Adatok: Év: 2020Részek száma: 16Műfaj: romantikus, dráma, melodrámaOrszág: Dél-KoreaCsatorna: MBC Történet: Jeong Hoon egy jóképű hírbemondó, akinek extrén hipermnéziája van, azaz mindenre emlékszik, ami valaha történt vele, amiben benne van a barátnője nyolc évvel ezelőtti halála is, amin nem tud … Continue reading
Múlt héten berobbant a Netflixre a Shadow and Bone, azaz magyarul az Árnyék és csont nyolc részes első évada, amit Leigh Bardugo Árnyék és csont és Hat varjú című könyvéből gyúrtak össze. A Hat varjút olyan másfél, az Árnyék és … Continue reading
You’re All Surrounded
Adatok:
Év: 2014
Részek száma: 20
Műfaj: akció, romantikus, vígjáték
Ország: Dél-Korea
Csatorna: SBS
Történet:
A történet középpontjában négy kezdő nyomozó és a csapatvezetőjük áll. A főszereplő, Eun Dae Gu (Lee Seung Gi) anyját a történetünk kezdető előtt tizenegy évvel meggyilkolták, de a gyilkost nem kapták el, ezért Dae Gu nyomozónak áll, hogy fényt derítsen az esetre, ami egyre csak bonyolódik.
Vélemény:
Lee Seung Gi a főszereplő, akinek eddig minden sorozatát nagyon szerettem, ezért egyértelmű volt, hogy ezt is megnézem. Nem kellett csalódnom, Seung Gi hozta a formáját, és megint egy nagyon jó doramát választott ki magának.
Nem vagyok oda annyira a krimiért, de mivel ez nyomozókról szól, ezért ez is volt benne rendesen, de most egyáltalán nem zavart. Lehet, hogy kezdem megszeretni a műfajt? Mindenesetre a húsz rész alatt a főszereplők több ügyet is megoldottak, amik között akadt egy-kettő, ami mélyebb üzenetet is hordozott annál, hogy kapjuk el a rosszfiúkat, és ezért nagyon tisztelem a sorozat készítőit, hogy még ilyesmit is belecsepegtettek.
Ennek a doramának több erőssége is van, az egyik ilyen a színészek játéka. Mindenki abszolút hitelesen hozta a karakterét, egyszer sem volt olyan, hogy bárkit is hiteltelennek éreztem. Emellett a karakterek is erősek, mindenkinek volt személyisége, a jókat nagyon lehetett szeretni, a gonoszokat pedig utálni, és persze akadt egy-két olyan szereplő is, aki megosztó lehet, hiszen a sorozat nem egy fekete-fehér világot tárt elég, igenis léteztek szürke karakterek is.
És ha már karakterek, akkor szólok néhány szót róluk is.
A főszereplő Eun Dae Gu, születési nevén Kim Ji Yong, az anyja egyedülálló anyaként nevelte, amíg meg nem gyilkolták, ezután Dae Gu árvaházba került, megváltoztatta a nevét, és végül a rendőrségen kötött ki. A sorozat elején ridegebb és magába zárkózó volt, majd szépen fokozatosan feloldódott, ahogy megismerte a nyomozó társait, és kezdett megbízni bennünk. Félreértés ne essék, itt nem valami hatalmas karakterfejlődésre kell gondolni, mert a személyisége nem változott meg, egyszerűen csak kinyílt, és csiszolódott egy kicsit.
Az is tetszett benne, hogy nem hagyta érintetlenül a sokk, ugyanis látta, ahogy az anyját meggyilkolták, hanem ez igenis sérüléseket okozott benne, és sebezhetővé tette, amit persze titkolt, és a lehető legjobban kezelt, de akkor is jó volt látni, hogy nem egy tökéletes főszereplővel van dolgunk, aki sokrétű és emberi.
Dae Gu-nak elég sok mindenen kellett átmennie a sorozat alatt, amit Lee Seung Gi tökéletesen átadott, egy rossz szót sem tudok mondani az alakítására.
Dae Gu-n kívül még fontos szereplő Seo Pan Suk csapatvezető, akit az a szerencse/szerencsétlenség ért, hogy az ő nyomozócsapatába került négy újonc, köztük természetesen Dae Gu is. Nagyon megszerettem Seo csapatvezetőt, ő is igazi egyéniség, aki él-hal a munkájáért, de a való életben egy kicsit esetlen. Az őt játszó színész, Cha Seung Won személyében új kedvencre tettem szert.
Dae Gu szerelme a sorozatban Uh Soo Sun, aki nem egy hú, de hatalmas egyéniség, inkább támogató szerepet tölt be, de azt nagyon jól csinálja, és bár nem a világ legagyasabb karaktere, de engem nem is idegesített, szóval én meg voltam vele elégedve.
Rajtuk hármójukon kívül még nagyon sok szereplő van, például a táskás nő, akinek már az első pillanatban lapáttal ajándékoztam volna meg az arcát, és az ő képviselő apja, aki egy igazi rohadék volt.
A sorozat másik nagy erőssége a hangulata. A több műfajú dolgokban az a veszélyes, hogy sokszor nagyon elcsúszik valamelyik műfaj felé, és a többit elhanyagolják, vagy nem úgy tálalják, ahogy kéne. Na, itt egyáltalán nem ez a helyzet. A készítők remekül lavíroztak az akciódúsabb-nyomozós, a romantikus és a humoros elemek között, tényleg nagyon jól lettek összerakva a hangulati váltások.
A cselekményvezetés is jó lett, tetszett, ahogy szépen fokozatosan haladtunk előre a nyomozós és a romantikus fronton is. Jól adagolták az információkat, és szerencsére nem csavarták túl a történetet, így végig logikusak tudtak maradni.
Bevallom, a dorama vége előtt nagyon izgultam, hogy csak koreaiasan el ne szúrják a lezárást, de szerencsére feleslegesen aggódtam. A végén szinte minden kiderült – összesen egy kérdésem lett volna még, de ez sem olyan vészes -, és nagyon jól elvarrták a szálakat, szóval senki se féljen, a koreai sorozatkészítési hagyományok ellenére léteznek még normális végű doramák is.
A sorozat OST-ja is jó lett, szép számok vannak benne, és szerencsére egyik dalt sem játszották le túl sokszor, így nem is untam meg egyiket sem.
Ez egy nagyon sokrétű dorama, amit spoilermentesen nem teljesen sikerült átadnom a kritikán belül, de higgyetek nekem, érdemes adni neki az esélyt, nemtől és kortól, valamint romantikus vagy akcióbeállítottságtól függetlenül. Ebben a sorozatban mindenkinek van valami, ami megfoghatja.
Pont: 9/10
Coffee Prince
Adatok:
Év: 2007
Részek száma: 17
Műfaj: romantikus, vígjáték
Ország: Dél-Korea
Csatorna: MBC
Történet:
Eun Chan egy nagyon fiús, huszonnégy éves lány, akit mindenki fiúnak néz. Így van ezzel a gazdag Han Kyul is, aki csakhogy lerázza az anyja és nagyanyja által ráerőltetett vakrandi partnereket, felbéreli Eun Chant, hogy játssza el a szeretőjét. A lány elvállalja, mert neki kell eltartania a húgát és az anyját, ezért nagyon kell neki a pénz. Később Han Kyul a nagyanyja nyomására megnyitja a Coffee Prince nevű kávéházat, ahol csak férfiakat alkalmaznak. Eun Chan is az alkalmazottak közé kerül, és ahogy az már lenni szokott, szépen lassan egymásba szeretnek Han Kyullal.
Vélemény:
Már rengeteg jót hallottam erről a doramáról, ezért elég nagy elvárásokkal vágtam bele, amiknek félig megfelelt, félig nem. Ez egy kiváló romantikus vígjáték, rengeteg benne a nevetés, a romantikus és a viccesen cuki pillanat, meg azért egy-két drámázás is található benne, de ez nem olyan vészes szinten.
Han Kyul és Eun Chan egymásra találását a kávézó működtetése, az ott dolgozók élete és egy másik pár szakítunk, majd újra összejövünk című cselekvése színesíti. Szóval a történet maga nem egy nagy szám és nem is túl izgalmas, de végül is ez nem egy akciófilm, tehát nem is várhatom el tőle, hogy nagyon az legyen.
A sorozat egy kicsit nehezen indult be, kellett olyan négy-öt rész, amíg sikerült ráhangolódnom, és felvennem a ritmusát, de utána már egy-két idegesítő momentumot leszámítva nagyon tetszett.
Han Kyult nagyon megszerettem, már a legelső részben. Tetszett, hogy ő nem ment keresztül hatalmas jellemfejlődésen, csak megkomolyodott, és megtalálta a helyét. Végig nagyon jól reagálta le a dolgokat, logikusan viselkedett, és emellett rettenetesen édes volt. Ja, és megsúgom, hogy a mosolya nem semmi, a női nézők garantáltan olvadozni fognak rajta, és bármit vett fel a sorozatban, minden jól állt rajta. M
ég egy gusztustalan narancssárga alapon pöttyös ing is.
Eun Chant alapjáraton kedveltem, a fiús énjével és a személyiségével egy kicsit egy tornádóra emlékeztetett. Nem volt túl okos, de idegesítően buta sem, viszont az utolsó két-három részben rendesen sikerült felidegesítenie, mert egyáltalán nem tudtam egyetérteni az érveivel. Végig fiús ruhákat hordott, még akkor is, amikor Han Kyul is rájött, hogy lány, ami a végére már egy kicsit idegesítővé vált, de nem olyan nem bírom elviselni szinten, mert tény, hogy vannak ilyen lányok is, még ha nem is sokan.
A kettőjük párosán kívül ott van még Han Kyul unokatesójának, Han Sungnak és Yoo Joo-nak a párosa. Ők néha idegesítettek – főként a sorozat elején, amikor még egy gyönyörű szép szerelmi négyszög is a nézők feje fölött lebegetett -, ráadásul az én ízlésemhez képest túl sokat drámáztak, de voltak jó pillanataik is, és érdekes volt egy már tíz éves párt figyelemmel kísérni.
Több mellékszereplő is van, de én most csak a Coffee Prince-ben dolgozó három másik srácot emelném ki. Mindhárman teljesen mások, de mindannyiukat nagyon megszerettem, rengeteget nevettem rajtuk és azon, ahogy mozgásban tartották az eseményeket a kávézóban.
A sorozat vége tetszett, boldog lett, ahogy az egy romantikus vígjátéknál illik is, bár szerintem túlzottan el lett húzva, egy résszel kevesebb bőven elég lett volna.
Az OST is jó volt, nem ismételgettek el unásig egyetlen egy számot sem, ami külön pluszpont.
Összességében ez egy nagyon aranyos, vicces dorama, a romantikus vígjátékok kedvelőinek, és azoknak, akik szeretik a fiú öltözik be lánynak alaphelyzetet mindenképpen ajánlom, főleg mivel itt tényleg elég hihető, hogy Eun Chant fiúnak nézik.
Pont: 8/10
Hanazakari no Kimitachi e
Adatok:
Év: 2007
Részek száma: 12
Műfaj: vígjáték, iskolai, romantikus
Ország: Japán
Csatorna: Fuji TV
Történet:
Ashiya Mizuki fiúnak öltözik, hogy beiratkozhasson egy fiúiskolába, az Oshaka Gakuenbe. Mizuki célja, hogy újra ugrásra bírja a magasugró Sano Izumi-t (Oguri Shun), aki egy sérülés után nem tud/mer újra ugrani. Miközben Mizuki azon van, hogy elérje a célját, és közben szerelembe esik, az iskolához tartozó három kollégium egyfolytában harcol egymással, ami rengeteg vidám percet eredményez.
Vélemény:
Nagyon sokáig nem akartam nekiállni, pedig tudtam, hogy jó, merthogy már megint egy lány öltözik be fiúnak történet, ami a csapból is folyik, ráadásul ez azt jelenti, hogy tele kell lennie ciki jelenetekkel, amihez semmi kedvem nem volt. Szerencsére – hála barátnőm erőszakosságának – mégis elkezdtem, ami nagyon jó döntés volt, szóval mindenkinek azt javaslom, hogyha ugyanolyan okból hezitált, mint én, az azonnal menjen, és vesse rá magát a Hana Kimi-re.
Természetesen van benne szerelmi szál, de egyáltalán nem ez adja a történet gerincét. Végigkövetjük ugyan – és elvileg ez is a főszál -, ahogy a két főszereplő, a mogorva Sano – aki bárkit megcsókol, ha minimális alkohol kerül a szervezetébe – és a fiúnak öltözött Mizuki egymásba szeret, de ez csak a hab a tortán, az igazi élvezetet a többi karakter idiótasága(i) adja.
Azért a szerelmi szálat se írom le, mert nekem tetszett, ahogy szépen lassan alakultak a dolgok, és szerencsére a Sano azt hiszi, hogy Mizuki pasi helyzetet is hamar megoldották, szóval semmi panaszom nem lehet. Sano nem egy túl impulzív személyiség, de amikor csinál valamit, akkor nagyon karizmatikus, és bár Oguri Shun-ra nem lehet elmondani, hogy hű, de jól néz ki, mégis belezúgtam.
Mizukiba természetesen beleszeretett egy másik srác is, Nakatsu, aki egyébként nagyon vidám és menő, csak hát szegény végig azon küzd, hogy akkor most meleg-e, szóval a végére ő nekem egy kicsit sok volt, de amikor Mizuki nem volt a közelében, akkor nagyon bírtam.
De azért mégiscsak a nevet
ésé a főszerep, amiről az összes karakter gondoskodik.
A három fiúkollégiumnak megvan a maguk szerepe. Az egyesbe járnak a harcművészek, a kettesbe a sportolók (idetartozik Sano és Mizuki is), a hármasba pedig a színjátszósok. Mindegyik kollégiumnak van egy vezető diákja, akik mindig jelen vannak a „harcoknál”. Legtöbbször a három kollégium harcol egymás ellen, de néha összefognak páran, de eközben mindig olyan hülyeségek történtek, hogy miközben a könnyeimet törölgettem a röhögéstől, elgondolkoztam rajta, hogy a forgatókönyvíró vajon épelméjű-e.
Fiúiskola révén rengeteg karaktert kapunk, akik nagyon színesek – és a legtöbbjük elszállt -, viszont annyian voltak, hogy szegény gyenge névmemóriám jól csődöt is mondott, és nem tudtam az összes nevet megjegyezni.
Csak szemezgetésképpen kiemelnék néhány szereplőt, akiken nagyon sokat nevettem:
Oscar, a hármas kollégium vezetője, akit néha-néha megszállt egy szellem.
Nanba, a nőcsábász, aki a kettes kollégium vezetője, és egyébként a legjobban kinéző az egész sorozatban.
Tennoji, az egyes kollégium vezetője, akitől kaptunk pár izomvillantást, és jópárszor lecsapta a kolijába tartozókat.
Kayashima, az aura- és a szellemlátó.
Umeda, a meleg iskolaorvos, akit egyébként nagyon bírtam, jó beszólásai voltak.
És végül, de nem utolsósorban Hibari és a Hibari Four. Ők a Blossom Gakuenbe járnak, a fiúk sulijának testvériskolájába, és küldetésük, hogy megkönnyítsék a fiúk életét. Nem kell megijedni, ők nem idegesítő zaklatók, mint más sorozatokban az ilyen lányok, hanem tényleg nagyon jó nevetésforrások.
A történettel elégedett vagyok, és nagyjából a lezárással is, talán csak annyi a szépséghiba, hogy a végén a búcsúzás a többiektől egy kicsit túl hosszúra sikeredett, míg Sano-tól az én ízlésem szerint meg túl gyorsan, de lehet, hogy csak azért, mert még elnéztem volna őket együtt.
Az OST nem rossz, és az openinget kifejezetten szeretem, tényleg nagyon jó és fülbemászó szám.
Összességében tehát ez egy kiválóan beteg alkotás, mindenkinek ajánlom. Ha egy jó doramát akartok nézni, amin sokat lehet nevetni, akkor ezt válasszátok.
Pont: 9/10
Love Keeps Going
Adatok:
Év: 2011
Részek száma: 13
Műfaj: romantikus, vígjáték
Ország: Tajvan
Csatorna: CTV
Történet:
Zha Mei Le (Cindy Wang) gyerekkorában meghallotta, hogy a szülei azon veszekednek, hogy egyiküknek sem kell, mert buta és hasznavehetetlen, ezért mindent megtett, hogy hasznossá tegye magát, és mindenkinek segítsen, aki a közelébe kerül. Rengeteg szakképesítést szerez, hogy hasznossá tegye magát. A barátja – később a vőlegénye -, Yi Feng álma, hogy legyen egy péksége, ezért Mei Le nyit neki egyet. Ám a dolgok összekuszálódnak, amikor Yi Feng kezd „összemelegedni” az egyik pékségi alkalmazottal, a fiatal és csinos Xuan Xuannal, ráadásul az időközben Tajvanra érkező, arrogáns és kibírhatatlan zeneszerző, Yi Lie (Mike He), aki mellesleg Yi Feng öccse szépen lassan beleszeret Mei Le-be.
Vélemény:
Ez életem első befejezett tajvani sorozata, ezért valószínűleg mindig emlékezni fogok rá, és igazából tetszett is, de azért ez közel sem egy tökéletes dorama. De azt hiszem, jobb ha nem a hibákkal kezdem, hanem az elején.
A történet két főszereplője Zha Mei Le és Yi Lie, és a kettőjük kapcsolatának kialakulását spékelték meg jó sok egyéb szállal, és annyi a drámázás a sorozatban, hogy őszintén csodálkozom, amiért a hivatalos kategória besorolásban nincs ott, hogy dráma, mert a romantika és a humor mellett ebből is elég rendesen kaptunk.
Mei Le karaktere néha kicsit idegesítő, de alapvetően át lehet érezni, hogy mit miért tesz, és meg lehet érteni őt – nekem is sikerült, pedig teljesen más a személyiségem, mint ennek a csajnak -, szóval én megkedveltem.
Yi Lie a legtipikusabb férfi dorama főszereplő kategória díszpéldánya. Rettenetesen arrogáns, kritikus, örömét leli abban, ha másokat lehordhat a sárga földig, van egy mély lelki sebe és természetesen jól néz ki. Nagyon jól. Szóval nekem bejött, ráadásul Mike He nagyon jól átadta a karaktert. Azok a részek különösen tetszettek, amikor Yi Lie kezdett rádöbbenni, hogy beleszeretett Mei Le-be, és hogy hogy dolgozta fel ezt az egészet.
Mei Le és Yi Lie között nagyon jól működött a kémia, és kaptunk is egy-két nagyon jó csókjelenetet. Az pedig nagyon tetszett, ahogy szépen lassan egymásba szerettek, bár az elején kölcsönösen fújtak egymásra, és persze ezalatt a folyamat alatt nem egy igazán humoros je
lenetet láthattunk.
A mellékszereplőkről már közel sem tudok csak pozitívat mondani, elég sok akadt, aki idegesített, és mivel ők is viszonylag nagy szerepet kaptak, róluk is írok egy kicsit.
Yi Feng (Yi Lie bátyja, a sorozat elején Mei Le pasija) egy döntésképtelen papucs. Végig nagyon szánalmas, bamba fejet vágott, és ő a „mentsetek meg, mert egyedül semmire nem vagyok képes” csaj férfi megtestesítője. Végig idegesített, egyedül csak azt kedveltem benne egy nagyon-nagyon kicsit, ahogy Yi Lie-vel bánt.
A legirritálóbb mellékszereplő díjat mégsem Yi Feng nyerte el, hanem Han mama – Yi Feng és Yi Lie anyja -, aki utálja Yi Lie-t és rettentő gányul bánik vele egy olyan dolog miatt, amiről nem is ő tehet, és mindig mindenért őt hibáztatja. És nem az egyetlen logikátlan tette, nem tudom, volt-e olyan szituáció, amire úgy reagált, ahogy minden normális ember tette volna. Ha egyetlen jelzőt kéne mondanom rá, akkor az az irritáló lenne.
Xuan Xuan meg kifejezetten fura volt. Néha azt hittem róla, hogy fú, de gonosz és negatív szereplő, máskor meg egész értelmesen reagált dolgokra, és ez totál összezavart, mivel semmi íve nem volt az egésznek, hanem mintha két személyiséggel rendelkezett volna, és azokat váltogatta.
Azért akadtak olyan mellékszereplők is, akiket megkedveltem, ilyen például Mei Le bátyja és Yi Lie húga. Ők tényleg aranyosak voltak.
És akkor egy kicsit a cselekményről.
A történet egy szapp
anoperához hasonlítható – sok idegesítő résszel és reakcióval –, de ezek az első tíz részben simán elnézhetőek, tökéletesen ellensúlyozzák ezeket a két főszereplő közös jelenetei (a humorosak és a romantikusak egyaránt).
Aztán úgy a tízedik-tizenegyedik rész környékén sajnos mélyrepülést vett a történet. Egy bizonyos eseménynek köszönhetően érezhetően esett a színvonal, és én csak néztem, hogy „most meg mi van?”. Igazán kár, hogy így elrontották a sorozat végét, mert az első tíz rész a kisebb hibáktól eltekintve tényleg nagyon jó volt.
A sorozat zenéivel se vagyok kibékülve. Az OST körülbelül három számból állt. Ebből csak az tetszett, amit Mike He énekelt, de a másik kettő rettenetes volt – az egyik nagyon irritáló, a másik kicsit kevésbé -, főleg úgy, hogy tizenhárom hetven-nyolcvan perces részen keresztül el kellett viselnem őket. A végére például az opening zenéjétől már a falra tudtam volna mászni.
Összességében tehát ez nem egy rossz sorozat, ha valaki szereti a romantikus sorozatokat, akkor érdemes belevágnia. Az eleje valószínűleg nagyon fog tetszeni annak, aki megnézi, de fel kell rá készülni, hogy legnagyobb valószínűséggel csalódás lesz a vége.
Pont: 7/10
Elstartolt a The Heirs, amit már nagyon régóta vártam. Mielőtt elkezdtem nézni, féltem egy kicsit, hogy túl nagyok az elvárásaim, de szerencsére hiába aggódtam. Valahol olvastam, hogy a veterán doramarajongók szerint egy doramáról az első négy részig nem szabad eldönteni, hogy jó-e vagy sem. Eddig négy részt adtak le, mind a négyet meg is néztem, szóval most már nyugodt szívvel mondhatom, hogy ez a sorozat szenzációs, aki még nem kezdett bele, annak nagyon ajánlom.
Innentől a bejegyzés spoileres lesz, sokkal jobban, mint amennyire a doramakritikáim lenni szoktak, ezért mindenki csak a saját felelősségére olvassa el.
Nem fogom részletesen kielemezni az első négy rész történéseit, ahhoz egy kicsit több időre lenne szükségem, mint amennyim van, mert több tucat oldalt tudnék írni róla, szóval csak az összbenyomásaimat írom le, meg ami éppen eszembe jut. Aki nem látta az első négy részt, az valószínűleg úgysem olvassa el ezt, aki pedig igen, az úgyis tudja, mi történt.
Már az első részben beleszerettem a Heirsbe, és ez minden egyes résszel egyre csak fokozódik. Ez a zseniális színészeknek, a remek karaktereknek, a jól kidolgozott, pörgős cselekménynek (nem olyan pörgésre kell gondolni, mint egy akciósorozatnál), a humoros szituációknak és párbeszédeknek, a bonyolult kapcsolati szálaknak és az ezek között lévő kohézióknak köszönhető.
Most a karaktereket fejtem ki egy kicsit bővebben.
A karakterekből és remek színészekből kis túlzással annyi van, mint égen a csillag, szóval mindenkire csak néhány mondatot szánnék.
Kim Tan (Lee Min Ho)
Alapból hatalmas és egyben elfogult Lee Min Ho rajongó vagyok, de minden elfogultságomat félretéve is azt mondanám, hogy eddig parádésan alakít, nagyon sokat fejlődött az eddigi doramáihoz képest (és meg is izmosodott). Nagyon jól eljátssza Kim Tant, a gazdag koreai örököst, akit a bátyja ki nem állhat, és “száműzött” Amerikába. A történet elején Tan már három éve ott él, és szórakozott, ahogy a bátyja meghagyta neki, de van egy füzete, ahova leírta a gondolatait (házi céljából irodalomra, amit csak akkor adott be, amikor a negyedik részben visszament Koreába). A gondolatai elég mélyen szántóak, ami nekem nagyon bejött, nem sok dorama főhőst láttam eddig elmélkedni. Az első négy részben ő abszolút pozitív karakter volt, nem bunkózott a főszereplő csajjal, sőt segített neki, méghozzá elég sokat. Azt tudjuk, hogy korábban Young Do-val együtt szemétkedett az iskolában, de ahogy én látom, ezt a három év alatt, amíg Amerikában lakott, kinőtte.
Cha Eun Sang (Park Shin Hye)
Ő a rossz anyagi helyzetű főhősnő, akire folyton rájár a rúd, de mégis nagyon menő tudott maradni. Szerintem nagyon jól reagálja a helyzeteket (oké, talán az zavar, hogy annak ellenére, hogy Tan közeledne felé, ő zárt marad, de ez meg érthető, mert akkora kettőjük között a szakadék, hogy könnyen hihető, hogy Tan szórakozik vele, főleg mert a pasinak menyasszonya is van). Az hatalmas volt tőle, amikor a negyedik részben az anyja felveri, hogy azonnal menjen el a házból, mert puskaporos a hangulat, ő meg melegítőben kitámolyog, egyáltalán nem zavartatja magát a külseje miatt, félálomban vesz egy üdítőt a boltban, egyben megissza az egészet, aztán kimegy a bolt elő, és ledől az egyik asztalra. Ezt Young Do végignézte, még az asztalhoz is leült vele szemben, de ő észre sem vette a pasit. Szóval én bírom a csajt, remélem, nem szúrják el a későbbiekben.
Choi Young Do (Kim Woo Bin):Bár még nem beszélt a csajjal, egyértelmű, hogy ő a szerelmi szál harmadik tagja, méghozzá az úgynevezett harmadik kerék. Tannal régen barátok voltak, de már utálják egymást (a doramán belül még nem találkoztak, de elég egyértelmű), ennek az okára kíváncsi leszek. Elég gonoszul tud viselkedni, meg a kinézete kicsit fura, de én mégis bírom őt, főként a szarkasztikus humora miatt.
Yoon Chan Young (Kang Min Hyuk)
A CnBlue dobosa a Heartstringshez hasonlóan itt is egy irtózatosan aranyos karaktert alakít, azzal a különséggel, hogy Chan Young nagyon okos. Ő Eun Sang gyerekkori barátja, de szerencsére nem kell félni attól, hogy beleesik Eun Sang-ba, ők egyértelműen csak barátok. Lee Bo Na a barátnője, és szerintem ők ketten iszonyatosan aranyos páros.
Kim Won (Choi Jin Hyuk)
Tan bátyja (csak a féltestvére, Won anyja már meghalt), az első két részben csak az utálatos arcát láthattuk, de a harmadikban és a negyedikben meg-megvillantott valami pozitívat is. Nagyon utálja Tant, és elég kegyetlenül bánik vele, aminek jelenleg nem tudom az okát. Ott van az a lehetőség, hogy Tan elveszi az örökségét, meg az apjuk bonyolult nőügyei sem segítik kettőjük kapcsolatát, szóval azt megérteném, hogy nem bírja Tant, de azért nekem ahhoz komolyabb indok kell, amiért ennyire gonosz vele, főleg mert Tan még ennek ellenére is szereti őt.
Rachel Yoo (Kim Ji W
on)
Young Do-val mostohatestvérek lesznek, Tan menyasszonya. Eddig őt utálom a legjobban. Egy tapadós boszorkány, akit hidegen hagy, hogy Tant egy csöppet sem érdekli, annak ellenére, hogy Tan ezt meg is mondja neki, és egyre mélyebbre süllyed. Nagyon nem vagyok kíváncsi a következő szemétkedésére…
Lee Bo Na (Krystal)
Chan Young barátnője, fülig bele van esve a srácba, még az sem érdekli, hogy a fiú nem olyan gazdag, mint ő. Mindenre és mindenkire féltékeny, ami esetleg valakiknek idegesítő lehet, de én nagyon jól szórakozom rajta, és ez a barátját sem zavarja, nagyon jól kezeli, és mivel ő el tudja viselni Bo Na-t, ezért én is. Bo Na régen Tan-nal járt, de szakítottak (jelenleg biztosan csak ennyit lehet tudni). Egyik barátnőm szerint Bo Na majd újra rámászik Tan-ra, és ezzel összetöri Chan Young szívét, de szerintem ez nem fog megtörténni, sőt szerintem most Bo Na kifejezetten nem bírja Tant (remélem, igazam lesz, egy epres Milka a tét)
Lee Hyo Shin (Kang Ha Neul)
Róla még nem sokat tudunk, elég keveset szerepelt, de nekem szimpatikus.
Jo Myung Soo (Park Hyung Sik)
Eddig ő a vicces srác, aki szinte mindenkivel jóban van, legalább tőle nem kell drámát várni, és oldja a légkört, ha arról van szó.
Vannak még felnőtt karakterek is, például Eun Sang anyja, aki néma, de nagyon okos, én kedvelem. Aztán ott van még Tan anyja, aki Tan apjának a szeretője, na őt nem bírom, nem azért mert rosszindulatú, hanem mert sötét, mint az éjszaka. Tan apjának a második feleségét sem bírom, ő viszont Tan anyjával ellentétben okos, vigyázni kell vele, tuti, elég komoly bajokat fog még okozni. Tan apja jelenleg semleges karakter a számomra, bár a gyereknevelési módszerei enyhén szólva érdekesek…
Alig várom a következőt részt, hogy lássam, hogyan alakulnak a karakterek kapcsolatai, és hogy többet megtudjak a múlt még homályos részleteiről. Ja, meg az sem utolsó szempont, hogy a rész szokás szerint elég gonoszul ért véget.
Zárásként belinkelem a sorozat főcímzenéjét, amit Lee Hong Ki énekel, aki a kedvenc koreai énekesem, és akinek egész egyszerűen szerelmes vagyok a hangjába. Tudom, hogy nem kéne, mert előbb-utóbb megunom, de egyszerűen képtelen vagyok nem hallgatni ezt a számot.
Most kivételesen nem doramakritikával jöttem, mert az Iljimae óta nem néztem végig egyet sem, csak bele-belekaptam néhányba, de egyik sem fogott meg túlzottan,, ezért most szólnék néhány szót azokról a sorozatokról, amiket elvileg aktuálisan nézek, de mégsem.
Az első ilyen a Boys Over Flowers. Még valamikor július elejefelé kezdtem el, és kisebb-nagyobb megszakításokkal megnéztem belőle nyolc részt. Körülbelül másfél-két hónapja nem néztem bele, és ami azt illeti nem is hiányzik. Tudni kell rólam, hogy elég nagy Lee Min Ho rajongó vagyok, a City Hunter máig a legkedvencebb doramám (a Gaksital és a Gu Family Book mellett), és a Faith-t és a Personal Taste-t (ez utóbbi csak a negyedik résztől lesz jó, és úgy a nyolcadiktól nagyon jó) is nagyon szeretem, de a Boys Over Flowers egyszerűen nem akar lemenni a torkomon, bármennyire is jól néz ki Lee Min Ho és két másik F4 tag (a Ji Hoo-t játszó színész szerintem nem annyira jóképű, de ez csak ízlés kérdése). Nem bírom a főszereplő csajt, a főszereplő pasi jelleme is borzalmas (bár ő mutat némi fejlődést), túl sok benne az olyan típusú ciki rész, amit nem bírok, lapos a történet, és a sorozat humora sem jön úgy át, ahogyan kéne. Ezek közül egyébként a legnagyobb gáz az, hogy a főszereplő csaj elviselhetetlen, egyszerűen falra másztam a döntéseitől. Lee Min Ho miatt egyszer úgyis befejezem ezt a doramát szépen lassan apránként, nagy adagban nem biztos, hogy bevenné a gyomrom, de már előre látom, hogy egy elég lehúzó kritika fog megszületni, ha egyszer a végére érek.
Level 7 Civil Servant-ot is elkezdtem, de négy rész után abbahagytam. Pontosabban még amikor adásban volt e
lkezdtem, megnéztem egy részt, nem tetszett, ezért nem folytattam, de aztán a nyáron a Gaksitalban megismertem Joo Won-t, aki ugyebár itt a főszereplőt játssza, és mivel Joo Won a Gaksitalban iszonyatosan jó volt, úgy voltam vele, adok egy második esélyt a sorozatnak, hátha nem is olyan rossz, mint amilyennek elsőre tűnik. Hiba volt. Joo Won miatt végignéztem négy részt, de amíg el nem fogy az összes jó sorozat, nem fanyalodok rá erre újra. Egyszerűen képtelen vagyok nevetni a poénokon, a főszereplőnő kifejezetten irritál, a titkosügynök-élet bemutatása pocsék (az sem mentség, hogy ez egy vígjáték), a történet nem érdekfeszítő, ráadásul bármennyire is fáj bevallani, Joo Won itt közel sem alakít olyan jól, mint a Gaksitalban vagy a Good Doctorban.
A Dream High 2-őt is elkezdtem, de itt csak másfél részig jutottam. Ennyi alapján közel sem ér fel az első évad színvonalához, ami egyébként nekem hatalmas kedvencem. Igazából olyan keveset láttam belőle, hogy még nem jelenteném ki, hogy rossz, egyszerűen csak nem fogott meg, és a főszereplő csaj “enyhén” fura, de a pasikból elég jó a felhozatal, szóval egyszer biztos megnézem, ha éppen nem özönlenek majd rám a jobbnál-jobbnak ígérkező sorozatok, mint ahogy nemsokára fognak.
Iljimae
Adatok:
Év: 2008
Részek száma: 20
Műfaj: történelmi, akció, romantikus
Ország: Dél-Korea
Csatorna: SBS
Történet:
A nemesi származású Lee Geom apját a fiú szeme láttára igazságtalan árulással vádolták, és megölték, amikor a fiú csak tíz éves volt. Neki sikerült elmenekülni, hála egy piti tolvajnak, de az anyját és a nővérét az akkori szokások szerint eladják rabszolgának. Geom az őt ért sokk miatt elveszti az emlékeit, és abban a hitben nő fel, hogy a nevelőszülei az igazak. Tizenvalahány évvel később Yongként, egy eszes léhűtőként látjuk viszont, aki menekül a tanulástól, és folyton valami bajba keveredik. Bizonyos események hatására az emlékei fokozatosan visszatérnek, ekkor elhatározza, hogy bosszút áll az apja gyilkosán. Miközben a gyilkost keresi, sok nemesi házba betör, hogy megtalálja kardot, amivel megölték az apját, és hogy leplezze a valódi szándékát, lop, amit szétoszt a szegények között. Így válik a koreai nép Robin Hoodjává, azaz Iljimae-vé.
Vélemény:
Elég vegyesek az érzelmeim ezzel a doramával kapcsolatban. Egyrészt nagyon szerettem, és nehéz volt leállnom a nézésével, másrészt viszont nagyon sok bosszantó momentumot fedeztem fel benne, ami zavart.
Az előzménysztorit konkrétan untam, elég nehézen állítottam le magam, hogy ne tekerjek rajta, és várjam ki rendesen, amíg végre besasszézik a képbe a főszereplő, akit nem más játszott, mint Lee Jun Ki. Ez az első doramám tőle, igazából azért is kezdtem bele, mert végre látni akartam valamit tőle, ugyanis a doramarajongó oldalakon nagyon sok pozitívumot olvastam róla. Mint kiderült, az a sok ömlengés nem megalapozatlanul került fel a világhálóra.
Elsőre látásra nem gondoltam jóképűnek, de ezt hamar elfelejtette velem a hiteles színészi játékával. A karaktere, Yong először nem emlékszik a múltjára, és egy elsőre talán kicsit agyalágyult személyt ismerhetünk meg benne, de igazából nagyon okos, csak nem volt szükségese arra, hogy használja a szürkeállományát, ám amikor problémás helyzetbe kerül, mindig az eszével húzza ki magát a bajból. Amikor visszatérnek az emlékei, szépen fokozatosan megszületik egy komolyabb énje is. Először csak a bosszú miatt tör be a nemesek házaiba (kezdetben meglehetősen ügyetlenül), de aztán egy ponttól már nem csak és kizárólag a bosszú foglalkoztatja, hanem az is, hogy segítsen az embereknek. Nem egyik pillanatról a másikra vált szinte legyőzhetetlen hőssé, nagyon sokat kellett fejlődnie és gyakorolnia, amíg elérte ezt a pontot.
Ilyenkor általában a férfi főszereplő szerelmének, azaz a női főszereplőnek a jellemzésével szoktam folytatni, és most is ezt teszem, bár ez a sorozat sokkal kevésbé romantikus, mint a romantikus koreai doramák általában. Kifejezetten kevés a romantikus jelenet, és a főszereplő lány is viszonylag keveset szerepelt, Yong barátai nagyobb szerepet kaptak nála.
Tehát a női főszereplő. Tetszett a jelleme, ahogy nemes kisasszony létére segíteni akart a szegény, rossz sorsú embereknek, és egyszer még 
Iljimae-t is megmentette. Az a kevéske romantikus jelenet, amiben szerepelt jóra sikeredett, az egy szem csókjelenet pedig kifejezetten ütős és egyedi lett.
Yong/Geom/Iljimae mellett a másik nagyon fontos főszereplő Shi Hoo, akinek szappanoperába illő származástörténetét inkább nem részletezném. Shi Hoo katonának állt, és fattyúként az az egyetlen előrejutási lehetősége, ha elkapja Iljimae-t, a mestertolvajt. Természetesen mindent meg is tesz ennek értelmében. Alapból megértettem a motivációit, de egy elég gerinctelen tettével elég komolyan elásta magát a szememben, amit csak a legvégén bocsátottam meg neki.
A mellékszereplők klisések ugyan, de mindegyiküknek, főleg a „jóknak” nagyon színes egyéniségük van, szinte mindegyiküket nagyon megszerettem. Talán legjobban Yong nevelőapját bírtam, nagyon vicces figura volt, ráadásul mindent megtelt a nevelt fiáért, sokkal jobban bánt vele, mint néhány apa a saját gyerekével.
Mint már említettem, a
romantikus szál elég gyenge volt, inkább csak fűszerként szolgált a sok harc, Iljimae-betörés, piaci jelenet és politikai intrika mellett, ezért nem nagyon tudok több mindent mondani anélkül, hogy ne spoilereznék nagyon komolyan.
Szeretem az akció dús doramákat, ezért itt sem panaszkodtam a sok verekedés/kardvívás miatt, miközben néztem. Ahhoz képest, hogy 2008-as a dorama elég szépen kivitelezték őket, de azért a tetőugrálós jeleneteknél nagyon látszott az a bizonyos kötél, egyáltalán nem voltak élethűek azok az ugrások. Iljimae betörő akciói lettek a kedvenceim, főleg azok, amiknél az eszét használva vert át mindenkit.
Már említettem, hogy zavart néhány dolog, most a teljesség igénye nélkül ezeket gyűjteném össze:
Az OST-tal nem akadt problémám, bár nem is fogott meg, eddig még csak rá sem kerestem, pedig mostanában szokásommá vált, amikor befejezek egy doramát.
Összesítve ez egy egész jó dorama, inkább fiúknak, és azoknak ajánlanám, akiket nem zavar, ha háttérbe szorul a romantikus szál. Természetesen a zsarnokellenes hős témáért rajongóknak kötelező, én sem bántam meg, hogy megnéztem, annak ellenére sem, hogy felidegesítettem magam a hibáin. A hat ugyan nagyon kevés pontnak tűnhet, a sok zavaró tényező miatt csak ennyit adhattam neki, de ha valaki megkérdezné, hogy nekem tetszett-e az Iljimae, igennel felelnék.
Pont: 6/10
The King 2 Hearts
Adatok:
Év: 2012
Részek száma: 20
Műfaj: romantikus, vígjáték, akció
Ország: Dél-Korea
Csatorna: MBC
Történet:
A történet egy alternatív 21. században játszódik, ahol Dél-Korea államformája alkotmányos monarchia. A férfi főszereplő Lee Jae Ha koronaherceg, a dél-koreai király öccse, a női pedig Kim Hang Ah, egy észak-koreai katonatiszt. A dél-koreai király, Lee Jae Kang közelebb akarja hozni egymáshoz Észak- és Dél-Koreát, ezért megszervezi, hogy a két ország közös csapatot indítson a tiszti VB-n. A csapat tagja lesz az éppen csak leszerelt Lee Jae Ha és Kim Hang Ah is.
Vélemény:
Mostanában nagyon megszerettem Lee Seung Gi-t, zsinórban ez a harmadik sorozat, amit megnéztem, és ő a főszereplője. Itt is fantasztikusan játszik, teljesen átadta Lee Jae Ha jellemét, bár azt hiszem, tőle ez egyáltalán nem meglepő.
Lee Jae Ha az elején Dél-Korea elkényeztetett, arrogáns, tenyérbe mászóan idegesítő, és a tetejébe még egy kicsit ostoba (bár ez csak azért volt, mert korábban nem kellett használnia az agyát) koronahercege. Egy szóval borzalmas volt a személyisége az első részekben, jó néhányszor legszívesebben felpofoztam volna, de szerencsére a sorozat előrehaladtával elkezdett megkomolyodni, és nagyon megszerettem azt, akivé vált. Az út, amin végigment a dorama során elég rögös volt, de teljesen hiteles, én nem találtam kivetnivalót benne. Ami még nagyon tetszett, hogy a végére nem lett természetellenesen tökéletes, hanem ember maradt, akinek vannak hibái, de megtesz minden tőle telhetőt, és kibírja a krízishelyzeteket.
A női főszereplőt, Kim Hang Ah-t nagyon bírtam, és nem csak Ha Ji Won – ő alakította Hang Ah-t – miatt. Erős, független nő volt, aki az 
elején remekül kezelte az éretlen Jae Ha-t, aztán a nehézségekben is kitartott mellette, és tényleg mindent megtett a férfiért. Persze ő sem viselkedett mindig tökéletesen, volt egy pont, amikor elszakadt nála a cérna, de az szerintem tökéletesen érthető volt, én nem hibáztattam miatta.
Még fontos szereplő Eun Shi Kyung, aki dél-koreai katona. Őt is beválogatták a VB-n résztvevő tisztek közé, majd a felkészülés után először csak Lee Jae Ha testőre, aztán fokozatosan a bizalmasa és a barátja lett. Ő volt az, aki a legjobban bízott Jae Ha-ban, ráadásul a személyiségébe is beleestem. Azért lett katona, hogy védje a hazáját végig egyenes, bátran és okosan viselkedett. Húzták néha amiatt, hogy nincs humorérzéke, de ez engem egyáltalán nem zavart, nem volt vészes. Olyan kötelességtudattal rendelkezett, amire bárki büszke lehetne, és ez nekem nagyon tetszett.
A főgonosz, John Mayer egy társaság, a Klub M elnöke. A Klub M több ezer politikusnak adott kenőpénzt, a fő profilja a fegyverkereskedelem, ezért nekik nem jött jól az Észak- és Dél-Korea között kezdődő együttműködés. John Mayer koreai származású, az eredeti neve Kim Bon Gu, és a közte és a koreaiak között kibontakozó csata nagyon hamar személyes színezetet öltött. Ő a tipikus lelkiismeret nélküli, nagyon okos és befolyásos, elég őrült karaktertípust jelenítette meg, akit ahogy a forgatókönyv író valószínűleg tervezte, tényleg nagyon utáltam.
Rajtuk négyükön kívül még nagyon sok karakter van, de ők azok, akik a legfontosabb szerepet játszották a történetben.
A szerelmi szálról csak jót tudok mondani, nem volt szerelmi háromszög, ráadásul Jae Ha és Hang Ah remekül passzoltak egymáshoz. Már az is rendhagyó volt, ahogy összejöttek, aztán pedig egyedi, ahogy együtt maradtak, minden közös jelenetükben csak úgy izzott a levegő. Annyira jó volt végigszeretni, ahogy a kezdeti nagyon nem kedvellekből tényleg komolyan és hihetően szerelmesek lettek.
Volt egy másik páros is a történetben, Eun Shi Kyung és Lee Jae Ha húga, Lee Jae Shin. Én nagyon szerettem őket, és már az első találkozásukkor megmondtam, hogy ezek között lesz valami, annyira egyértelműen jelent volt a kémia kettőjük között.
A politikai szálak és cselszövések egy olyan abszolút laikusnak, mint én nagyon szépen ki voltak dolgozva, tényleg lehetett érteni, hogy mi miért van, bár azért egyszer-kétszer láttam sokkal logikusabb kivezető utat is a helyzetek megoldására, mint amit a doramában alkalmaztak, de ezt ráfoghatjuk arra is, hogy valószínűleg teljesen más a gondolkodásmódom, mint a koreaiaknak.
A doramában nagyon szépen kezelték azt a szálat, hogy Dél-Koreában alkotmányos monarchia van, viszont Észak-Koreában megtartották a diktatúrát, és abból, amit mutattak, nekem túl lazának tűnt a rendszer, ha nem emlegetik, hogy párt és elvtársak, nem biztos, hogy meg tudtam volna mondani, hogy nem csak egy egyszerű, anyagilag rossz helyzetben lévő köztársaságról van szó, hanem kommunizmusról.
Ezen kívül minden mást nagyon szerettem a sorozatban, ráadásul volt egy-két plusz, ami nem tartozott szervesen a történethez, de én jól 
szórakoztam rajta. Ilyen például az, hogy amikor a VB-re kiválasztott északiak délre mennek küzdeni, Hang Ah ott áradozik arról, hogy mennyire cuki a dél-koreai sztár, Hyun Bin, és ugyebár a főszerepet játszó nő, Ha Ji Won, pont egy évvel ezelőtt a dorama előtt szerepelt a Secret Gardenben, ahol Hyun Bin alakította a szerelmét.
Az is ilyen plusz apróság, hogy nagyon sok nyelven beszéltek ebben a sorozatban. Szerintem ebben beszéltek a legtöbb nyelven azok közül, amiket eddig láttam. Ugye a koreai az alap, angolul is elég sokat, minden részben többször is beszélnek, Jae Ha beszél franciául is (Aki beszél franciául meg tudja mondani, hogy milyen Lee Seung Gi kiejtése? Nagyon kíváncsi vagyok rá.), Japánban és Kínában is van néhány jelenet, így ebből a két nyelvből is kaptunk, és a királyi család főtitkára beszélt néhány mondatot telefonon németül. Ez utóbbinak nagyon örültem, mert németül tanulok, bár azért azokba a német mondatokba belekeveredett egy-két angol szó, amiknek nem kellett volna.
Nagyon sok különböző országból származó szereplő volt, ezért valahogy meg kellett oldaniuk a nyelvi különbségeket, amit az angol mellett egy fülre helyezhető mini fordítógéppel tettek meg azoknál a dialógusoknál, ahol az egyik karakter nem beszélt angolul. Ez a fordítógép roppant praktikus, csak kíváncsi lennék rá, hogy tényleg létezik-e ilyen. Én komolyan kétlem, de nem ástam bele magam ebbe a témába, ezért megvan rá a nagyon minimális esély, hogy tévedek.
A dorama lezárásával nincs különösebb problémám. Lee Jae Ha végső megoldása tetszett, bár amilyen komolynak festették le előtte két részen keresztül a helyzetet, egy kicsit epicebb dolgot vártam, de végül is ez is tökéletesen megfelelt.
Azért van egy MIÉRT? kérdésem a végével kapcsolatban. Ha valaki látta már, akkor megérti, mire gondoltam, annak pedig, aki nem, nem akarom lelőni a poént.
Az OST-ot nagyon jól állították össze, a szöveg nélküli aláfestő zenék is tetszettek, ráadásul mindig megfelelően helyezték el őket úgy, hogy emeltek a dorama színvonalán, és nem kliséssé tették.
Összegezve ez egy nagyon jó dorama, én teljesen beleszerettem, mindenképpen újra fogom majd nézni. Szerintem fiúk/férfiak is simán megnézhetik, van benne hozzá elég akció és politikai cselszövés a kiváló romantikus részek mellett ahhoz, hogy ne unatkozzanak.
Pont: 9/10
limovelemenyei.wordpress.com 