könyv |

…avagy semmi időm nem volt az elmúlt másfél hónapban, és most se nagyon van, ezért egy összegző bejegyzésben beszélek egy kicsit a sorozatokról, könyvekről, filmekről és azokról, amik az elmúlt időszakban foglalkoztattak.

Mióta legutóbb írtam, azt hiszem, csak két doramát sikerült befejeznem, ez a kettő pedig az I hear your voice és a Good Doctor. Mindkettő nagyszerű alkotás a maga nemében, és mindkét sorozat férfi főszereplője remekül játszott, sőt a női főszereplők játéka és karaktere is tetszett, ami nálam igazán ritkaságszámba megy, szóval én mindkét dorama megtekintését nagyon melegen ajánlom. Az I hear your voice nálam kilenc pontot ér a tízből, a Good Doctor pedig nyolcat.

Egy amerikai animációs mesét, a Korra legendájának második évadát is befejeztem. Az első jobb volt, az Aangos évadok színvonalát pedig meg sem közelíti, de még így is elég jónak tartom ahhoz, hogy maradjak a harmadik évadra is.

Jelenleg nézem:

The Heirs: már csak két rész van hátra, és én még mindig nagyon szeretem ezt a sorozatot, bár természetesen vannak hibái, de annyira jó az egész, hogy nagyon könnyű átsiklani felettük. Ha kijön az utolsó két rész, azonnal rávetem magam, aztán ha a kóros időhiányom miatt nagyon lassan is, de mindenképpen jövök majd egy valószínűleg nem túl összeszedett, spoilerekkel tarkított boncolgatós bejegyzéssel.

Marry him if you dare: már csak egy rész van hátra, ami már kijött, szóval ha lesz időm, megnézem, de nem érzek túl nagy késztetést, ami jelzi, hogy nem habarodtam bele a sorozatba. Az első egy-két rész elég gyenge volt, de aztán beindult a sorozat, megszerettem a karaktereket is, és már egész jól elszórakoztam rajta, amikor belassult a történet. Persze nem akarom lehúzni, jó kis sorozat ez, olyan kis tanulságos limonádé, ami nem vált ki hatalmas érzelmeket (belőlem legalábbis nem), de arra tökéletes, hogy valaki lekösse magát egy unalmas délutánon.

My Girlfriend is a gumiho: eddig tizenegy részt láttam a tizenhatból. Nagyon-nagyon-nagyon aranyos a történet, Lee Seung Ki fantasztikusan játszik benne, és minden részen halálra nevetem magam, tehát ezt csak ajánlani tudom. Ha nyáron kezdtem volna el nézni, két-három nap alatt kivégzem, de így sajnos elég lassan haladok.

Így jártam anyátokkal: bár kétségtelenül vannak már elég lapos részek, mert nyolc évad után a készítők se tudják mindig, mekkora ökörséggel rukkoljanak elő, hogy tényleg vicces legyen, én még mindig nagyon szeretem a sorozatot, az a heti egy rész kikapcsol, és már nagyon-nagyon várom, hogy Ted végre találkozzon a jövőbeni feleségével.

Agents of S.H.I.E.L.D.: jó kis szuperhősös sorozat, én szeretem nézni. Nem okoz katarzist, de a szuperhős téma kedvelői mindenképpen adjanak neki egy esélyt.

Atlantis: ezzel le vagyok maradva, mint a borravaló, de ha lesz időm, behozom magam, mert bár nem vagyok szerelmes a sorozatba, azért érdekel, mi fog történni, és persze az sem árt, ha hallok egy kis brit angol kiejtést.

Mostanában sokkal kevesebbet olvastam, mint szoktam, de találtam egy gyöngyszemet, amit szeretnék ajánlani. A címe A paladin prófécia, az írója Mark Frost. Nagyon izgalmas, pörgős könyv, aminek valószínűleg a tíz-tizenhat éves fiúk a célközönsége, de nekem minden sora nagyon tetszett, szóval egy cseppet sem érzem kínosnak, hogy ezt olvasom. Engem a stílusában a Percy Jackson sorozatra emlékeztetett, szóval aki azt szerette, az ezt is írja fel a listájára.

Moziban is voltam, ami ha valaki ismer, tudja, hogy nálam elég ritka madár. A Futótüzet (Éhezők viadala 2) néztem meg, és nekem nagyon tetszett, még úgy is, hogy tudtam a végét, mert olvastam a könyvet. Mondjuk szerencsére nem sok mindenre emlékeztem a könyvből, ezért a filmre tudtam filmként tekinteni, és nem a könyv szó szerinti eljátszását vártam. Olvastam, és hallottam, hogy voltak, akik nem bírták Peetát, és “gyengének, koloncnak és röhejesnek” tartották, és ez valószínűleg azért van, mert lehetetlen volt átadni a motivációit, amik a könyvben tisztán is világosan érthetőek. Azoknak, akik nem értették meg Peetát azt javaslom, hogy olvassák el a könyvet, és aztán majd megváltozik a szemléletmódjuk egy-két karakterről. (és Finnick: ♥)

A karácsony közeledtével szeretnék ajánlani egy számot, amibe teljesen belezúgtam, pedig nem is szeretem az EXO-t. Annyira gyönyörű a dallama, maga a klip is, és a szövegét is mindenképp érdemes elolvasnia azoknak is, akik nem szokták elolvasni, hogy teljes legyen az összkép. A szöveg nagyon szomorú, de van mondanivalója, és ez egy k-pop bandától elég komoly eredmény.