Alapból animék terén inkább az egyben bedarálós típus vagyok, mert fájdalmasan kevés az a heti húsz perc, ha tetszik egy sztori, mégis előfordul, hogy elcsábulok, és elkezdek szezonosokat. A mostani szezonból ezeket nézem: Boku no Hero Academia 5.évad Műfaj: akció, … Continue reading
Hanazakari no Kimitachi e
Adatok:
Év: 2007
Részek száma: 12
Műfaj: vígjáték, iskolai, romantikus
Ország: Japán
Csatorna: Fuji TV
Történet:
Ashiya Mizuki fiúnak öltözik, hogy beiratkozhasson egy fiúiskolába, az Oshaka Gakuenbe. Mizuki célja, hogy újra ugrásra bírja a magasugró Sano Izumi-t (Oguri Shun), aki egy sérülés után nem tud/mer újra ugrani. Miközben Mizuki azon van, hogy elérje a célját, és közben szerelembe esik, az iskolához tartozó három kollégium egyfolytában harcol egymással, ami rengeteg vidám percet eredményez.
Vélemény:
Nagyon sokáig nem akartam nekiállni, pedig tudtam, hogy jó, merthogy már megint egy lány öltözik be fiúnak történet, ami a csapból is folyik, ráadásul ez azt jelenti, hogy tele kell lennie ciki jelenetekkel, amihez semmi kedvem nem volt. Szerencsére – hála barátnőm erőszakosságának – mégis elkezdtem, ami nagyon jó döntés volt, szóval mindenkinek azt javaslom, hogyha ugyanolyan okból hezitált, mint én, az azonnal menjen, és vesse rá magát a Hana Kimi-re.
Természetesen van benne szerelmi szál, de egyáltalán nem ez adja a történet gerincét. Végigkövetjük ugyan – és elvileg ez is a főszál -, ahogy a két főszereplő, a mogorva Sano – aki bárkit megcsókol, ha minimális alkohol kerül a szervezetébe – és a fiúnak öltözött Mizuki egymásba szeret, de ez csak a hab a tortán, az igazi élvezetet a többi karakter idiótasága(i) adja.
Azért a szerelmi szálat se írom le, mert nekem tetszett, ahogy szépen lassan alakultak a dolgok, és szerencsére a Sano azt hiszi, hogy Mizuki pasi helyzetet is hamar megoldották, szóval semmi panaszom nem lehet. Sano nem egy túl impulzív személyiség, de amikor csinál valamit, akkor nagyon karizmatikus, és bár Oguri Shun-ra nem lehet elmondani, hogy hű, de jól néz ki, mégis belezúgtam.
Mizukiba természetesen beleszeretett egy másik srác is, Nakatsu, aki egyébként nagyon vidám és menő, csak hát szegény végig azon küzd, hogy akkor most meleg-e, szóval a végére ő nekem egy kicsit sok volt, de amikor Mizuki nem volt a közelében, akkor nagyon bírtam.
De azért mégiscsak a nevet
ésé a főszerep, amiről az összes karakter gondoskodik.
A három fiúkollégiumnak megvan a maguk szerepe. Az egyesbe járnak a harcművészek, a kettesbe a sportolók (idetartozik Sano és Mizuki is), a hármasba pedig a színjátszósok. Mindegyik kollégiumnak van egy vezető diákja, akik mindig jelen vannak a „harcoknál”. Legtöbbször a három kollégium harcol egymás ellen, de néha összefognak páran, de eközben mindig olyan hülyeségek történtek, hogy miközben a könnyeimet törölgettem a röhögéstől, elgondolkoztam rajta, hogy a forgatókönyvíró vajon épelméjű-e.
Fiúiskola révén rengeteg karaktert kapunk, akik nagyon színesek – és a legtöbbjük elszállt -, viszont annyian voltak, hogy szegény gyenge névmemóriám jól csődöt is mondott, és nem tudtam az összes nevet megjegyezni.
Csak szemezgetésképpen kiemelnék néhány szereplőt, akiken nagyon sokat nevettem:
Oscar, a hármas kollégium vezetője, akit néha-néha megszállt egy szellem.
Nanba, a nőcsábász, aki a kettes kollégium vezetője, és egyébként a legjobban kinéző az egész sorozatban.
Tennoji, az egyes kollégium vezetője, akitől kaptunk pár izomvillantást, és jópárszor lecsapta a kolijába tartozókat.
Kayashima, az aura- és a szellemlátó.
Umeda, a meleg iskolaorvos, akit egyébként nagyon bírtam, jó beszólásai voltak.
És végül, de nem utolsósorban Hibari és a Hibari Four. Ők a Blossom Gakuenbe járnak, a fiúk sulijának testvériskolájába, és küldetésük, hogy megkönnyítsék a fiúk életét. Nem kell megijedni, ők nem idegesítő zaklatók, mint más sorozatokban az ilyen lányok, hanem tényleg nagyon jó nevetésforrások.
A történettel elégedett vagyok, és nagyjából a lezárással is, talán csak annyi a szépséghiba, hogy a végén a búcsúzás a többiektől egy kicsit túl hosszúra sikeredett, míg Sano-tól az én ízlésem szerint meg túl gyorsan, de lehet, hogy csak azért, mert még elnéztem volna őket együtt.
Az OST nem rossz, és az openinget kifejezetten szeretem, tényleg nagyon jó és fülbemászó szám.
Összességében tehát ez egy kiválóan beteg alkotás, mindenkinek ajánlom. Ha egy jó doramát akartok nézni, amin sokat lehet nevetni, akkor ezt válasszátok.
Pont: 9/10
Buzzer Beat
Adatok:
Év: 2009
Részek száma: 11
Műfaj: romantikus, sport
Ország: Japán
Csatorna: Fuji TV
Történet:
Kamiya Naoki egy tehetséges profi kosárlabda játékos, ám a meccsek döntő pillanatait mindig elbénázza. Shirakawa Riko egy fiatal hegedűművész, aki profivá akar válni, de nem sikerül bekerülnie egy zenekarba sem. Egy nap Riko megtalálja Naoki telefonját, és attól fogva kettejük és barátaik élete összefonódik.
Vélemény:
Bevallom őszintén, nekem eddig nem volt túl jó a véleményem a japán doramákról. Na, nem mintha olyan sokat láttam volna, de amiket eddig ajánlottak nekem, és bele is néztem, azok nem jöttek be, és gagyinak találtam őket. Ezt is csak azért kezdtem el, mert húgommal kerestünk valami romantikus limonádét, amit nézhetünk, és egy összevágásos videóban láttuk a pasit, szóval azon egyáltalán nem felszínes okból kezdtük el nézni, hogy a főszereplő srác iszonyat helyes, meg nekem még az is ott volt, hogy szeretem a kosárlabdát.
Senki ne ijedjen meg, a történet nem csak a kosarazásról szól. Jó, folyamatosan ott van a háttérben, és sokat beszélnek róla, de valójában a sorozatokban már megszokott még véletlenül sem egyszeri szerelmi szálról szól. Ha jól számoltam, három, sőt talán négy (de ez a negyedik nem kap nagy szerepet) szerelmi háromszög is van a történetben.
Naokinak, a főszereplő srácnak az elején van egy barátnője, Natsuki, akivel két éve együtt vannak, de Natsuki megcsalja Yoyogival, Naoki kosárlabdacsapatának, az ARCS-nak új tagjával. Rikóba, a főszereplő lányba pedig beleszeret Kawasaki, az ARCS edzője, és randiznak is, de a lány akaratlanul is szerelmes lesz Naokiba.
Naoki és Riko közel laknak egymáshoz, és a lakóhelyük közelében, egy parkban találkozgatnak, kezdetben csak barátokként. Mindketten jobb kedvre derítik a másikat, és töretlenül hisznek a másik álmában, valamint erősítik egymást. Nagyon szerettem a közös jeleneteiket, tényleg nagyon aranyosak együtt, csak a körülmények miatt beletelik egy kis időbe, amíg egymásra találnak, de itt nem a szokásos idegesítő szenvedésre kell gondolni.
Akit nagyon utáltam a sorozatban, az Natsuki volt, Naoki barátnője, később exe, aki elkeseredetten kereste a boldogságot, de ezt nagyon 
gázul csinálta. Ugye, az elején megcsalta Naoki-t, aztán ezt úgy állította be, mintha ő lenne az áldozat, és miután szakítottak, mindenáron vissza akarta szerezni Naokit, még addig is elment, hogy direkt féltékennyé akarta tenni Rikót. Magyarul egy gerinctelen, álszent féregként viselkedett.
A karakterek jók voltak, bár az tény, hogy nem túl bonyolultak, de nem mondanám őket kiforratlannak sem. Naoki egy nagyon helyes, aranyos és szerintem egy kicsit naiv srác, aki teljesen levett a lábamról már az első részben (bár azzal a lila táskával, amit végig magánál hord nem tudtam megbarátkozni). Riko személyisége is tetszett, nem az a tipikus mindenki sajnáljon és mentsen meg engem főszereplő csaj, de egy kicsit azért elvarázsolt tudott lenni, ami nem feltétlen negatívum, és nagyon jól összeillettek Naokival.
Natsukit már kifejtettem. Kawasakit én sajnáltam, tényleg nagyon kedvesen viselkedett Rikóval, és megértem, hogy kezdetben miért volt nehéz elengednie, de végül nagyon cukin viselkedett. Aztán ott van még Mai, Riko barátnője, aki (szerintem) bénán hordja a haját és öregasszonyosan öltözködik, de a személyiségét bírtam. Végig kiállt Riko mellett, na és az sem volt semmi, amíg rátalált arra, akivel a végén összejött. Tényleg nagyon aranyosak együtt.
Ami még egyértelműen a sorozat pozitívumai közé tartozik, hogy nem mindig a lehető legrosszabb dolog történik. Gondolom, mindenkinek ismerős, amikor lát egy fontos jelenetet, és már tudja, hogy jaj, de gáz lesz, mert ez meg ez tuti meglátta, és valami rosszat fog tenni, félreérti stb, de itt szerencsére nem ez történik. Ennél a sorozatnál, amikor azt mondod magadban (mi húgommal hangosan mondtuk), hogy jaj, csak ezt ne, akkor szerencsére általában tényleg nem az lesz.
Na, és a sorozat vége megérdemel egy hatalmas tapsorkánt. Így kell sorozatot befejezni, minden béna végű doramának példát kéne vennie róla. Egyszerűen tökéletes volt, és nagyon örülök, hogy megkoronázták ezzel ezt az igazán élvezetes, aranyos, romantikus sorozatot, és nem szúrták el.
Amit a legjobban bírtam a sorozatban (persze Naoki melett), hogy ez egy gondolatolvasó sorozat. Nagyon durva volt. Néztük húgommal, és a kritikusabb pillanatokban mindig mondtuk, hogy most csinálja ezt, csinálja azt, ez történjen vagy az, és tényleg úgy lett, szóval megemelem a nem létező kalapomat a forgatókönyvíró előtt.
A zenék nem rosszak, de nem is ájultam el tőlük. Egy szöveges betétdal van, amit folyton ismételgettek, plusz még Riko sokat játszott hegedűn, de a repertoárja nem volt valami változatos, de ez engem nem zavart, miközben néztem.
Összességében tehát ez egy nagyon aranyos, élvezhető japán dorama, egy kis nyári limonádénak a rekkenő hőségben tökéletes. A romantikus lelkületűeknek mindenképpen ajánlom, szerintem nem fognak rosszul járni.
Pont: 8/10
limovelemenyei.wordpress.com 