Shining Inheritance

Shining Inheritance

Adatok:

Egyéb cím: Brilliant Legacy

Év: 2009

Részek száma: 28

Műfaj: romantikus, család

Ország: Dél-Korea

Csatorna: SBS

Történet:

Go Eun Sung külföldön tanul, és hazatér, hogy magával vigye az autista öccsét, Eun Woo-t Amerikába, hogy az zongorát tanuljon. Sun Woo Hwan (Lee Seung Gi) szintén Amerikában tanul, ő a nagyanyja utasítására tér haza, és a reptéren véletlenül összecseréli a bőröndjét Eun Sunggal. Ennek köszönhetően találkoznak, és hamar megutálják egymást. Nem sokkal ezután meghal Eun Sung apja, a mostohaanyja kirakja a lányt és az autista öccsét a házából, így Eun Sungnak egyedül kell boldogulnia. A tetejében még Eun Woo-t is elveszíti, és miközben őt keresi, megmenti Hwan nagyanyját, aki egy étterem lánc elnöke. A nagymama megszereti Eun Sungot, és elhívja, hogy lakjon a házában, sőt még a vállalatát is rá akarja hagyni, mert a felelőtlen unokáiról már lemondott.

Vélemény:

Már régóta tervben volt ez a sorozat, de csak azután néztem meg, hogy megismertem, és megszerettem Lee Seung Gi-t a Gu Family Bookban. A Shining Inheritancebeli alakítása után kapott főszerepeket, ami nem is csoda, nagyon jól eljátszotta Hwan karakterét.

Sun Woo Hwan a dorama elején egy elkényeztetett, arrogáns, gazdag ficsúr, aki folyton szomorúságot okoz a nagymamájának. Olyanokat csinált, hogy nagyon sokszor legszívesebben képen töröltem volna, de utálni nem tudtam, ráadásul mint az ilyen karaktereknél mindig, nála is tudni lehetett, hogy meg fog javulni. Ez meg is történt, és elég jól vitelezték ki, nekem nem volt rá panaszom. Hwan tényleg szép fokozatosan változott át a bunkóból azzá az emberré, aki a dorama végére lett, közben nagyon jól ábrázolták a jellemfejlődését, és a körülményeit is. Hwan karaktere tehát nagyon jól kidolgozott és hiteles, még úgy is, hogy kicsit sablonos, de ez utóbbit a sorozat nézése közben Lee Seung Gi játéka könnyen elfeledtette velem.

Go Eun Sung, a női főszereplő karaktere sem rossz, sőt összességében kedveltem. Csinált ugyan olyan dolgokat, amiért mérges voltam rá, de a személyisége nem volt sablonos, és végül is érteni lehetett, mit miért tesz. Végig az öccsét akarta megtalálni, mindent azért tett, hogy Eun Woo előkerüljön, és szimpatikussá tette, hogy annyira aggódott az öccséért. Sok koreai dorama női főszereplőjével ellentétben neki kifejezetten szép arca volt, de könyörgöm, miért nem lehetett normálisabb frizurát csinálni neki? A nézése közben néhányszor felidegesítettem magam rajta.

Hwan és Eun Sung eleinte utálja egymást, beletelik egy kis időbe, amíg emberként tekintenek a másikra, aztán pedig fokozatosan kedvelik meg egymást. Nagyon tetszett, ahogy Hwan jellemfejlődésével arányosan egyre közelebb kerültek egymáshoz, a cuki jeleneteiktől pedig olvadoztam, bár ebből többet is el tudtam volna viselni, főleg úgy, hogy ez egy huszonnyolc részes dorama. Ők ketten nagyon illettek egymáshoz, na de az, ami akadályozta, hogy végre összejöjjenek eléggé felhúzott.

Hwannak ugyanis volt barátnője, Seung Mi, akivel már gimi óta együtt voltak, de Hwan szerintem inkább csak testvérként gondolt a lányra, míg Seung Mi őrülten szerette a srácot, és nem akart lemondani róla. Egy pióca barátnő eleve idegesítő, de itt még hozzájött az is, hogy Seung Mi Eun Sung mostohatestvére (ezt persze Hwan sokáig nem tudta), ezért Eun Sung nem akart rosszat a lánynak, ráadásul igazából Seung Mi személyisége nem rossz, én kedveltem valamennyire, csak az anyja rontotta el.

Na, és gyakorlatilag azért nem jöttek össze, mert figyelembe kell venniük Seung Mi érzéseit. Könyörgöm, Hwan mást szeret, ezt meg is mondta neki, gyakorlatilag szakított vele, minek kell megvárni, hogy ő a beleegyezését adja Hwannak és Eun Sungnak? Lehet, hogy csak én vagyok érzéketlen tuskó, de a vége felé ez engem nagyon idegesített.

Aztán persze, ahogy lenni szokott, Eun Sungnak is volt egy „rajongója”. Joon Se a tipikus kedves srác, aki iszonyat édes dolgokat tesz a főszereplő csajért, de mindenki tudja, hogy úgyis ő lesz a szerelmi háromszög hoppon maradt tagja. Szurkolni ugyan nem neki szurkoltam, de nagyon sajnáltam, és szerettem. A személyiségi iszonyat jó. Érett gondolkozású, önkénteskedik, és még nehéz helyzetben is kitart az elvei mellett azzal, hogy jó döntést hoz.

Fontos szereplő még Eun Sung mostohaanyja, aki gyakorlatilag a történet főgonosza. Olyan szemétségeket tett, hogy a dorama nézése közben folyamatosan lekígyóztam és leboszorkányoztam, egyszerűen hihetetlen, milyen messzire elment a pénz miatt. Már az első rész után tudtam, hogy utálni fogom, de nem gondoltam volna, hogy ennyire. Ráadásul nagyon sokat láttuk ahogy ő szenved azért, amilyen helyzetbe hozta magát az áskálódásaival, és ez az utolsó néhány részben nagyon idegesített. Egy csöppet sem érdekelt, ahogy nem tudott kimászni a saját verméből, jobban örültem volna, ha ezek helyett a főszereplők kapnak nagyobb teret a végén.

Családi dorama lévén fontos szerepet kapott még Hwan dörzsölt nagymamája, butácska anyja és húga, a „szellem” komornyik, Eun Sung éles nyelvű barátnője, az elvileg halott apa és Eun Woo, Eun Sung autista öccse.

A történet tetszett, de a huszonnyolc részt nem a folyamatosan pörgő események, hanem sokkal inkább a lélektani folyamatok (jellemfejlődés, szenved Seung Mi, Seung mi anyja egyre mélyebbre süllyed stb.) töltötték ki.

A végével koreai doramához képest meglepően elégedett vagyok. Az utolsó részben Eun Woo és Hwan közös jelenete a gyorsétteremben nagyon édes volt, és a záró képet sem kifogásolhatom egy szóval sem.

A zenéket, mint minden doramában, itt is nagyon eltalálták, illettek a hangulathoz, de szerintem nem fogom agyonhallgatni őket, annyira nem fogtak meg a számok. Persze azért van néhány, amit időről-időre meghallgatok majd.

(Ezt Lee Seung Gi énekli)

Összességében tehát ez egy nagyon jó sorozat, a romantikus doramák szerelmeseinek kötelező darab, és nem csak Lee Seung Ki miatt, bár ő is elég komoly pluszt jelentett.

Vacilláltam, hogy hány pontot adjak a Shining Inheritance-nek, mert nagyon pozitív benyomást hagyott bennem, de az idegesítő dolgok miatt, amikről fentebb írtam, nem adhatok többet, bármennyire is szerettem nézni.

Pont: 8/10