Coffee Prince

Coffee Prince

Adatok:

Év: 2007
Részek száma: 17
Műfaj: romantikus, vígjáték
Ország: Dél-Korea
Csatorna: MBC

Történet:

Eun Chan egy nagyon fiús, huszonnégy éves lány, akit mindenki fiúnak néz. Így van ezzel a gazdag Han Kyul is, aki csakhogy lerázza az anyja és nagyanyja által ráerőltetett vakrandi partnereket, felbéreli Eun Chant, hogy játssza el a szeretőjét. A lány elvállalja, mert neki kell eltartania a húgát és az anyját, ezért nagyon kell neki a pénz. Később Han Kyul a nagyanyja nyomására megnyitja a Coffee Prince nevű kávéházat, ahol csak férfiakat alkalmaznak. Eun Chan is az alkalmazottak közé kerül, és ahogy az már lenni szokott, szépen lassan egymásba szeretnek Han Kyullal.

Vélemény:

Már rengeteg jót hallottam erről a doramáról, ezért elég nagy elvárásokkal vágtam bele, amiknek félig megfelelt, félig nem. Ez egy kiváló romantikus vígjáték, rengeteg benne a nevetés, a romantikus és a viccesen cuki pillanat, meg azért egy-két drámázás is található benne, de ez nem olyan vészes szinten.

Han Kyul és Eun Chan egymásra találását a kávézó működtetése, az ott dolgozók élete és egy másik pár szakítunk, majd újra összejövünk című cselekvése színesíti. Szóval a történet maga nem egy nagy szám és nem is túl izgalmas, de végül is ez nem egy akciófilm, tehát nem is várhatom el tőle, hogy nagyon az legyen.

A sorozat egy kicsit nehezen indult be, kellett olyan négy-öt rész, amíg sikerült ráhangolódnom, és felvennem a ritmusát, de utána már egy-két idegesítő momentumot leszámítva nagyon tetszett.

Han Kyult nagyon megszerettem, már a legelső részben. Tetszett, hogy ő nem ment keresztül hatalmas jellemfejlődésen, csak megkomolyodott, és megtalálta a helyét. Végig nagyon jól reagálta le a dolgokat, logikusan viselkedett, és emellett rettenetesen édes volt. Ja, és megsúgom, hogy a mosolya nem semmi, a női nézők garantáltan olvadozni fognak rajta, és bármit vett fel a sorozatban, minden jól állt rajta. Még egy gusztustalan narancssárga alapon pöttyös ing is.

Eun Chant alapjáraton kedveltem, a fiús énjével és a személyiségével egy kicsit egy tornádóra emlékeztetett. Nem volt túl okos, de idegesítően buta sem, viszont az utolsó két-három részben rendesen sikerült felidegesítenie, mert egyáltalán nem tudtam egyetérteni az érveivel. Végig fiús ruhákat hordott, még akkor is, amikor Han Kyul is rájött, hogy lány, ami a végére már egy kicsit idegesítővé vált, de nem olyan nem bírom elviselni szinten, mert tény, hogy vannak ilyen lányok is, még ha nem is sokan.

A kettőjük párosán kívül ott van még Han Kyul unokatesójának, Han Sungnak és Yoo Joo-nak a párosa. Ők néha idegesítettek – főként a sorozat elején, amikor még egy gyönyörű szép szerelmi négyszög is a nézők feje fölött lebegetett -, ráadásul az én ízlésemhez képest túl sokat drámáztak, de voltak jó pillanataik is, és érdekes volt egy már tíz éves párt figyelemmel kísérni.

Több mellékszereplő is van, de én most csak a Coffee Prince-ben dolgozó három másik srácot emelném ki. Mindhárman teljesen mások, de mindannyiukat nagyon megszerettem, rengeteget nevettem rajtuk és azon, ahogy mozgásban tartották az eseményeket a kávézóban.

A sorozat vége tetszett, boldog lett, ahogy az egy romantikus vígjátéknál illik is, bár szerintem túlzottan el lett húzva, egy résszel kevesebb bőven elég lett volna.

Az OST is jó volt, nem ismételgettek el unásig egyetlen egy számot sem, ami külön pluszpont.

Összességében ez egy nagyon aranyos, vicces dorama, a romantikus vígjátékok kedvelőinek, és azoknak, akik szeretik a fiú öltözik be lánynak alaphelyzetet mindenképpen ajánlom, főleg mivel itt tényleg elég hihető, hogy Eun Chant fiúnak nézik.

Pont: 8/10

The King 2 Hearts

The King 2 Hearts

Adatok:

Év: 2012

Részek száma: 20

Műfaj: romantikus, vígjáték, akció

Ország: Dél-Korea

Csatorna: MBC

Történet:

A történet egy alternatív 21. században játszódik, ahol Dél-Korea államformája alkotmányos monarchia. A férfi főszereplő Lee Jae Ha koronaherceg, a dél-koreai király öccse, a női pedig Kim Hang Ah, egy észak-koreai katonatiszt. A dél-koreai király, Lee Jae Kang közelebb akarja hozni egymáshoz Észak- és Dél-Koreát, ezért megszervezi, hogy a két ország közös csapatot indítson a tiszti VB-n. A csapat tagja lesz az éppen csak leszerelt Lee Jae Ha és Kim Hang Ah is.

Vélemény:

Mostanában nagyon megszerettem Lee Seung Gi-t, zsinórban ez a harmadik sorozat, amit megnéztem, és ő a főszereplője. Itt is fantasztikusan játszik, teljesen átadta Lee Jae Ha jellemét, bár azt hiszem, tőle ez egyáltalán nem meglepő.

Lee Jae Ha az elején Dél-Korea elkényeztetett, arrogáns, tenyérbe mászóan idegesítő, és a tetejébe még egy kicsit ostoba (bár ez csak azért volt, mert korábban nem kellett használnia az agyát) koronahercege. Egy szóval borzalmas volt a személyisége az első részekben, jó néhányszor legszívesebben felpofoztam volna, de szerencsére a sorozat előrehaladtával elkezdett megkomolyodni, és nagyon megszerettem azt, akivé vált. Az út, amin végigment a dorama során elég rögös volt, de teljesen hiteles, én nem találtam kivetnivalót benne. Ami még nagyon tetszett, hogy a végére nem lett természetellenesen tökéletes, hanem ember maradt, akinek vannak hibái, de megtesz minden tőle telhetőt, és kibírja a krízishelyzeteket.

A női főszereplőt, Kim Hang Ah-t nagyon bírtam, és nem csak Ha Ji Won – ő alakította Hang Ah-t – miatt. Erős, független nő volt, aki az elején remekül kezelte az éretlen Jae Ha-t, aztán a nehézségekben is kitartott mellette, és tényleg mindent megtett a férfiért. Persze ő sem viselkedett mindig tökéletesen, volt egy pont, amikor elszakadt nála a cérna, de az szerintem tökéletesen érthető volt, én nem hibáztattam miatta.

Még fontos szereplő Eun Shi Kyung, aki dél-koreai katona. Őt is beválogatták a VB-n résztvevő tisztek közé, majd a felkészülés után először csak Lee Jae Ha testőre, aztán fokozatosan a bizalmasa és a barátja lett. Ő volt az, aki a legjobban bízott Jae Ha-ban, ráadásul a személyiségébe is beleestem. Azért lett katona, hogy védje a hazáját végig egyenes, bátran és okosan viselkedett. Húzták néha amiatt, hogy nincs humorérzéke, de ez engem egyáltalán nem zavart, nem volt vészes. Olyan kötelességtudattal rendelkezett, amire bárki büszke lehetne, és ez nekem nagyon tetszett.

A főgonosz, John Mayer egy társaság, a Klub M elnöke. A Klub M több ezer politikusnak adott kenőpénzt, a fő profilja a fegyverkereskedelem, ezért nekik nem jött jól az Észak- és Dél-Korea között kezdődő együttműködés. John Mayer koreai származású, az eredeti neve Kim Bon Gu, és a közte és a koreaiak között kibontakozó csata nagyon hamar személyes színezetet öltött. Ő a tipikus lelkiismeret nélküli, nagyon okos és befolyásos, elég őrült karaktertípust jelenítette meg, akit ahogy a forgatókönyv író valószínűleg tervezte, tényleg nagyon utáltam.

Rajtuk négyükön kívül még nagyon sok karakter van, de ők azok, akik a legfontosabb szerepet játszották a történetben.

A szerelmi szálról csak jót tudok mondani, nem volt szerelmi háromszög, ráadásul Jae Ha és Hang Ah remekül passzoltak egymáshoz. Már az is rendhagyó volt, ahogy összejöttek, aztán pedig egyedi, ahogy együtt maradtak, minden közös jelenetükben csak úgy izzott a levegő. Annyira jó volt végigszeretni, ahogy a kezdeti nagyon nem kedvellekből tényleg komolyan és hihetően szerelmesek lettek.

Volt egy másik páros is a történetben, Eun Shi Kyung és Lee Jae Ha húga, Lee Jae Shin. Én nagyon szerettem őket, és már az első találkozásukkor megmondtam, hogy ezek között lesz valami, annyira egyértelműen jelent volt a kémia kettőjük között.

A politikai szálak és cselszövések egy olyan abszolút laikusnak, mint én nagyon szépen ki voltak dolgozva, tényleg lehetett érteni, hogy mi miért van, bár azért egyszer-kétszer láttam sokkal logikusabb kivezető utat is a helyzetek megoldására, mint amit a doramában alkalmaztak, de ezt ráfoghatjuk arra is, hogy valószínűleg teljesen más a gondolkodásmódom, mint a koreaiaknak.

A doramában nagyon szépen kezelték azt a szálat, hogy Dél-Koreában alkotmányos monarchia van, viszont Észak-Koreában megtartották a diktatúrát, és abból, amit mutattak, nekem túl lazának tűnt a rendszer, ha nem emlegetik, hogy párt és elvtársak, nem biztos, hogy meg tudtam volna mondani, hogy nem csak egy egyszerű, anyagilag rossz helyzetben lévő köztársaságról van szó, hanem kommunizmusról.

Ezen kívül minden mást nagyon szerettem a sorozatban, ráadásul volt egy-két plusz, ami nem tartozott szervesen a történethez, de én jól szórakoztam rajta. Ilyen például az, hogy amikor a VB-re kiválasztott északiak délre mennek küzdeni, Hang Ah ott áradozik arról, hogy mennyire cuki a dél-koreai sztár, Hyun Bin, és ugyebár a főszerepet játszó nő, Ha Ji Won, pont egy évvel ezelőtt a dorama előtt szerepelt a Secret Gardenben, ahol Hyun Bin alakította a szerelmét.

Az is ilyen plusz apróság, hogy nagyon sok nyelven beszéltek ebben a sorozatban. Szerintem ebben beszéltek a legtöbb nyelven azok közül, amiket eddig láttam. Ugye a koreai az alap, angolul is elég sokat, minden részben többször is beszélnek, Jae Ha beszél franciául is (Aki beszél franciául meg tudja mondani, hogy milyen Lee Seung Gi kiejtése? Nagyon kíváncsi vagyok rá.), Japánban és Kínában is van néhány jelenet, így ebből a két nyelvből is kaptunk, és a királyi család főtitkára beszélt néhány mondatot telefonon németül. Ez utóbbinak nagyon örültem, mert németül tanulok, bár azért azokba a német mondatokba belekeveredett egy-két angol szó, amiknek nem kellett volna.

Nagyon sok különböző országból származó szereplő volt, ezért valahogy meg kellett oldaniuk a nyelvi különbségeket, amit az angol mellett egy fülre helyezhető mini fordítógéppel tettek meg azoknál a dialógusoknál, ahol az egyik karakter nem beszélt angolul. Ez a fordítógép roppant praktikus, csak kíváncsi lennék rá, hogy tényleg létezik-e ilyen. Én komolyan kétlem, de nem ástam bele magam ebbe a témába, ezért megvan rá a nagyon minimális esély, hogy tévedek.

A dorama lezárásával nincs különösebb problémám. Lee Jae Ha végső megoldása tetszett, bár amilyen komolynak festették le előtte két részen keresztül a helyzetet, egy kicsit epicebb dolgot vártam, de végül is ez is tökéletesen megfelelt.

Azért van egy MIÉRT? kérdésem a végével kapcsolatban. Ha valaki látta már, akkor megérti, mire gondoltam, annak pedig, aki nem, nem akarom lelőni a poént.

Az OST-ot  nagyon jól állították össze, a szöveg nélküli aláfestő zenék is tetszettek, ráadásul mindig megfelelően helyezték el őket úgy, hogy emeltek a dorama színvonalán, és nem kliséssé tették.

Összegezve ez egy nagyon jó dorama, én teljesen beleszerettem, mindenképpen újra fogom majd nézni. Szerintem fiúk/férfiak is simán megnézhetik, van benne hozzá elég akció és politikai cselszövés a kiváló romantikus részek mellett ahhoz, hogy ne unatkozzanak.

Pont: 9/10

Gu Family Book

Gu Family Book

Adatok:

Év: 2013

Részek száma: 24

Műfaj: romantikus, fantasy, történelmi jellegű, melodráma

Ország: Dél-Korea

Csatorna: MBC

Történet:

A történet főszereplője a folyóban hagyott Choi Kang Chi, aki félig ember, félig pedig misztikus lény, de eltökélt szándéka, hogy megtalálja a Gu családi könyvet, és a segítségével emberré váljon. Az útja keresztezi Dam Yeo Woolét, aki nő létére és fiatal kora ellenére remek kardforgató. A főgonosz, Jo Gwan Wong mindent eltipor maga körül, hogy nagyobb hatalomra tegyen szert, többek között Kang Chi nevelőapját is.

Vélemény:

A történet leírásakor visszafogtam magam, mert nem akartam sokat spoilerezni, de a gyengére sikerült ismertető ellenére ez egy nagyon érdekes és eseménydús dorama. Nekem nagyon-nagyon tetszett, tökéletesen az én ízlésemnek való volt, és mivel a Faith után ez csak a második történelmi doramám, konkrét hibát sem nagyon találtam benne.

A dorama első két része Kang Chi szüleinek találkozását és történetét meséli el, és én már itt beleszerettem a történet hangulatába. Jo Gwan Wong már itt is szerepel, ugyanis ő az, aki tönkretette Kang Chi anyjának a családját, és Kang Chi anyját Seo Hwat gisaengnek adta. Így a harmadik részben találkozunk először a főszereplőkkel, én azonnal megkedveltem mindkettejüket, és ez az érzés a további részekben csak erősödött.

Kang Chi az elején még nincs tudatában annak, hogy csak félig ember, ugyanis egy varázskarkötő blokkolja a misztikus erejét. Amikor végül megtudja, lesokkolódik, de ezt pont megfelelő ütemben sikerül feldolgoznia. A személyisége nagyon jó, egyáltalán nem sablonos. Alapjában véve nem az a zseni karakter, néha egy kicsit butácska tud lenni, de hatalmas szíve van, és ha olyan helyzetbe kerül, akkor nagyon menőn viselkedik, és teljesen levedli magáról a kisfiús butaságot. A reakcióiért is nagyon-nagyon szerettem, nem értett félre dolgokat, mindent úgy reagált le, ahogy egy normális ember tenné, egyáltalán nem ment el a klisés értsünk félre mindent, amit csak lehet karaktertípus felé. Az evés, pontosabban a hús szeretetét is nagyon szerettem benne, volt egy akció, ami részben erre épült, és jaj, nagyon jól szórakoztam rajta.

Kang Chi tehát eleve remek karakter, amin az őt alakító színész, Lee Seung Ki is hatalmasat dobott. Ez volt az első doramám Lee Seung Ki-től, de az biztos, hogy nem az utolsó. Teljesen beleszerettem a színészbe, iszonyat jól játszik, és szépen lassan végig fogok nézni tőle mindent. Még akkor is, ha nem tetszik az adott mű, mert érte maximálisan megéri.

A női főszereplőt, Dam Yeo Woolt is nagyon bírtam. A karaktere nagyon menő, nő létére remek kardforgató, olyannyira, hogy oktató az apja hadiiskolájában. Egy kicsit harcos amazonszerű, és ő az, aki először megtudja, hogy Kang Chi micsoda. Nagyon tiszteltem benne, ahogy reagált, és ahogy végig segített Kang Chi-nak, kitartott mellette, és bízott benne. Az őt alakító színésznőt, Suzy-t már láttam a Dream Highban, és ahogy ott is, itt is remekül eljátszotta a rá kiosztott szerepet.

Kang Chi és Yeo Wool szerelmi története nagyon jól meg lett csinálva, nem egyik pillanatról a másikra szeretnek bele egymásba, hanem szép fokozatosan, sokat csipkelődnek egymással, és tényleg hiteles és mély szerelem bontakozik ki kettejük között. Ahogy a koreai doramáktól megszokhattuk, ez sincs tele csókjelenetekkel, na de amikor van, az egyszerűen fantasztikus, tökéletesen kielégíti a romantikus énem igényeit. Nekem az egyik kedvenc dorama szerelmespárommá váltak, tényleg nagyon illenek egymáshoz, és nagyon aranyosak együtt.

A többi szereplőt nem akarom annyira részletesen kielemezni. A főgonoszt legszívesebben már az első részben felakasztottam volna, és minél többet láttam a képét, annál inkább azt kívántam, hogy valaki ölje már meg, de nagyon gyorsan.

Kang Chi apját nagyon szerettem, iszonyatosan édes volt az első két részben. Volt több mellékszereplő, akiket nagyon bírtam, például az öreg mester a hadiiskolában, és a zsarnok a faluban, voltak akiket kevésbé kedveltem, Chung Jo halála például nem igazán rázott volna meg, és egy-két alkalommal Tae Seo-t is szívesen behajítottam volna a folyóba.

Maga az utolsó rész tipikusan koreaisra sikeredett, pont olyan fajtára, ami miatt nem repkedek örömömben. Az utolsó tíz perccel azért kárpótoltak valamennyire, de azért ezzel szemben is komoly fenntartásaim vannak. Nem írom le, mik, hátha valaki úgy olvassa el ezt a kritikát, hogy még nem látta a doramát, aki meg látta, az úgyis tudja, mi a problémám.

A zenék, mint a legtöbb koreai doramában, itt is nagyon jók voltak, egytől-egyig mindet nagyon megszerettem, és jó néhányszor meg fogom még hallgatni a Gu Family Book OST-ját. (Igazából már most meghallgattam párszor.

Mivel mindet nagyon szeretem, nehéz volt kiválasztani, melyikeket rakjam be ide, de végül azok mellett döntöttem, amiket a két főszereplő, Suzy és Lee Seung Ki énekelt. Annak a szövegére, amit Suzy énekelt külön felhívnám a figyelmet, abban a feliratban, amivel én néztem nem fordították le a dalszövegeket, így miután befejeztem, nekem is csak barátnőm mondta, hogyha úgy vesszük, ez a legszomorúbb szövegű szám az egész doramában, és tényleg.

Összességében tehát én teljesen oda meg vissza vagyok ezért a doramáért, szinte a teljes történetért, a menő harcokért, a fantasy részért is, a romantikus pillanatokért, a főszereplőkért és a zenékért is, ezért bár tudom, hogy azért ez egy nem tökéletes alkotás, és sok kérdés maradt megválaszolatlanul, mégis maximális pontot adok neki, mert teljesen levett a lábamról.

Pont: 10/10