Monstar

Monstar

Adatok:

Év: 2013

Részek száma: 12 (de a részek hosszabbak a megszokottnál)

Műfaj: zenés, romantikus, vígjáték, iskolai

Ország: Dél-Korea

Csatorna: Mnet

Történet:

Seol Chanról, egy koreai idolról, a Men in black egyik tagjáról negatív kritikák jelennek meg a sajtóban, ezért a fiút a kiadója egy időre egy művészeti iskolába küldi, hogy javuljon meg, és jelenjenek meg róla pozitív cikkek. Az iskolában új barátokat szerez, és természetesen szerelmes is lesz. A barátaival sokat zenél együtt, és először kényszerből, de alapítanak egy saját bandát, a Colorbar.

Vélemény:

Ez egy nagyon aranyos, igazán szeretni való dorama tele iszonyat jó számokkal, de közel sem tökéletes.

A szerelmi szálban nincs semmi extra, a sztár Seol Chan beleszeret a padtársába, Se Yi-be, akibe már évek óta szerelmes az osztályelnök, Seon Woo, aki kiskorában egyébként Seol Chan barátja volt, de most már nem az. Seon Woo-ba egyoldalúan szerelmes az egyik osztálytársuk, Kim NaNa.

Nálam egyértelmű volt, hogy kinek szurkoltam, Seol Chan és Se Yi elragadóak együtt, nagyon szerettem a közös jeleneteiket. Nagyon sok cuki rész van kettejükkel, viszont egyikük sem valami profi az érzelmei bevallásában, és ami azt illeti, a felismerésükben sem, ezért ha valaki érzékeny erre, akkor elég idegesítően nyomik tudtak lenni néha.

Kim NaNa-t sajnáltam, amiért Seon Woo észre sem vette, szerintem az ő karaktere nagyon jó.

A történetben van néhány drámai (néha inkább csak annak szánt) rész is, de ha a Monstarra gondolok, akkor csak rózsaszín vattacukor jut eszembe, szóval ez egyáltalán nem annyira hangsúlyos. A készítők talán fontosnak szánták a drámai szálakat, de szerintem nem jött össze nekik. Mindegyik főszereplőnknek van valami lelki defektje, amiből lényegében a közös zenélés gyógyítja ki őket. Van, akinek tényleg érthető a lelki problémája, de van, akit kábé csak kiröhögtem (itt egy karakterre gondolok, ha valaki megnézi a sorozatot, rájön, kiről beszéltem). Aztán ott van Se Yi apukájának a barátja. Megértem én, hogy milyen borzasztó dolgokon ment keresztül, de az én ízlésemnek egy kicsit túl sokszor nyomták be az a jelenetet, amikor a karosszékében ül, hallgatja A számot, és depizik.

A karakterek nagyon jók, bár egy-kettőben azért találtam kivetnivalót.

Seol Chant, a főszereplőt nagyon szerettem, Junhyung nagyon hitelesen játszotta, és elég sokat olvadoztam neki hála a dorama nézése közben. Eddig is szerettem a Beast-et, de ezután jóval többet fogom őket hallgatni, hála a sorozatnak.

Se Yi-t, a főszereplő csajt is szerettem, de vele azért már akadnak problémáim. Van, amikor tök okosan és menőn viselkedik, máskor meg tiszta naiv, logikátlan és olyan, mintha egy másik bolygóról jött volna, és nekem ez egy kicsit túl kontrasztos. Egyébként nem vészes, de ha valaki amazon főhősnőre vágyik, azt ne benne keresse.

Seon Woo-t is szerettem, nagyon aranyos volt, sajnáltam is egy kicsit, de Se Yi egyértelműen nem neki való. Vele csak annyi bajom volt, ahogy az utolsó részben viselkedett, de az végül is érthető, ha figyelembe vesszük a helyzetét.

Kim NaNa egy nagyon jó karakter, igazából én jobban szerettem Se Yi-nél, és iszonyat jó hangja van, nagyon jó hallgatni, ahogy énekel. Hozzá hasonlóan Rádiónak is nagyon-nagyon jó hangja van, az ő karakteréből ez az, amit a legfontosabbnak tartok, de egyébként ő is szerethető, és a lelki problémája is érthető.

A Colorbar negyedik fiú tagjával sincs semmi problémám, de a harmadik csajjal már annál inkább. A kövér csaj nagyon felidegesített a „lelki problémájával”, az iszonyat szánalmas volt.

Még sok más karakter is van, de én csak a cuki tornatanárt és a cuki thaiföldi srácot emelem még ki. Ja, és ne feledkezzünk el a BTOB-ról sem, ugyanis a banda néhány tagja játszotta Seol Chan bandáját. Nem kaptam ugyan sok szerepet, de nagyon szerettem a részeket, amikben benne voltak.

A történet jó, csak az a probléma, hogy NINCS vége, vagyis van, csak nagyon béna. Komolyan, annyi elváratlan szál maradt, hogy ennyi erővel akár a tizenegyedik rész végén is abbahagyhatták volna. Nem sorolom fel őket, mert nem akarok spoilerezni, de tényleg nagyon sok fontos kérdés maradt megválaszolatlanul. Ez nálam mindenképpen nagy negatívum.

Hatalmas pont viszont e mellett a dorama mellett a zenéje. Ha valaki egy könnyed zenés sorozatra vágyik, akkor mindenképpen ezt javaslom. A számok egytől-egyig nagyon jók, hatalmas kedvencek lettek, a Troublemakert például már egy csomószor újrahallgattam, és még fogom is jó néhányszor.

Összességében tehát ez egy nagyon jó dorama, ha valaki szereti ezt a műfajt, akkor mindenképpen érdemes megnézni, én egyáltalán nem bántam meg, hogy megtettem, sőt szerintem elég sokáig emlékezni fogok rá, mert a hibák ellenére nagyon-nagyon tetszett. A zavaró dolgok miatt viszont egyszerűen nem adhatok neki annyira sok pontot, amennyit szívem szerint adnék.

Pont: 7/10