csoda, nagyon jól eljátszotta Hwan karakterét.
Sun Woo Hwan a dorama elején egy elkényeztetett, arrogáns, gazdag ficsúr, aki folyton szomorúságot okoz a nagymamájának. Olyanokat csinált, hogy nagyon sokszor legszívesebben képen töröltem volna, de utálni nem tudtam, ráadásul mint az ilyen karaktereknél mindig, nála is tudni lehetett, hogy meg fog javulni. Ez meg is történt, és elég jól vitelezték ki, nekem nem volt rá panaszom
. Hwan tényleg szép fokozatosan változott át a bunkóból azzá az emberré, aki a dorama végére lett, közben nagyon jól ábrázolták a jellemfejlődését, és a körülményeit is. Hwan karaktere tehát nagyon jól kidolgozott és hiteles, még úgy is, hogy kicsit sablonos, de ez utóbbit a sorozat nézése közben Lee Seung Gi játéka könnyen elfeledtette velem.
Go Eun Sung, a női főszereplő karaktere sem rossz, sőt összességében kedveltem. Csinált ugyan olyan dolgokat, amiért mérges voltam rá, de a személyisége nem volt sablonos, és végül is érteni lehetett, mit miért tesz. Végig az öccsét akarta megtalálni, mindent azért tett, hogy Eun Woo előkerüljön, és szimpatikussá tette, hogy annyira aggódott az öccséért. Sok koreai dorama női főszereplőjével ellentétben neki kifejezetten szép arca volt, de könyörgöm, miért nem lehetett normálisabb frizurát csinálni neki? A nézése közben néhányszor felidegesítettem magam rajta.
Hwan és Eun Sung eleinte utálja egymást, beletelik egy kis időbe, amíg emberként tekintenek a másikra, aztán pedig fokozatosan kedvelik meg egymást. Nagyon tetszett, ahogy Hwan jellemfejlődésével arányosan egyre közelebb kerültek egymáshoz, a cuki jeleneteiktől pedig olvadoztam, bár ebből többet is el tudtam volna viselni, főleg úgy, hogy ez egy huszonnyolc részes dorama. Ők ketten nagyon illettek egymáshoz, na de az, ami akadályozta, hogy végre összejöjjenek eléggé felhúzott.
Hwannak ugyanis volt barátnője, Seung Mi, akivel már gimi óta együtt voltak, de Hwan szerintem inkább csak testvérként gondolt a lányra, míg Seung Mi őrülten szerette a srácot, és nem akart lemondani róla. Egy pióca barátnő eleve idegesítő, de itt még hozzájött az is, hogy Seung Mi Eun Sung mostohatestvére (ezt persze Hwan sokáig nem tudta), ezért Eun Sung nem akart rosszat a lánynak, ráadásul igazából Seung Mi személyisége nem rossz, én kedveltem valamennyire, csak az anyja rontotta el.
Na, és gyakorlatilag azért nem jöttek össze, mert figyelembe kell venniük Seung Mi érzéseit. Könyörgöm, Hwan mást szeret, ezt meg is mondta neki, gyakorlatilag szakított vele, minek kell megvárni, hogy ő a beleegyezését adja Hwannak és Eun Sungnak? Lehet, hogy csak én vagyok érzéketlen tuskó, de a vége felé ez engem nagyon idegesített.
Aztán persze, ahogy lenni szokott, Eun Sungnak is volt egy „rajongója”. Joon Se a tipikus kedves srác, aki iszonyat édes dolgokat tesz a főszereplő csajért, de mindenki tudja, hogy úgyis ő lesz a szerelmi háromszög hoppon maradt tagja. Szurkolni ugyan nem neki szurkoltam, de nagyon sajnáltam, és szerettem. A személyiségi iszonyat jó. Érett gondolkozású, önkénteskedik, és még nehéz helyzetben is kitart az elvei mellett azzal, hogy jó döntést hoz.
Fontos szereplő még Eun Sung mostohaanyja, aki gyakorlatilag a történet főgonosza. Olyan szemétségeket tett, hogy a dorama nézése közben folyamatosan lekígyóztam és leboszorkányoztam, egyszerűen hihetetlen, milyen messzire elment a pénz miatt. Már az első rész után tudtam, hogy utálni fogom, de nem gondoltam volna, hogy ennyire. Ráadásul nagyon sokat láttuk ahogy ő szenved azért, amilyen helyzetbe hozta magát az áskálódásaival, és ez az utolsó néhány részben nagyon idegesített. Egy csöppet sem érdekelt, ahogy nem tudott kimászni a saját verméből, jobban örültem volna, ha ezek helyett a főszereplők kapnak nagyobb teret a végén.
Családi dorama lévén fontos szerepet kapott még Hwan dörzsölt nagymamája, butácska anyja és húga, a „szellem” komornyik, Eun Sung éles nyelvű barátnője, az elvileg halott apa és Eun Woo, Eun Sung autista öccse.
A történet tetszett, de a huszonnyolc részt nem a folyamatosan pörgő események, hanem sokkal inkább a lélektani folyamatok (jellemfejlődés, szenved Seung Mi, Seung mi anyja egyre mélyebbre süllyed stb.) töltötték ki.
A végével koreai doramához képest meglepően elégedett vagyok. Az utolsó részben Eun Woo és Hwan közös jelenete a gyorsétteremben nagyon édes volt, és a záró képet sem kifogásolhatom egy szóval sem.
A zenéket, mint minden doramában, itt is nagyon eltalálták, illettek a hangulathoz, de szerintem nem fogom agyonhallgatni őket, annyira nem fogtak meg a számok. Persze azért van néhány, amit időről-időre meghallgatok majd.
(Ezt Lee Seung Gi énekli)
Összességében tehát ez egy nagyon jó sorozat, a romantikus doramák szerelmeseinek kötelező darab, és nem csak Lee Seung Ki miatt, bár ő is elég komoly pluszt jelentett.
Vacilláltam, hogy hány pontot adjak a Shining Inheritance-nek, mert nagyon pozitív benyomást hagyott bennem, de az idegesítő dolgok miatt, amikről fentebb írtam, nem adhatok többet, bármennyire is szerettem nézni.
Pont: 8/10
limovelemenyei.wordpress.com 