Elstartolt a The Heirs, amit már nagyon régóta vártam. Mielőtt elkezdtem nézni, féltem egy kicsit, hogy túl nagyok az elvárásaim, de szerencsére hiába aggódtam. Valahol olvastam, hogy a veterán doramarajongók szerint egy doramáról az első négy részig nem szabad eldönteni, hogy jó-e vagy sem. Eddig négy részt adtak le, mind a négyet meg is néztem, szóval most már nyugodt szívvel mondhatom, hogy ez a sorozat szenzációs, aki még nem kezdett bele, annak nagyon ajánlom.
Innentől a bejegyzés spoileres lesz, sokkal jobban, mint amennyire a doramakritikáim lenni szoktak, ezért mindenki csak a saját felelősségére olvassa el.
Nem fogom részletesen kielemezni az első négy rész történéseit, ahhoz egy kicsit több időre lenne szükségem, mint amennyim van, mert több tucat oldalt tudnék írni róla, szóval csak az összbenyomásaimat írom le, meg ami éppen eszembe jut. Aki nem látta az első négy részt, az valószínűleg úgysem olvassa el ezt, aki pedig igen, az úgyis tudja, mi történt.
Már az első részben beleszerettem a Heirsbe, és ez minden egyes résszel egyre csak fokozódik. Ez a zseniális színészeknek, a remek karaktereknek, a jól kidolgozott, pörgős cselekménynek (nem olyan pörgésre kell gondolni, mint egy akciósorozatnál), a humoros szituációknak és párbeszédeknek, a bonyolult kapcsolati szálaknak és az ezek között lévő kohézióknak köszönhető.
Most a karaktereket fejtem ki egy kicsit bővebben.
A karakterekből és remek színészekből kis túlzással annyi van, mint égen a csillag, szóval mindenkire csak néhány mondatot szánnék.
Kim Tan (Lee Min Ho)
Alapból hatalmas és egyben elfogult Lee Min Ho rajongó vagyok, de minden elfogultságomat félretéve is azt mondanám, hogy eddig parádésan alakít, nagyon sokat fejlődött az eddigi doramáihoz képest (és meg is izmosodott). Nagyon jól eljátssza Kim Tant, a gazdag koreai örököst, akit a bátyja ki nem állhat, és “száműzött” Amerikába. A történet elején Tan már három éve ott él, és szórakozott, ahogy a bátyja meghagyta neki, de van egy füzete, ahova leírta a gondolatait (házi céljából irodalomra, amit csak akkor adott be, amikor a negyedik részben visszament Koreába). A gondolatai elég mélyen szántóak, ami nekem nagyon bejött, nem sok dorama főhőst láttam eddig elmélkedni. Az első négy részben ő abszolút pozitív karakter volt, nem bunkózott a főszereplő csajjal, sőt segített neki, méghozzá elég sokat. Azt tudjuk, hogy korábban Young Do-val együtt szemétkedett az iskolában, de ahogy én látom, ezt a három év alatt, amíg Amerikában lakott, kinőtte.
Cha Eun Sang (Park Shin Hye)
Ő a rossz anyagi helyzetű főhősnő, akire folyton rájár a rúd, de mégis nagyon menő tudott maradni. Szerintem nagyon jól reagálja a helyzeteket (oké, talán az zavar, hogy annak ellenére, hogy Tan közeledne felé, ő zárt marad, de ez meg érthető, mert akkora kettőjük között a szakadék, hogy könnyen hihető, hogy Tan szórakozik vele, főleg mert a pasinak menyasszonya is van). Az hatalmas volt tőle, amikor a negyedik részben az anyja felveri, hogy azonnal menjen el a házból, mert puskaporos a hangulat, ő meg melegítőben kitámolyog, egyáltalán nem zavartatja magát a külseje miatt, félálomban vesz egy üdítőt a boltban, egyben megissza az egészet, aztán kimegy a bolt elő, és ledől az egyik asztalra. Ezt Young Do végignézte, még az asztalhoz is leült vele szemben, de ő észre sem vette a pasit. Szóval én bírom a csajt, remélem, nem szúrják el a későbbiekben.
Choi Young Do (Kim Woo Bin):Bár még nem beszélt a csajjal, egyértelmű, hogy ő a szerelmi szál harmadik tagja, méghozzá az úgynevezett harmadik kerék. Tannal régen barátok voltak, de már utálják egymást (a doramán belül még nem találkoztak, de elég egyértelmű), ennek az okára kíváncsi leszek. Elég gonoszul tud viselkedni, meg a kinézete kicsit fura, de én mégis bírom őt, főként a szarkasztikus humora miatt.
Yoon Chan Young (Kang Min Hyuk)
A CnBlue dobosa a Heartstringshez hasonlóan itt is egy irtózatosan aranyos karaktert alakít, azzal a különséggel, hogy Chan Young nagyon okos. Ő Eun Sang gyerekkori barátja, de szerencsére nem kell félni attól, hogy beleesik Eun Sang-ba, ők egyértelműen csak barátok. Lee Bo Na a barátnője, és szerintem ők ketten iszonyatosan aranyos páros.
Kim Won (Choi Jin Hyuk)
Tan bátyja (csak a féltestvére, Won anyja már meghalt), az első két részben csak az utálatos arcát láthattuk, de a harmadikban és a negyedikben meg-megvillantott valami pozitívat is. Nagyon utálja Tant, és elég kegyetlenül bánik vele, aminek jelenleg nem tudom az okát. Ott van az a lehetőség, hogy Tan elveszi az örökségét, meg az apjuk bonyolult nőügyei sem segítik kettőjük kapcsolatát, szóval azt megérteném, hogy nem bírja Tant, de azért nekem ahhoz komolyabb indok kell, amiért ennyire gonosz vele, főleg mert Tan még ennek ellenére is szereti őt.
Rachel Yoo (Kim Ji W
on)
Young Do-val mostohatestvérek lesznek, Tan menyasszonya. Eddig őt utálom a legjobban. Egy tapadós boszorkány, akit hidegen hagy, hogy Tant egy csöppet sem érdekli, annak ellenére, hogy Tan ezt meg is mondja neki, és egyre mélyebbre süllyed. Nagyon nem vagyok kíváncsi a következő szemétkedésére…
Lee Bo Na (Krystal)
Chan Young barátnője, fülig bele van esve a srácba, még az sem érdekli, hogy a fiú nem olyan gazdag, mint ő. Mindenre és mindenkire féltékeny, ami esetleg valakiknek idegesítő lehet, de én nagyon jól szórakozom rajta, és ez a barátját sem zavarja, nagyon jól kezeli, és mivel ő el tudja viselni Bo Na-t, ezért én is. Bo Na régen Tan-nal járt, de szakítottak (jelenleg biztosan csak ennyit lehet tudni). Egyik barátnőm szerint Bo Na majd újra rámászik Tan-ra, és ezzel összetöri Chan Young szívét, de szerintem ez nem fog megtörténni, sőt szerintem most Bo Na kifejezetten nem bírja Tant (remélem, igazam lesz, egy epres Milka a tét)
Lee Hyo Shin (Kang Ha Neul)
Róla még nem sokat tudunk, elég keveset szerepelt, de nekem szimpatikus.
Jo Myung Soo (Park Hyung Sik)
Eddig ő a vicces srác, aki szinte mindenkivel jóban van, legalább tőle nem kell drámát várni, és oldja a légkört, ha arról van szó.
Vannak még felnőtt karakterek is, például Eun Sang anyja, aki néma, de nagyon okos, én kedvelem. Aztán ott van még Tan anyja, aki Tan apjának a szeretője, na őt nem bírom, nem azért mert rosszindulatú, hanem mert sötét, mint az éjszaka. Tan apjának a második feleségét sem bírom, ő viszont Tan anyjával ellentétben okos, vigyázni kell vele, tuti, elég komoly bajokat fog még okozni. Tan apja jelenleg semleges karakter a számomra, bár a gyereknevelési módszerei enyhén szólva érdekesek…
Alig várom a következőt részt, hogy lássam, hogyan alakulnak a karakterek kapcsolatai, és hogy többet megtudjak a múlt még homályos részleteiről. Ja, meg az sem utolsó szempont, hogy a rész szokás szerint elég gonoszul ért véget.
Zárásként belinkelem a sorozat főcímzenéjét, amit Lee Hong Ki énekel, aki a kedvenc koreai énekesem, és akinek egész egyszerűen szerelmes vagyok a hangjába. Tudom, hogy nem kéne, mert előbb-utóbb megunom, de egyszerűen képtelen vagyok nem hallgatni ezt a számot.
Az első ilyen a Boys Over Flowers. Még valamikor július elejefelé kezdtem el, és kisebb-nagyobb megszakításokkal megnéztem belőle nyolc részt. Körülbelül másfél-két hónapja nem néztem bele, és ami azt illeti nem is hiányzik. Tudni kell rólam, hogy elég nagy Lee Min Ho rajongó vagyok, a City Hunter máig a legkedvencebb doramám (a Gaksital és a Gu Family Book mellett), és a Faith-t és a Personal Taste-t (ez utóbbi csak a negyedik résztől lesz jó, és úgy a nyolcadiktól nagyon jó) is nagyon szeretem, de a Boys Over Flowers egyszerűen nem akar lemenni a torkomon, bármennyire is jól néz ki Lee Min Ho és két másik F4 tag (a Ji Hoo-t játszó színész szerintem nem annyira jóképű, de ez csak ízlés kérdése). Nem bírom a főszereplő csajt, a főszereplő pasi jelleme is borzalmas (bár ő mutat némi fejlődést), túl sok benne az olyan típusú ciki rész, amit nem bírok, lapos a történet, és a sorozat humora sem jön úgy át, ahogyan kéne. Ezek közül egyébként a legnagyobb gáz az, hogy a főszereplő csaj elviselhetetlen, egyszerűen falra másztam a döntéseitől. Lee Min Ho miatt egyszer úgyis befejezem ezt a doramát 
lkezdtem, megnéztem egy részt, nem tetszett, ezért nem folytattam, de aztán a nyáron a Gaksitalban megismertem Joo Won-t, aki ugyebár itt a főszereplőt játssza, és mivel Joo Won a Gaksitalban iszonyatosan jó volt, úgy voltam vele, adok egy második esélyt a sorozatnak, hátha nem is olyan rossz, mint amilyennek elsőre tűnik. Hiba volt. Joo Won miatt végignéztem négy részt, de amíg el nem fogy az összes jó sorozat, nem fanyalodok rá erre újra. Egyszerűen képtelen vagyok nevetni a poénokon, a főszereplőnő kifejezetten irritál, a titkosügynök-élet bemutatása pocsék (az sem mentség, hogy ez egy vígjáték), a történet nem érdekfeszítő, ráadásul bármennyire is fáj bevallani, Joo Won itt közel sem alakít olyan jól, mint a Gaksitalban vagy a Good Doctorban.
A Dream High 2-őt is elkezdtem, de itt csak másfél részig jutottam. Ennyi alapján közel sem ér fel az első évad színvonalához, ami egyébként nekem hatalmas kedvencem. Igazából olyan keveset láttam belőle, hogy még nem jelenteném ki, hogy rossz, egyszerűen csak nem fogott meg, és a főszereplő csaj “enyhén” fura, de a pasikból elég jó a felhozatal, szóval egyszer biztos megnézem, ha éppen nem özönlenek majd rám a jobbnál-jobbnak ígérkező sorozatok, mint ahogy nemsokára fognak.
limovelemenyei.wordpress.com 