Adatok: Év: 2020Részek száma: 16Műfaj: romantikus, dráma, melodrámaOrszág: Dél-KoreaCsatorna: MBC Történet: Jeong Hoon egy jóképű hírbemondó, akinek extrén hipermnéziája van, azaz mindenre emlékszik, ami valaha történt vele, amiben benne van a barátnője nyolc évvel ezelőtti halála is, amin nem tud … Continue reading
Coffee Prince
Adatok:
Év: 2007
Részek száma: 17
Műfaj: romantikus, vígjáték
Ország: Dél-Korea
Csatorna: MBC
Történet:
Eun Chan egy nagyon fiús, huszonnégy éves lány, akit mindenki fiúnak néz. Így van ezzel a gazdag Han Kyul is, aki csakhogy lerázza az anyja és nagyanyja által ráerőltetett vakrandi partnereket, felbéreli Eun Chant, hogy játssza el a szeretőjét. A lány elvállalja, mert neki kell eltartania a húgát és az anyját, ezért nagyon kell neki a pénz. Később Han Kyul a nagyanyja nyomására megnyitja a Coffee Prince nevű kávéházat, ahol csak férfiakat alkalmaznak. Eun Chan is az alkalmazottak közé kerül, és ahogy az már lenni szokott, szépen lassan egymásba szeretnek Han Kyullal.
Vélemény:
Már rengeteg jót hallottam erről a doramáról, ezért elég nagy elvárásokkal vágtam bele, amiknek félig megfelelt, félig nem. Ez egy kiváló romantikus vígjáték, rengeteg benne a nevetés, a romantikus és a viccesen cuki pillanat, meg azért egy-két drámázás is található benne, de ez nem olyan vészes szinten.
Han Kyul és Eun Chan egymásra találását a kávézó működtetése, az ott dolgozók élete és egy másik pár szakítunk, majd újra összejövünk című cselekvése színesíti. Szóval a történet maga nem egy nagy szám és nem is túl izgalmas, de végül is ez nem egy akciófilm, tehát nem is várhatom el tőle, hogy nagyon az legyen.
A sorozat egy kicsit nehezen indult be, kellett olyan négy-öt rész, amíg sikerült ráhangolódnom, és felvennem a ritmusát, de utána már egy-két idegesítő momentumot leszámítva nagyon tetszett.
Han Kyult nagyon megszerettem, már a legelső részben. Tetszett, hogy ő nem ment keresztül hatalmas jellemfejlődésen, csak megkomolyodott, és megtalálta a helyét. Végig nagyon jól reagálta le a dolgokat, logikusan viselkedett, és emellett rettenetesen édes volt. Ja, és megsúgom, hogy a mosolya nem semmi, a női nézők garantáltan olvadozni fognak rajta, és bármit vett fel a sorozatban, minden jól állt rajta. M
ég egy gusztustalan narancssárga alapon pöttyös ing is.
Eun Chant alapjáraton kedveltem, a fiús énjével és a személyiségével egy kicsit egy tornádóra emlékeztetett. Nem volt túl okos, de idegesítően buta sem, viszont az utolsó két-három részben rendesen sikerült felidegesítenie, mert egyáltalán nem tudtam egyetérteni az érveivel. Végig fiús ruhákat hordott, még akkor is, amikor Han Kyul is rájött, hogy lány, ami a végére már egy kicsit idegesítővé vált, de nem olyan nem bírom elviselni szinten, mert tény, hogy vannak ilyen lányok is, még ha nem is sokan.
A kettőjük párosán kívül ott van még Han Kyul unokatesójának, Han Sungnak és Yoo Joo-nak a párosa. Ők néha idegesítettek – főként a sorozat elején, amikor még egy gyönyörű szép szerelmi négyszög is a nézők feje fölött lebegetett -, ráadásul az én ízlésemhez képest túl sokat drámáztak, de voltak jó pillanataik is, és érdekes volt egy már tíz éves párt figyelemmel kísérni.
Több mellékszereplő is van, de én most csak a Coffee Prince-ben dolgozó három másik srácot emelném ki. Mindhárman teljesen mások, de mindannyiukat nagyon megszerettem, rengeteget nevettem rajtuk és azon, ahogy mozgásban tartották az eseményeket a kávézóban.
A sorozat vége tetszett, boldog lett, ahogy az egy romantikus vígjátéknál illik is, bár szerintem túlzottan el lett húzva, egy résszel kevesebb bőven elég lett volna.
Az OST is jó volt, nem ismételgettek el unásig egyetlen egy számot sem, ami külön pluszpont.
Összességében ez egy nagyon aranyos, vicces dorama, a romantikus vígjátékok kedvelőinek, és azoknak, akik szeretik a fiú öltözik be lánynak alaphelyzetet mindenképpen ajánlom, főleg mivel itt tényleg elég hihető, hogy Eun Chant fiúnak nézik.
Pont: 8/10
Hanazakari no Kimitachi e
Adatok:
Év: 2007
Részek száma: 12
Műfaj: vígjáték, iskolai, romantikus
Ország: Japán
Csatorna: Fuji TV
Történet:
Ashiya Mizuki fiúnak öltözik, hogy beiratkozhasson egy fiúiskolába, az Oshaka Gakuenbe. Mizuki célja, hogy újra ugrásra bírja a magasugró Sano Izumi-t (Oguri Shun), aki egy sérülés után nem tud/mer újra ugrani. Miközben Mizuki azon van, hogy elérje a célját, és közben szerelembe esik, az iskolához tartozó három kollégium egyfolytában harcol egymással, ami rengeteg vidám percet eredményez.
Vélemény:
Nagyon sokáig nem akartam nekiállni, pedig tudtam, hogy jó, merthogy már megint egy lány öltözik be fiúnak történet, ami a csapból is folyik, ráadásul ez azt jelenti, hogy tele kell lennie ciki jelenetekkel, amihez semmi kedvem nem volt. Szerencsére – hála barátnőm erőszakosságának – mégis elkezdtem, ami nagyon jó döntés volt, szóval mindenkinek azt javaslom, hogyha ugyanolyan okból hezitált, mint én, az azonnal menjen, és vesse rá magát a Hana Kimi-re.
Természetesen van benne szerelmi szál, de egyáltalán nem ez adja a történet gerincét. Végigkövetjük ugyan – és elvileg ez is a főszál -, ahogy a két főszereplő, a mogorva Sano – aki bárkit megcsókol, ha minimális alkohol kerül a szervezetébe – és a fiúnak öltözött Mizuki egymásba szeret, de ez csak a hab a tortán, az igazi élvezetet a többi karakter idiótasága(i) adja.
Azért a szerelmi szálat se írom le, mert nekem tetszett, ahogy szépen lassan alakultak a dolgok, és szerencsére a Sano azt hiszi, hogy Mizuki pasi helyzetet is hamar megoldották, szóval semmi panaszom nem lehet. Sano nem egy túl impulzív személyiség, de amikor csinál valamit, akkor nagyon karizmatikus, és bár Oguri Shun-ra nem lehet elmondani, hogy hű, de jól néz ki, mégis belezúgtam.
Mizukiba természetesen beleszeretett egy másik srác is, Nakatsu, aki egyébként nagyon vidám és menő, csak hát szegény végig azon küzd, hogy akkor most meleg-e, szóval a végére ő nekem egy kicsit sok volt, de amikor Mizuki nem volt a közelében, akkor nagyon bírtam.
De azért mégiscsak a nevet
ésé a főszerep, amiről az összes karakter gondoskodik.
A három fiúkollégiumnak megvan a maguk szerepe. Az egyesbe járnak a harcművészek, a kettesbe a sportolók (idetartozik Sano és Mizuki is), a hármasba pedig a színjátszósok. Mindegyik kollégiumnak van egy vezető diákja, akik mindig jelen vannak a „harcoknál”. Legtöbbször a három kollégium harcol egymás ellen, de néha összefognak páran, de eközben mindig olyan hülyeségek történtek, hogy miközben a könnyeimet törölgettem a röhögéstől, elgondolkoztam rajta, hogy a forgatókönyvíró vajon épelméjű-e.
Fiúiskola révén rengeteg karaktert kapunk, akik nagyon színesek – és a legtöbbjük elszállt -, viszont annyian voltak, hogy szegény gyenge névmemóriám jól csődöt is mondott, és nem tudtam az összes nevet megjegyezni.
Csak szemezgetésképpen kiemelnék néhány szereplőt, akiken nagyon sokat nevettem:
Oscar, a hármas kollégium vezetője, akit néha-néha megszállt egy szellem.
Nanba, a nőcsábász, aki a kettes kollégium vezetője, és egyébként a legjobban kinéző az egész sorozatban.
Tennoji, az egyes kollégium vezetője, akitől kaptunk pár izomvillantást, és jópárszor lecsapta a kolijába tartozókat.
Kayashima, az aura- és a szellemlátó.
Umeda, a meleg iskolaorvos, akit egyébként nagyon bírtam, jó beszólásai voltak.
És végül, de nem utolsósorban Hibari és a Hibari Four. Ők a Blossom Gakuenbe járnak, a fiúk sulijának testvériskolájába, és küldetésük, hogy megkönnyítsék a fiúk életét. Nem kell megijedni, ők nem idegesítő zaklatók, mint más sorozatokban az ilyen lányok, hanem tényleg nagyon jó nevetésforrások.
A történettel elégedett vagyok, és nagyjából a lezárással is, talán csak annyi a szépséghiba, hogy a végén a búcsúzás a többiektől egy kicsit túl hosszúra sikeredett, míg Sano-tól az én ízlésem szerint meg túl gyorsan, de lehet, hogy csak azért, mert még elnéztem volna őket együtt.
Az OST nem rossz, és az openinget kifejezetten szeretem, tényleg nagyon jó és fülbemászó szám.
Összességében tehát ez egy kiválóan beteg alkotás, mindenkinek ajánlom. Ha egy jó doramát akartok nézni, amin sokat lehet nevetni, akkor ezt válasszátok.
Pont: 9/10
Love Keeps Going
Adatok:
Év: 2011
Részek száma: 13
Műfaj: romantikus, vígjáték
Ország: Tajvan
Csatorna: CTV
Történet:
Zha Mei Le (Cindy Wang) gyerekkorában meghallotta, hogy a szülei azon veszekednek, hogy egyiküknek sem kell, mert buta és hasznavehetetlen, ezért mindent megtett, hogy hasznossá tegye magát, és mindenkinek segítsen, aki a közelébe kerül. Rengeteg szakképesítést szerez, hogy hasznossá tegye magát. A barátja – később a vőlegénye -, Yi Feng álma, hogy legyen egy péksége, ezért Mei Le nyit neki egyet. Ám a dolgok összekuszálódnak, amikor Yi Feng kezd „összemelegedni” az egyik pékségi alkalmazottal, a fiatal és csinos Xuan Xuannal, ráadásul az időközben Tajvanra érkező, arrogáns és kibírhatatlan zeneszerző, Yi Lie (Mike He), aki mellesleg Yi Feng öccse szépen lassan beleszeret Mei Le-be.
Vélemény:
Ez életem első befejezett tajvani sorozata, ezért valószínűleg mindig emlékezni fogok rá, és igazából tetszett is, de azért ez közel sem egy tökéletes dorama. De azt hiszem, jobb ha nem a hibákkal kezdem, hanem az elején.
A történet két főszereplője Zha Mei Le és Yi Lie, és a kettőjük kapcsolatának kialakulását spékelték meg jó sok egyéb szállal, és annyi a drámázás a sorozatban, hogy őszintén csodálkozom, amiért a hivatalos kategória besorolásban nincs ott, hogy dráma, mert a romantika és a humor mellett ebből is elég rendesen kaptunk.
Mei Le karaktere néha kicsit idegesítő, de alapvetően át lehet érezni, hogy mit miért tesz, és meg lehet érteni őt – nekem is sikerült, pedig teljesen más a személyiségem, mint ennek a csajnak -, szóval én megkedveltem.
Yi Lie a legtipikusabb férfi dorama főszereplő kategória díszpéldánya. Rettenetesen arrogáns, kritikus, örömét leli abban, ha másokat lehordhat a sárga földig, van egy mély lelki sebe és természetesen jól néz ki. Nagyon jól. Szóval nekem bejött, ráadásul Mike He nagyon jól átadta a karaktert. Azok a részek különösen tetszettek, amikor Yi Lie kezdett rádöbbenni, hogy beleszeretett Mei Le-be, és hogy hogy dolgozta fel ezt az egészet.
Mei Le és Yi Lie között nagyon jól működött a kémia, és kaptunk is egy-két nagyon jó csókjelenetet. Az pedig nagyon tetszett, ahogy szépen lassan egymásba szerettek, bár az elején kölcsönösen fújtak egymásra, és persze ezalatt a folyamat alatt nem egy igazán humoros je
lenetet láthattunk.
A mellékszereplőkről már közel sem tudok csak pozitívat mondani, elég sok akadt, aki idegesített, és mivel ők is viszonylag nagy szerepet kaptak, róluk is írok egy kicsit.
Yi Feng (Yi Lie bátyja, a sorozat elején Mei Le pasija) egy döntésképtelen papucs. Végig nagyon szánalmas, bamba fejet vágott, és ő a „mentsetek meg, mert egyedül semmire nem vagyok képes” csaj férfi megtestesítője. Végig idegesített, egyedül csak azt kedveltem benne egy nagyon-nagyon kicsit, ahogy Yi Lie-vel bánt.
A legirritálóbb mellékszereplő díjat mégsem Yi Feng nyerte el, hanem Han mama – Yi Feng és Yi Lie anyja -, aki utálja Yi Lie-t és rettentő gányul bánik vele egy olyan dolog miatt, amiről nem is ő tehet, és mindig mindenért őt hibáztatja. És nem az egyetlen logikátlan tette, nem tudom, volt-e olyan szituáció, amire úgy reagált, ahogy minden normális ember tette volna. Ha egyetlen jelzőt kéne mondanom rá, akkor az az irritáló lenne.
Xuan Xuan meg kifejezetten fura volt. Néha azt hittem róla, hogy fú, de gonosz és negatív szereplő, máskor meg egész értelmesen reagált dolgokra, és ez totál összezavart, mivel semmi íve nem volt az egésznek, hanem mintha két személyiséggel rendelkezett volna, és azokat váltogatta.
Azért akadtak olyan mellékszereplők is, akiket megkedveltem, ilyen például Mei Le bátyja és Yi Lie húga. Ők tényleg aranyosak voltak.
És akkor egy kicsit a cselekményről.
A történet egy szapp
anoperához hasonlítható – sok idegesítő résszel és reakcióval –, de ezek az első tíz részben simán elnézhetőek, tökéletesen ellensúlyozzák ezeket a két főszereplő közös jelenetei (a humorosak és a romantikusak egyaránt).
Aztán úgy a tízedik-tizenegyedik rész környékén sajnos mélyrepülést vett a történet. Egy bizonyos eseménynek köszönhetően érezhetően esett a színvonal, és én csak néztem, hogy „most meg mi van?”. Igazán kár, hogy így elrontották a sorozat végét, mert az első tíz rész a kisebb hibáktól eltekintve tényleg nagyon jó volt.
A sorozat zenéivel se vagyok kibékülve. Az OST körülbelül három számból állt. Ebből csak az tetszett, amit Mike He énekelt, de a másik kettő rettenetes volt – az egyik nagyon irritáló, a másik kicsit kevésbé -, főleg úgy, hogy tizenhárom hetven-nyolcvan perces részen keresztül el kellett viselnem őket. A végére például az opening zenéjétől már a falra tudtam volna mászni.
Összességében tehát ez nem egy rossz sorozat, ha valaki szereti a romantikus sorozatokat, akkor érdemes belevágnia. Az eleje valószínűleg nagyon fog tetszeni annak, aki megnézi, de fel kell rá készülni, hogy legnagyobb valószínűséggel csalódás lesz a vége.
Pont: 7/10
…avagy semmi időm nem volt az elmúlt másfél hónapban, és most se nagyon van, ezért egy összegző bejegyzésben beszélek egy kicsit a sorozatokról, könyvekről, filmekről és azokról, amik az elmúlt időszakban foglalkoztattak.
Mióta legutóbb írtam, azt hiszem, csak két doramát sikerült befejeznem, ez a kettő pedig az I hear your voice és a Good Doctor. Mindkettő nagyszerű alkotás a maga nemében, és mindkét sorozat férfi főszereplője remekül játszott, sőt a női főszereplők játéka és karaktere is tetszett, ami nálam igazán ritkaságszámba megy, 
szóval én mindkét dorama megtekintését nagyon melegen ajánlom. Az I hear your voice nálam kilenc pontot ér a tízből, a Good Doctor pedig nyolcat.
Egy amerikai animációs mesét, a Korra legendájának második évadát is befejeztem. Az első jobb volt, az Aangos évadok színvonalát pedig meg sem közelíti, de még így is elég jónak tartom ahhoz, hogy maradjak a harmadik évadra is.
Jelenleg nézem:
The Heirs: már csak két rész van hátra, és én még mindig nagyon szeretem ezt a sorozatot, bár természetesen vannak hibái, de annyira jó az egész, hogy nagyon könnyű átsiklani felettük. Ha kijön az utolsó két rész, azonnal rávetem magam, aztán ha a kóros időhiányom miatt nagyon lassan is, de mindenképpen jövök majd egy valószínűleg nem túl összeszedett, spoilerekkel tarkított boncolgatós bejegyzéssel.
Marry him if you dare: már csak egy rész van hátra, ami már kijött, szóval ha lesz időm, megnézem, de 
nem érzek túl nagy késztetést, ami jelzi, hogy nem habarodtam bele a sorozatba. Az első egy-két rész elég gyenge volt, de aztán beindult a sorozat, megszerettem a karaktereket is, és már egész jól elszórakoztam rajta, amikor belassult a történet. Persze nem akarom lehúzni, jó kis sorozat ez, olyan kis tanulságos limonádé, ami nem vált ki hatalmas érzelmeket (belőlem legalábbis nem), de arra tökéletes, hogy valaki lekösse magát egy unalmas délutánon.
My Girlfriend is a gumiho: eddig tizenegy részt láttam a tizenhatból. Nagyon-nagyon-nagyon aranyos a történet, Lee Seung Ki fantasztikusan játszik benne, és minden részen halálra nevetem magam, tehát ezt csak ajánlani tudom. Ha nyáron kezdtem volna el nézni, két-három nap alatt kivégzem, de így sajnos elég lassan haladok.
Így jártam anyátokkal: bár kétségtelenül vannak már elég lapos részek, mert nyolc évad után a készítők se tudják mindig, mekkora ökörséggel rukkoljanak elő, hogy tényleg vicces legyen, én még mindig nagyon szeretem a sorozatot, az a heti egy rész kikapcsol, és már nagyon-nagyon várom, hogy Ted végre találkozzon a jövőbeni feleségével.
Agents of S.H.I.E.L.D.: jó kis szuperhősös sorozat, én szeretem nézni. Nem okoz katarzist, de a szuperhős téma kedvelői mindenképpen adjanak neki egy esélyt.
Atlantis: ezzel le vagyok maradva, mint a borravaló, de ha lesz időm, behozom magam, mert bár nem vagyok szerelmes a sorozatba, azért érdekel, mi fog történni, és persze az sem árt, ha hallok egy kis brit angol kiejtést.
Mostanában sokkal kevesebbet olvastam, mint szoktam, de találtam egy gyöngyszemet, amit szeretnék ajánlani. A címe A paladin prófécia, az írója Mark Frost. Nagyon izgalmas, pörgős könyv, aminek valószínűleg a tíz-tizenhat éves fiúk a célközönsége, de nekem minden sora nagyon tetszett, szóval egy cseppet sem érzem kínosnak, hogy ezt olvasom. Engem a stílusában a Percy Jackson sorozatra emlékeztetett, szóval aki azt szerette, az ezt is írja fel a listájára.
Moziban is voltam, ami ha valaki ismer, tudja, hogy nálam elég ritka madár. A Futótüzet (Éhezők viadala 2) néztem meg, és nekem nagyon tetszett, még úgy is, hogy tudtam a végét, mert olvastam a könyvet. Mondjuk szerencsére nem sok mindenre emlékeztem a könyvből, ezért a filmre tudtam filmként tekinteni, és nem a könyv szó szerinti eljátszását vártam. Olvastam, és hallottam, hogy voltak, akik nem bírták Peetát, és “gyengének, koloncnak és röhejesnek” tartották, és ez valószínűleg azért van, mert lehetetlen volt átadni a motivációit, amik a könyvben tisztán is világosan érthetőek. Azoknak, akik nem értették meg Peetát azt javaslom, hogy olvassák el a könyvet, és aztán majd megváltozik a szemléletmódjuk egy-két karakterről. (és Finnick: ♥)
A karácsony közeledtével szeretnék ajánlani egy számot, amibe teljesen belezúgtam, pedig nem is szeretem az EXO-t. Annyira gyönyörű a dallama, maga a klip is, és a szövegét is mindenképp érdemes elolvasnia azoknak is, akik nem szokták elolvasni, hogy teljes legyen az összkép. A szöveg nagyon szomorú, de van mondanivalója, és ez egy k-pop bandától elég komoly eredmény.
Mostantól minden hónap elején összeállítok egy listát az aznap hónapban megjelenő doramákról, amik érdekelnek. Íme az októberi lista:
The Heirs
Egyéb címek: The One Who Wants To Wear The Crown, Bear The Crown, The Inheritors
Ország: Dél-Korea
Részek száma: 20
Csatorna: SBS
Műfaj: romantikus, vígjáték, iskolai
Start: 2013. október 9.
Műsorsáv: szerda & csütörtök 21:55
Szereplők:
Lee Min Ho – Kim Tan
Park Shin Hye – Cha Eun Sang
Kim Woo Bin – Choi Young Do
Kang Min Hyuk – Yoon Chan Young
Choi Jin Hyuk – Kim Won
Kang Ha Neul – Lee Hyo-Shin
Krystal: Lee Bo Na
Leírás:
Az örökösök a barátságot és a szerelmet festi le a gazdag örökösök és Cha Eun Sang egy hétköznapi, szegény családból származó lány között.
Gondolatok:
Egyértelműen ezt várom a legjobban, annak ellenére, hogy a leírás, amit találtam róla elég semmitmondó. Hallottam, hogy elvileg a Gossip Girl és a Boys Over Flowers keveréke lesz, de nem hiszem, hogy vészesek lesznek a hasonlóságok. Ezt egyértelműen a szereplőgárda miatt várom már azóta, hogy bejelentették a címet és a férfi főszereplőt, aki nem más, mint Lee Min Ho. Már miatta megérné megnézni, de a cast többi része is szenzációs, elég durván fanszervíz lesz.
Trailerek:
Első:
Második:
Harmadik:
Marry Him If You Dare
Egyéb címek: Future Choice
Ország: Dél-Korea
Részek száma:
Csatorna: KBS2
Műfaj: romantikus, fantasy, időutazás
Start: 2013. október 14.
Műsorsáv: hétfő & kedd 21:55
Szereplők:
Yoon Eun Hye – Na Mi Rae
Lee Dong Gun – Kim Shin
Jung Yong Hwa – Park Se Joo
Han Chae Ah – Seo Yoo Kyung
Leírás:
Na Mi Rae egy tévés forgatókönyv író, aki visszautazik az időben, hogy találkozzon a harminckét éves önmagával, és megakadályozza a saját maga és Kim Shin közötti házasságot, ezzel más felé terelve a múltbeli életét.
Gondolatok:
Jung Yong Hwa miatt fogom nézni ezt a doramát, de ami azt illeti, a témája is elég érdekes, akár még nagyon jó is lehet ez a sorozat, bár valljuk be, az eddig kijött trailerek elég bénák, de ez persze nem jelent semmit.
Trailerek:
Első:
Második:
Basketball
Egyéb címek: –
Ország: Dél-Korea
Részek száma: 24
Csatorna: tvN
Műfaj: sport, romantikus
Start: 2013. október 21.
Műsorsáv: hétfő & kedd 22:00
Szereplők:
Do Ji Han – Kang San
Lee Elijah – Choi Shin Young
Jung Dong Hyun – Min Chi Ho
Kong Hyung Jin – Kong Yoon Bae
Leírás:
A dorama a Japán gyarmati korszak és Korea Észak- és Dél-Koreára osztása közötti viharos időszakban játszódik. Kang San szegény családból származik, és küzd, hogy távol kerüljön a szegénységtől. A kosárlabdával sikeres lesz, és találkozik egy felső osztálybeli lánnyal. Kang San arról álmodik, hogy a szerelmük legyőzze a társadalmi különbségeket.
Gondolatok:
Senkit nem ismerek a castból, de a leírás, a kosárlabdás téma, a történelmi környezet, a trailer, na meg persze a hihetetlenül jó karakterposzterek teljesen levettek a lábamról, ezért mindenképpen nézni fogom.
Trailer:
Ez a három dorama érdekel a legjobban, őket biztosan megnézem, de talán az Empress Ki-nak is adok egy esélyt Ha Ji Won miatt, viszont félek tőle, mert hatvan részes, és azért az elég soknak tűnik ahhoz, hogy ne laposodjon el a történet.
Titeket érdekel valami ezek közül, vagy esetleg valami más fogta meg a fantáziátokat, amit én itt meg sem említettem? 🙂
Iljimae
Adatok:
Év: 2008
Részek száma: 20
Műfaj: történelmi, akció, romantikus
Ország: Dél-Korea
Csatorna: SBS
Történet:
A nemesi származású Lee Geom apját a fiú szeme láttára igazságtalan árulással vádolták, és megölték, amikor a fiú csak tíz éves volt. Neki sikerült elmenekülni, hála egy piti tolvajnak, de az anyját és a nővérét az akkori szokások szerint eladják rabszolgának. Geom az őt ért sokk miatt elveszti az emlékeit, és abban a hitben nő fel, hogy a nevelőszülei az igazak. Tizenvalahány évvel később Yongként, egy eszes léhűtőként látjuk viszont, aki menekül a tanulástól, és folyton valami bajba keveredik. Bizonyos események hatására az emlékei fokozatosan visszatérnek, ekkor elhatározza, hogy bosszút áll az apja gyilkosán. Miközben a gyilkost keresi, sok nemesi házba betör, hogy megtalálja kardot, amivel megölték az apját, és hogy leplezze a valódi szándékát, lop, amit szétoszt a szegények között. Így válik a koreai nép Robin Hoodjává, azaz Iljimae-vé.
Vélemény:
Elég vegyesek az érzelmeim ezzel a doramával kapcsolatban. Egyrészt nagyon szerettem, és nehéz volt leállnom a nézésével, másrészt viszont nagyon sok bosszantó momentumot fedeztem fel benne, ami zavart.
Az előzménysztorit konkrétan untam, elég nehézen állítottam le magam, hogy ne tekerjek rajta, és várjam ki rendesen, amíg végre besasszézik a képbe a főszereplő, akit nem más játszott, mint Lee Jun Ki. Ez az első doramám tőle, igazából azért is kezdtem bele, mert végre látni akartam valamit tőle, ugyanis a doramarajongó oldalakon nagyon sok pozitívumot olvastam róla. Mint kiderült, az a sok ömlengés nem megalapozatlanul került fel a világhálóra.
Elsőre látásra nem gondoltam jóképűnek, de ezt hamar elfelejtette velem a hiteles színészi játékával. A karaktere, Yong először nem emlékszik a múltjára, és egy elsőre talán kicsit agyalágyult személyt ismerhetünk meg benne, de igazából nagyon okos, csak nem volt szükségese arra, hogy használja a szürkeállományát, ám amikor problémás helyzetbe kerül, mindig az eszével húzza ki magát a bajból. Amikor visszatérnek az emlékei, szépen fokozatosan megszületik egy komolyabb énje is. Először csak a bosszú miatt tör be a nemesek házaiba (kezdetben meglehetősen ügyetlenül), de aztán egy ponttól már nem csak és kizárólag a bosszú foglalkoztatja, hanem az is, hogy segítsen az embereknek. Nem egyik pillanatról a másikra vált szinte legyőzhetetlen hőssé, nagyon sokat kellett fejlődnie és gyakorolnia, amíg elérte ezt a pontot.
Ilyenkor általában a férfi főszereplő szerelmének, azaz a női főszereplőnek a jellemzésével szoktam folytatni, és most is ezt teszem, bár ez a sorozat sokkal kevésbé romantikus, mint a romantikus koreai doramák általában. Kifejezetten kevés a romantikus jelenet, és a főszereplő lány is viszonylag keveset szerepelt, Yong barátai nagyobb szerepet kaptak nála.
Tehát a női főszereplő. Tetszett a jelleme, ahogy nemes kisasszony létére segíteni akart a szegény, rossz sorsú embereknek, és egyszer még 
Iljimae-t is megmentette. Az a kevéske romantikus jelenet, amiben szerepelt jóra sikeredett, az egy szem csókjelenet pedig kifejezetten ütős és egyedi lett.
Yong/Geom/Iljimae mellett a másik nagyon fontos főszereplő Shi Hoo, akinek szappanoperába illő származástörténetét inkább nem részletezném. Shi Hoo katonának állt, és fattyúként az az egyetlen előrejutási lehetősége, ha elkapja Iljimae-t, a mestertolvajt. Természetesen mindent meg is tesz ennek értelmében. Alapból megértettem a motivációit, de egy elég gerinctelen tettével elég komolyan elásta magát a szememben, amit csak a legvégén bocsátottam meg neki.
A mellékszereplők klisések ugyan, de mindegyiküknek, főleg a „jóknak” nagyon színes egyéniségük van, szinte mindegyiküket nagyon megszerettem. Talán legjobban Yong nevelőapját bírtam, nagyon vicces figura volt, ráadásul mindent megtelt a nevelt fiáért, sokkal jobban bánt vele, mint néhány apa a saját gyerekével.
Mint már említettem, a
romantikus szál elég gyenge volt, inkább csak fűszerként szolgált a sok harc, Iljimae-betörés, piaci jelenet és politikai intrika mellett, ezért nem nagyon tudok több mindent mondani anélkül, hogy ne spoilereznék nagyon komolyan.
Szeretem az akció dús doramákat, ezért itt sem panaszkodtam a sok verekedés/kardvívás miatt, miközben néztem. Ahhoz képest, hogy 2008-as a dorama elég szépen kivitelezték őket, de azért a tetőugrálós jeleneteknél nagyon látszott az a bizonyos kötél, egyáltalán nem voltak élethűek azok az ugrások. Iljimae betörő akciói lettek a kedvenceim, főleg azok, amiknél az eszét használva vert át mindenkit.
Már említettem, hogy zavart néhány dolog, most a teljesség igénye nélkül ezeket gyűjteném össze:
Az OST-tal nem akadt problémám, bár nem is fogott meg, eddig még csak rá sem kerestem, pedig mostanában szokásommá vált, amikor befejezek egy doramát.
Összesítve ez egy egész jó dorama, inkább fiúknak, és azoknak ajánlanám, akiket nem zavar, ha háttérbe szorul a romantikus szál. Természetesen a zsarnokellenes hős témáért rajongóknak kötelező, én sem bántam meg, hogy megnéztem, annak ellenére sem, hogy felidegesítettem magam a hibáin. A hat ugyan nagyon kevés pontnak tűnhet, a sok zavaró tényező miatt csak ennyit adhattam neki, de ha valaki megkérdezné, hogy nekem tetszett-e az Iljimae, igennel felelnék.
Pont: 6/10
Secret Garden
Ez életem első dorama, sőt ami azt illeti mozgókép „kritikája”, ráadásul a tanévvégének és az előrehozott érettséginek köszönhetően egy-két hónap eltelt az első öt és a többi rész megnézése között, ezért előre is bocsánat, ha egy kicsit kacifántos leszek.
Adatok:
Év: 2010
Részek száma: 20
Műfaj: romantikus, vígjáték, fantasy
Ország: Dél-Korea
Csatorna: SBS
Történet:
Gil Ra Im, egy árva kaszkadőrlány, aki a véletlennek köszönhetően találkozik Kim Joo Wonnal, egy elit pláza igazgatójával, tehát elég komoly társadalmi különbség húzódik kettejük között. Joo Won számára is érthetetlen okokból kifolyólag érdeklődni kezd a szegény kaszkadőrlány iránt, aki azonban kezdetben nem viszonozza ez érzelmeit – legalábbis igyekszik nem kimutatni. Csakhogy bonyolódjanak a szálak, Ra Im hatalmas rajongója a híres énekesnek, Oskának, aki egész véletlenül Joo Won unokatestvére, ráadásul ott van még Yoon Seul, Oska exe, aki mindenáron bosszút akar állni Oskán, mégpedig úgy, hogy meg akarja szerezni magának Kim Joo Wont. Ha ez még nem lenne elég, Ra Im és Joo Won számukra érthetetlen okokból testet cserélnek a sorozat folyamán, ami rengeteg komikus helyzet forrása, és így a főszereplők is jobban megismerik egymást és a másik élethelyzetét.
Vélemény:
Először nem akartam megnézni, mert hogy milyen gáz már, hogy testcsere van benne, de aztán mondta egyik barátnőm, hogy nézzem meg, mert nagyon jó. Egyáltalán nem bántam meg, hogy hallgattam rá.
A szerelmi szál, ahogy fentebb elmondtam, elég bonyolultnak és szappanoperásnak hangozhat, de valójában egyáltalán nem az. Ha már láttál életedben sorozatot vagy filmet, már a legelején tudod, ki kivel fog összejönni, ráadásul minden szereplőnek (még Yoon Seul-nak is) megvan a nyomós oka, amiért úgy viselkedi, ahogy. Rengeteg aranyos romantikus jelenet akad a doramában, amin lehet olvadozni, de vannak komikusan édesek is, és természetesen a szenvedősek sem hiányozhatnak. Ez utóbbit a főszereplő párosnál nem vitték túlzásba, pont annyi volt benne, amennyi kellett. Yoon Seul és Oska között kevesebbet is el tudtam volna viselni, de nekem nagyon tetszett, ahogy végül lezárult a kettejük kapcsolata, ezért nem panaszkodhatok.
A dorama humora nagyon jó, nagyon sokat nevettem rajta (Zokni és melegítő! XD). Rengeteg a cikis jelenet (főleg akkor, amikor testet cserélnek), amiket én alapból nem bírok nézni, mert egyszerűen nem bírom a cikis dolgokat, de amikor a barátnőmmel néztem a sorozatot (nem azzal a barátnőmmel, aki ajánlotta, hanem egy másikkal), muszáj volt néznem a cikiseket is, és bár elég gáz hangokat adtam ki közben, meg érdekesen reagáltam le, megérte megnézni őket, mert tényleg nagyon viccesek.
A színészek elég jól játszottak, senkivel sincs különösebben nagy problémám. Külön kiemelném a Kim Joo Wont játszó színészt (Hyun Bint), aki frenetikusan alakította a nagyképű plázaigazgatót, és azt is, amikor Ra Im volt „benne”. Nem egy adonisz, ennek ellenére nagyon megszerettem, és még biztos fogok nézni doramát az ő főszereplésével. Igazából az Oskát és a Ra Imot játszó színész is nagyon jó volt, meg engem az egyik mellékszereplő is megfogott, aki egy meleg zenészt játszott. Mentségemre szóljon, szerintem nagyon cuki a srác és jól is játszik, egyébként a színész neve Lee Jong Suk.
A fő negatív karaktert, azaz a Kim Joo Won anyját játszó színésznő is nagyon jó. Annyira jól játszotta azt a kígyót (talán túl jól is), hogy egyenesen gyűlöltem a karaktert, és sajnos lehet, hogy így már a színésznő többi karakterét is akaratlanul utálni fogom, ha legközelebb összefutok vele egy doramában. Komolyan mondom, Joo Won anyja egyszerűen gusztustalan, egy dög, aki mindent arra próbál felhasználni, hogy neki jó legyen.
Eddig csak pozitívumot mondtam, azonban bármennyire is jó a dorama, azért van néhány hibája, de ezek nem túl komolyak. Először is ott van a forever alone zene, amit szinte mindig bevágtak, amikor összevesztek. Az egy jó szám, tényleg, de az eleje borzalmas, és amikor felcsendült, néhány alkalom után már nem bírtam ki röhögés nélkül, bármennyire is komoly volt a helyzet.
Aztán még ott vannak a figyelmetlenségi hibák, például az egyik részben ugyanaz a nő közvetlen egymás után kétszer felsétál a lépcsőn, az egyik karakter telefonál, és az egyik kameraállásból van rajta kesztyű, a másikon pedig nincs, és egy-két ilyesmi, de ha valaki nem túl kukacos, akkor ezek nem fognak rontani az élményen, amit a dorama nézése okoz.
Ami nekem még nem tetszett, az a testcsere megoldása, szerintem elég gagyira sikeredett, és én nem is kaptam eléggé kielégítő magyarázatot arra, hogy hogy lehetséges, hogy testet cseréltek, de mivel a szerelmi szál a lényeg, és nem a fantasy, ezért ezt megbocsátom a doramának. Én még a záró képpel sem voltam megelégedve, az fura lett, de egyébként szépen elvarrták a szálakat.
Összességében tehát ez egy nagyon jó dorama, kötelező darab azoknak, akik szeretik a romantikus vígjátékokat. Főként lányoknak/nőknek ajánlanám, mert nem sok olyasmit láttam benne, ami egy férfinak tetszhetne, a poénok többsége a folyton jelen lévő romantikus szálon alapul, de persze lehet, hogy van olyan srác, akinek ennek ellenére bejönne.
Pont: 9/10 (lehet, hogy most, a kritizálás elején túl vajszívű vagyok, de a hibák miatt csak egy pontot vontam le)
limovelemenyei.wordpress.com 