You’re All Surrounded

You’re All Surrounded

Adatok:

Év: 2014
Részek száma: 20
Műfaj: akció, romantikus, vígjáték
Ország: Dél-Korea
Csatorna: SBS

Történet:

A történet középpontjában négy kezdő nyomozó és a csapatvezetőjük áll. A főszereplő, Eun Dae Gu (Lee Seung Gi) anyját a történetünk kezdető előtt tizenegy évvel meggyilkolták, de a gyilkost nem kapták el, ezért Dae Gu nyomozónak áll, hogy fényt derítsen az esetre, ami egyre csak bonyolódik.

Vélemény:

Lee Seung Gi a főszereplő, akinek eddig minden sorozatát nagyon szerettem, ezért egyértelmű volt, hogy ezt is megnézem. Nem kellett csalódnom, Seung Gi hozta a formáját, és megint egy nagyon jó doramát választott ki magának.

Nem vagyok oda annyira a krimiért, de mivel ez nyomozókról szól, ezért ez is volt benne rendesen, de most egyáltalán nem zavart. Lehet, hogy kezdem megszeretni a műfajt? Mindenesetre a húsz rész alatt a főszereplők több ügyet is megoldottak, amik között akadt egy-kettő, ami mélyebb üzenetet is hordozott annál, hogy kapjuk el a rosszfiúkat, és ezért nagyon tisztelem a sorozat készítőit, hogy még ilyesmit is belecsepegtettek.

Ennek a doramának több erőssége is van, az egyik ilyen a színészek játéka. Mindenki abszolút hitelesen hozta a karakterét, egyszer sem volt olyan, hogy bárkit is hiteltelennek éreztem. Emellett a karakterek is erősek, mindenkinek volt személyisége, a jókat nagyon lehetett szeretni, a gonoszokat pedig utálni, és persze akadt egy-két olyan szereplő is, aki megosztó lehet, hiszen a sorozat nem egy fekete-fehér világot tárt elég, igenis léteztek szürke karakterek is.

És ha már karakterek, akkor szólok néhány szót róluk is.

A főszereplő Eun Dae Gu, születési nevén Kim Ji Yong, az anyja egyedülálló anyaként nevelte, amíg meg nem gyilkolták, ezután Dae Gu árvaházba került, megváltoztatta a nevét, és végül a rendőrségen kötött ki. A sorozat elején ridegebb és magába zárkózó volt, majd szépen fokozatosan feloldódott, ahogy megismerte a nyomozó társait, és kezdett megbízni bennünk. Félreértés ne essék, itt nem valami hatalmas karakterfejlődésre kell gondolni, mert a személyisége nem változott meg, egyszerűen csak kinyílt, és csiszolódott egy kicsit.

Az is tetszett benne, hogy nem hagyta érintetlenül a sokk, ugyanis látta, ahogy az anyját meggyilkolták, hanem ez igenis sérüléseket okozott benne, és sebezhetővé tette, amit persze titkolt, és a lehető legjobban kezelt, de akkor is jó volt látni, hogy nem egy tökéletes főszereplővel van dolgunk, aki sokrétű és emberi.

Dae Gu-nak elég sok mindenen kellett átmennie a sorozat alatt, amit Lee Seung Gi tökéletesen átadott, egy rossz szót sem tudok mondani az alakítására.

Dae Gu-n kívül még fontos szereplő Seo Pan Suk csapatvezető, akit az a szerencse/szerencsétlenség ért, hogy az ő nyomozócsapatába került négy újonc, köztük természetesen Dae Gu is. Nagyon megszerettem Seo csapatvezetőt, ő is igazi egyéniség, aki él-hal a munkájáért, de a való életben egy kicsit esetlen. Az őt játszó színész, Cha Seung Won személyében új kedvencre tettem szert.

Dae Gu szerelme a sorozatban Uh Soo Sun, aki nem egy hú, de hatalmas egyéniség, inkább támogató szerepet tölt be, de azt nagyon jól csinálja, és bár nem a világ legagyasabb karaktere, de engem nem is idegesített, szóval én meg voltam vele elégedve.

Rajtuk hármójukon kívül még nagyon sok szereplő van, például a táskás nő, akinek már az első pillanatban lapáttal ajándékoztam volna meg az arcát, és az ő képviselő apja, aki egy igazi rohadék volt.

A sorozat másik nagy erőssége a hangulata. A több műfajú dolgokban az a veszélyes, hogy sokszor nagyon elcsúszik valamelyik műfaj felé, és a többit elhanyagolják, vagy nem úgy tálalják, ahogy kéne. Na, itt egyáltalán nem ez a helyzet. A készítők remekül lavíroztak az akciódúsabb-nyomozós, a romantikus és a humoros elemek között, tényleg nagyon jól lettek összerakva a hangulati váltások.

A cselekményvezetés is jó lett, tetszett, ahogy szépen fokozatosan haladtunk előre a nyomozós és a romantikus fronton is. Jól adagolták az információkat, és szerencsére nem csavarták túl a történetet, így végig logikusak tudtak maradni.

Bevallom, a dorama vége előtt nagyon izgultam, hogy csak koreaiasan el ne szúrják a lezárást, de szerencsére feleslegesen aggódtam. A végén szinte minden kiderült – összesen egy kérdésem lett volna még, de ez sem olyan vészes -, és nagyon jól elvarrták a szálakat, szóval senki se féljen, a koreai sorozatkészítési hagyományok ellenére léteznek még normális végű doramák is.

A sorozat OST-ja is jó lett, szép számok vannak benne, és szerencsére egyik dalt sem játszották le túl sokszor, így nem is untam meg egyiket sem.

Ez egy nagyon sokrétű dorama, amit spoilermentesen nem teljesen sikerült átadnom a kritikán belül, de higgyetek nekem, érdemes adni neki az esélyt, nemtől és kortól, valamint romantikus vagy akcióbeállítottságtól függetlenül. Ebben a sorozatban mindenkinek van valami, ami megfoghatja.

Pont: 9/10

 

Hanazakari no Kimitachi e

Hanazakari no Kimitachi e

Adatok:

Év: 2007
Részek száma: 12
Műfaj: vígjáték, iskolai, romantikus
Ország: Japán
Csatorna: Fuji TV

Történet:

Ashiya Mizuki fiúnak öltözik, hogy beiratkozhasson egy fiúiskolába, az Oshaka Gakuenbe. Mizuki célja, hogy újra ugrásra bírja a magasugró Sano Izumi-t (Oguri Shun), aki egy sérülés után nem tud/mer újra ugrani. Miközben Mizuki azon van, hogy elérje a célját, és közben szerelembe esik, az iskolához tartozó három kollégium egyfolytában harcol egymással, ami rengeteg vidám percet eredményez.

Vélemény:

Ez a dorama beteg. Sőt, nemcsak szimplán beteg, mert azt más sorozatokról is el lehet mondani. Ez a dorama a betegség nagymestere, kétlem, hogy bármelyik másik túl tudná szárnyalni úgy, hogy az jó is legyen. Márpedig ez jó volt, méghozzá nagyon-nagyon.

Nagyon sokáig nem akartam nekiállni, pedig tudtam, hogy jó, merthogy már megint egy lány öltözik be fiúnak történet, ami a csapból is folyik, ráadásul ez azt jelenti, hogy tele kell lennie ciki jelenetekkel, amihez semmi kedvem nem volt. Szerencsére – hála barátnőm erőszakosságának – mégis elkezdtem, ami nagyon jó döntés volt, szóval mindenkinek azt javaslom, hogyha ugyanolyan okból hezitált, mint én, az azonnal menjen, és vesse rá magát a Hana Kimi-re.

Természetesen van benne szerelmi szál, de egyáltalán nem ez adja a történet gerincét. Végigkövetjük ugyan – és elvileg ez is a főszál -, ahogy a két főszereplő, a mogorva Sano – aki bárkit megcsókol, ha minimális alkohol kerül a szervezetébe – és a fiúnak öltözött Mizuki egymásba szeret, de ez csak a hab a tortán, az igazi élvezetet a többi karakter idiótasága(i) adja.

Azért a szerelmi szálat se írom le, mert nekem tetszett, ahogy szépen lassan alakultak a dolgok, és szerencsére a Sano azt hiszi, hogy Mizuki pasi helyzetet is hamar megoldották, szóval semmi panaszom nem lehet. Sano nem egy túl impulzív személyiség, de amikor csinál valamit, akkor nagyon karizmatikus, és bár Oguri Shun-ra nem lehet elmondani, hogy hű, de jól néz ki, mégis belezúgtam.

Mizukiba természetesen beleszeretett egy másik srác is, Nakatsu, aki egyébként nagyon vidám és menő, csak hát szegény végig azon küzd, hogy akkor most meleg-e, szóval a végére ő nekem egy kicsit sok volt, de amikor Mizuki nem volt a közelében, akkor nagyon bírtam.

De azért mégiscsak a nevetésé a főszerep, amiről az összes karakter gondoskodik.

A három fiúkollégiumnak megvan a maguk szerepe. Az egyesbe járnak a harcművészek, a kettesbe a sportolók (idetartozik Sano és Mizuki is), a hármasba pedig a színjátszósok. Mindegyik kollégiumnak van egy vezető diákja, akik mindig jelen vannak a „harcoknál”. Legtöbbször a három kollégium harcol egymás ellen, de néha összefognak páran, de eközben mindig olyan hülyeségek történtek, hogy miközben a könnyeimet törölgettem a röhögéstől, elgondolkoztam rajta, hogy a forgatókönyvíró vajon épelméjű-e.

Fiúiskola révén rengeteg karaktert kapunk, akik nagyon színesek – és a legtöbbjük elszállt -, viszont annyian voltak, hogy szegény gyenge névmemóriám jól csődöt is mondott, és nem tudtam az összes nevet megjegyezni.

Csak szemezgetésképpen kiemelnék néhány szereplőt, akiken nagyon sokat nevettem:

Oscar, a hármas kollégium vezetője, akit néha-néha megszállt egy szellem.

Nanba, a nőcsábász, aki a kettes kollégium vezetője, és egyébként a legjobban kinéző az egész sorozatban.

Tennoji, az egyes kollégium vezetője, akitől kaptunk pár izomvillantást, és jópárszor lecsapta a kolijába tartozókat.

Kayashima, az aura- és a szellemlátó.

Umeda, a meleg iskolaorvos, akit egyébként nagyon bírtam, jó beszólásai voltak.

És végül, de nem utolsósorban Hibari és a Hibari Four. Ők a Blossom Gakuenbe járnak, a fiúk sulijának testvériskolájába, és küldetésük, hogy megkönnyítsék a fiúk életét. Nem kell megijedni, ők nem idegesítő zaklatók, mint más sorozatokban az ilyen lányok, hanem tényleg nagyon jó nevetésforrások.

A történettel elégedett vagyok, és nagyjából a lezárással is, talán csak annyi a szépséghiba, hogy a végén a búcsúzás a többiektől egy kicsit túl hosszúra sikeredett, míg Sano-tól az én ízlésem szerint meg túl gyorsan, de lehet, hogy csak azért, mert még elnéztem volna őket együtt.

Az OST nem rossz, és az openinget kifejezetten szeretem, tényleg nagyon jó és fülbemászó szám.

Összességében tehát ez egy kiválóan beteg alkotás, mindenkinek ajánlom. Ha egy jó doramát akartok nézni, amin sokat lehet nevetni, akkor ezt válasszátok.

Pont: 9/10

Vegyesfelvágott…

…avagy semmi időm nem volt az elmúlt másfél hónapban, és most se nagyon van, ezért egy összegző bejegyzésben beszélek egy kicsit a sorozatokról, könyvekről, filmekről és azokról, amik az elmúlt időszakban foglalkoztattak.

Mióta legutóbb írtam, azt hiszem, csak két doramát sikerült befejeznem, ez a kettő pedig az I hear your voice és a Good Doctor. Mindkettő nagyszerű alkotás a maga nemében, és mindkét sorozat férfi főszereplője remekül játszott, sőt a női főszereplők játéka és karaktere is tetszett, ami nálam igazán ritkaságszámba megy, szóval én mindkét dorama megtekintését nagyon melegen ajánlom. Az I hear your voice nálam kilenc pontot ér a tízből, a Good Doctor pedig nyolcat.

Egy amerikai animációs mesét, a Korra legendájának második évadát is befejeztem. Az első jobb volt, az Aangos évadok színvonalát pedig meg sem közelíti, de még így is elég jónak tartom ahhoz, hogy maradjak a harmadik évadra is.

Jelenleg nézem:

The Heirs: már csak két rész van hátra, és én még mindig nagyon szeretem ezt a sorozatot, bár természetesen vannak hibái, de annyira jó az egész, hogy nagyon könnyű átsiklani felettük. Ha kijön az utolsó két rész, azonnal rávetem magam, aztán ha a kóros időhiányom miatt nagyon lassan is, de mindenképpen jövök majd egy valószínűleg nem túl összeszedett, spoilerekkel tarkított boncolgatós bejegyzéssel.

Marry him if you dare: már csak egy rész van hátra, ami már kijött, szóval ha lesz időm, megnézem, de nem érzek túl nagy késztetést, ami jelzi, hogy nem habarodtam bele a sorozatba. Az első egy-két rész elég gyenge volt, de aztán beindult a sorozat, megszerettem a karaktereket is, és már egész jól elszórakoztam rajta, amikor belassult a történet. Persze nem akarom lehúzni, jó kis sorozat ez, olyan kis tanulságos limonádé, ami nem vált ki hatalmas érzelmeket (belőlem legalábbis nem), de arra tökéletes, hogy valaki lekösse magát egy unalmas délutánon.

My Girlfriend is a gumiho: eddig tizenegy részt láttam a tizenhatból. Nagyon-nagyon-nagyon aranyos a történet, Lee Seung Ki fantasztikusan játszik benne, és minden részen halálra nevetem magam, tehát ezt csak ajánlani tudom. Ha nyáron kezdtem volna el nézni, két-három nap alatt kivégzem, de így sajnos elég lassan haladok.

Így jártam anyátokkal: bár kétségtelenül vannak már elég lapos részek, mert nyolc évad után a készítők se tudják mindig, mekkora ökörséggel rukkoljanak elő, hogy tényleg vicces legyen, én még mindig nagyon szeretem a sorozatot, az a heti egy rész kikapcsol, és már nagyon-nagyon várom, hogy Ted végre találkozzon a jövőbeni feleségével.

Agents of S.H.I.E.L.D.: jó kis szuperhősös sorozat, én szeretem nézni. Nem okoz katarzist, de a szuperhős téma kedvelői mindenképpen adjanak neki egy esélyt.

Atlantis: ezzel le vagyok maradva, mint a borravaló, de ha lesz időm, behozom magam, mert bár nem vagyok szerelmes a sorozatba, azért érdekel, mi fog történni, és persze az sem árt, ha hallok egy kis brit angol kiejtést.

Mostanában sokkal kevesebbet olvastam, mint szoktam, de találtam egy gyöngyszemet, amit szeretnék ajánlani. A címe A paladin prófécia, az írója Mark Frost. Nagyon izgalmas, pörgős könyv, aminek valószínűleg a tíz-tizenhat éves fiúk a célközönsége, de nekem minden sora nagyon tetszett, szóval egy cseppet sem érzem kínosnak, hogy ezt olvasom. Engem a stílusában a Percy Jackson sorozatra emlékeztetett, szóval aki azt szerette, az ezt is írja fel a listájára.

Moziban is voltam, ami ha valaki ismer, tudja, hogy nálam elég ritka madár. A Futótüzet (Éhezők viadala 2) néztem meg, és nekem nagyon tetszett, még úgy is, hogy tudtam a végét, mert olvastam a könyvet. Mondjuk szerencsére nem sok mindenre emlékeztem a könyvből, ezért a filmre tudtam filmként tekinteni, és nem a könyv szó szerinti eljátszását vártam. Olvastam, és hallottam, hogy voltak, akik nem bírták Peetát, és “gyengének, koloncnak és röhejesnek” tartották, és ez valószínűleg azért van, mert lehetetlen volt átadni a motivációit, amik a könyvben tisztán is világosan érthetőek. Azoknak, akik nem értették meg Peetát azt javaslom, hogy olvassák el a könyvet, és aztán majd megváltozik a szemléletmódjuk egy-két karakterről. (és Finnick: ♥)

A karácsony közeledtével szeretnék ajánlani egy számot, amibe teljesen belezúgtam, pedig nem is szeretem az EXO-t. Annyira gyönyörű a dallama, maga a klip is, és a szövegét is mindenképp érdemes elolvasnia azoknak is, akik nem szokták elolvasni, hogy teljes legyen az összkép. A szöveg nagyon szomorú, de van mondanivalója, és ez egy k-pop bandától elég komoly eredmény.

The King 2 Hearts

The King 2 Hearts

Adatok:

Év: 2012

Részek száma: 20

Műfaj: romantikus, vígjáték, akció

Ország: Dél-Korea

Csatorna: MBC

Történet:

A történet egy alternatív 21. században játszódik, ahol Dél-Korea államformája alkotmányos monarchia. A férfi főszereplő Lee Jae Ha koronaherceg, a dél-koreai király öccse, a női pedig Kim Hang Ah, egy észak-koreai katonatiszt. A dél-koreai király, Lee Jae Kang közelebb akarja hozni egymáshoz Észak- és Dél-Koreát, ezért megszervezi, hogy a két ország közös csapatot indítson a tiszti VB-n. A csapat tagja lesz az éppen csak leszerelt Lee Jae Ha és Kim Hang Ah is.

Vélemény:

Mostanában nagyon megszerettem Lee Seung Gi-t, zsinórban ez a harmadik sorozat, amit megnéztem, és ő a főszereplője. Itt is fantasztikusan játszik, teljesen átadta Lee Jae Ha jellemét, bár azt hiszem, tőle ez egyáltalán nem meglepő.

Lee Jae Ha az elején Dél-Korea elkényeztetett, arrogáns, tenyérbe mászóan idegesítő, és a tetejébe még egy kicsit ostoba (bár ez csak azért volt, mert korábban nem kellett használnia az agyát) koronahercege. Egy szóval borzalmas volt a személyisége az első részekben, jó néhányszor legszívesebben felpofoztam volna, de szerencsére a sorozat előrehaladtával elkezdett megkomolyodni, és nagyon megszerettem azt, akivé vált. Az út, amin végigment a dorama során elég rögös volt, de teljesen hiteles, én nem találtam kivetnivalót benne. Ami még nagyon tetszett, hogy a végére nem lett természetellenesen tökéletes, hanem ember maradt, akinek vannak hibái, de megtesz minden tőle telhetőt, és kibírja a krízishelyzeteket.

A női főszereplőt, Kim Hang Ah-t nagyon bírtam, és nem csak Ha Ji Won – ő alakította Hang Ah-t – miatt. Erős, független nő volt, aki az elején remekül kezelte az éretlen Jae Ha-t, aztán a nehézségekben is kitartott mellette, és tényleg mindent megtett a férfiért. Persze ő sem viselkedett mindig tökéletesen, volt egy pont, amikor elszakadt nála a cérna, de az szerintem tökéletesen érthető volt, én nem hibáztattam miatta.

Még fontos szereplő Eun Shi Kyung, aki dél-koreai katona. Őt is beválogatták a VB-n résztvevő tisztek közé, majd a felkészülés után először csak Lee Jae Ha testőre, aztán fokozatosan a bizalmasa és a barátja lett. Ő volt az, aki a legjobban bízott Jae Ha-ban, ráadásul a személyiségébe is beleestem. Azért lett katona, hogy védje a hazáját végig egyenes, bátran és okosan viselkedett. Húzták néha amiatt, hogy nincs humorérzéke, de ez engem egyáltalán nem zavart, nem volt vészes. Olyan kötelességtudattal rendelkezett, amire bárki büszke lehetne, és ez nekem nagyon tetszett.

A főgonosz, John Mayer egy társaság, a Klub M elnöke. A Klub M több ezer politikusnak adott kenőpénzt, a fő profilja a fegyverkereskedelem, ezért nekik nem jött jól az Észak- és Dél-Korea között kezdődő együttműködés. John Mayer koreai származású, az eredeti neve Kim Bon Gu, és a közte és a koreaiak között kibontakozó csata nagyon hamar személyes színezetet öltött. Ő a tipikus lelkiismeret nélküli, nagyon okos és befolyásos, elég őrült karaktertípust jelenítette meg, akit ahogy a forgatókönyv író valószínűleg tervezte, tényleg nagyon utáltam.

Rajtuk négyükön kívül még nagyon sok karakter van, de ők azok, akik a legfontosabb szerepet játszották a történetben.

A szerelmi szálról csak jót tudok mondani, nem volt szerelmi háromszög, ráadásul Jae Ha és Hang Ah remekül passzoltak egymáshoz. Már az is rendhagyó volt, ahogy összejöttek, aztán pedig egyedi, ahogy együtt maradtak, minden közös jelenetükben csak úgy izzott a levegő. Annyira jó volt végigszeretni, ahogy a kezdeti nagyon nem kedvellekből tényleg komolyan és hihetően szerelmesek lettek.

Volt egy másik páros is a történetben, Eun Shi Kyung és Lee Jae Ha húga, Lee Jae Shin. Én nagyon szerettem őket, és már az első találkozásukkor megmondtam, hogy ezek között lesz valami, annyira egyértelműen jelent volt a kémia kettőjük között.

A politikai szálak és cselszövések egy olyan abszolút laikusnak, mint én nagyon szépen ki voltak dolgozva, tényleg lehetett érteni, hogy mi miért van, bár azért egyszer-kétszer láttam sokkal logikusabb kivezető utat is a helyzetek megoldására, mint amit a doramában alkalmaztak, de ezt ráfoghatjuk arra is, hogy valószínűleg teljesen más a gondolkodásmódom, mint a koreaiaknak.

A doramában nagyon szépen kezelték azt a szálat, hogy Dél-Koreában alkotmányos monarchia van, viszont Észak-Koreában megtartották a diktatúrát, és abból, amit mutattak, nekem túl lazának tűnt a rendszer, ha nem emlegetik, hogy párt és elvtársak, nem biztos, hogy meg tudtam volna mondani, hogy nem csak egy egyszerű, anyagilag rossz helyzetben lévő köztársaságról van szó, hanem kommunizmusról.

Ezen kívül minden mást nagyon szerettem a sorozatban, ráadásul volt egy-két plusz, ami nem tartozott szervesen a történethez, de én jól szórakoztam rajta. Ilyen például az, hogy amikor a VB-re kiválasztott északiak délre mennek küzdeni, Hang Ah ott áradozik arról, hogy mennyire cuki a dél-koreai sztár, Hyun Bin, és ugyebár a főszerepet játszó nő, Ha Ji Won, pont egy évvel ezelőtt a dorama előtt szerepelt a Secret Gardenben, ahol Hyun Bin alakította a szerelmét.

Az is ilyen plusz apróság, hogy nagyon sok nyelven beszéltek ebben a sorozatban. Szerintem ebben beszéltek a legtöbb nyelven azok közül, amiket eddig láttam. Ugye a koreai az alap, angolul is elég sokat, minden részben többször is beszélnek, Jae Ha beszél franciául is (Aki beszél franciául meg tudja mondani, hogy milyen Lee Seung Gi kiejtése? Nagyon kíváncsi vagyok rá.), Japánban és Kínában is van néhány jelenet, így ebből a két nyelvből is kaptunk, és a királyi család főtitkára beszélt néhány mondatot telefonon németül. Ez utóbbinak nagyon örültem, mert németül tanulok, bár azért azokba a német mondatokba belekeveredett egy-két angol szó, amiknek nem kellett volna.

Nagyon sok különböző országból származó szereplő volt, ezért valahogy meg kellett oldaniuk a nyelvi különbségeket, amit az angol mellett egy fülre helyezhető mini fordítógéppel tettek meg azoknál a dialógusoknál, ahol az egyik karakter nem beszélt angolul. Ez a fordítógép roppant praktikus, csak kíváncsi lennék rá, hogy tényleg létezik-e ilyen. Én komolyan kétlem, de nem ástam bele magam ebbe a témába, ezért megvan rá a nagyon minimális esély, hogy tévedek.

A dorama lezárásával nincs különösebb problémám. Lee Jae Ha végső megoldása tetszett, bár amilyen komolynak festették le előtte két részen keresztül a helyzetet, egy kicsit epicebb dolgot vártam, de végül is ez is tökéletesen megfelelt.

Azért van egy MIÉRT? kérdésem a végével kapcsolatban. Ha valaki látta már, akkor megérti, mire gondoltam, annak pedig, aki nem, nem akarom lelőni a poént.

Az OST-ot  nagyon jól állították össze, a szöveg nélküli aláfestő zenék is tetszettek, ráadásul mindig megfelelően helyezték el őket úgy, hogy emeltek a dorama színvonalán, és nem kliséssé tették.

Összegezve ez egy nagyon jó dorama, én teljesen beleszerettem, mindenképpen újra fogom majd nézni. Szerintem fiúk/férfiak is simán megnézhetik, van benne hozzá elég akció és politikai cselszövés a kiváló romantikus részek mellett ahhoz, hogy ne unatkozzanak.

Pont: 9/10

Secret Garden

Secret Garden

Ez életem első dorama, sőt ami azt illeti mozgókép „kritikája”, ráadásul a tanévvégének és az előrehozott érettséginek köszönhetően egy-két hónap eltelt az első öt és a többi rész megnézése között, ezért előre is bocsánat, ha egy kicsit kacifántos leszek.

Adatok:

Év: 2010

Részek száma: 20

Műfaj: romantikus, vígjáték, fantasy

Ország: Dél-Korea

Csatorna: SBS

Történet:

Gil Ra Im, egy árva kaszkadőrlány, aki a véletlennek köszönhetően találkozik Kim Joo Wonnal, egy elit pláza igazgatójával, tehát elég komoly társadalmi különbség húzódik kettejük között. Joo Won számára is érthetetlen okokból kifolyólag érdeklődni kezd a szegény kaszkadőrlány iránt, aki azonban kezdetben nem viszonozza ez érzelmeit – legalábbis igyekszik nem kimutatni. Csakhogy bonyolódjanak a szálak, Ra Im hatalmas rajongója a híres énekesnek, Oskának, aki egész véletlenül Joo Won unokatestvére, ráadásul ott van még Yoon Seul, Oska exe, aki mindenáron bosszút akar állni Oskán, mégpedig úgy, hogy meg akarja szerezni magának Kim Joo Wont. Ha ez még nem lenne elég, Ra Im és Joo Won számukra érthetetlen okokból testet cserélnek a sorozat folyamán, ami rengeteg komikus helyzet forrása, és így a főszereplők is jobban megismerik egymást és a másik élethelyzetét.

Vélemény:

Először nem akartam megnézni, mert hogy milyen gáz már, hogy testcsere van benne, de aztán mondta egyik barátnőm, hogy nézzem meg, mert nagyon jó. Egyáltalán nem bántam meg, hogy hallgattam rá.

A szerelmi szál, ahogy fentebb elmondtam, elég bonyolultnak és szappanoperásnak hangozhat, de valójában egyáltalán nem az. Ha már láttál életedben sorozatot vagy filmet, már a legelején tudod, ki kivel fog összejönni, ráadásul minden szereplőnek (még Yoon Seul-nak is) megvan a nyomós oka, amiért úgy viselkedi, ahogy. Rengeteg aranyos romantikus jelenet akad a doramában, amin lehet olvadozni, de vannak komikusan édesek is, és természetesen a szenvedősek sem hiányozhatnak. Ez utóbbit a főszereplő párosnál nem vitték túlzásba, pont annyi volt benne, amennyi kellett. Yoon Seul és Oska között kevesebbet is el tudtam volna viselni, de nekem nagyon tetszett, ahogy végül lezárult a kettejük kapcsolata, ezért nem panaszkodhatok.

A dorama humora nagyon jó, nagyon sokat nevettem rajta (Zokni és melegítő! XD). Rengeteg a cikis jelenet (főleg akkor, amikor testet cserélnek), amiket én alapból nem bírok nézni, mert egyszerűen nem bírom a cikis dolgokat, de amikor a barátnőmmel néztem a sorozatot (nem azzal a barátnőmmel, aki ajánlotta, hanem egy másikkal), muszáj volt néznem a cikiseket is, és bár elég gáz hangokat adtam ki közben, meg érdekesen reagáltam le, megérte megnézni őket, mert tényleg nagyon viccesek.

A színészek elég jól játszottak, senkivel sincs különösebben nagy problémám. Külön kiemelném a Kim Joo Wont játszó színészt (Hyun Bint), aki frenetikusan alakította a nagyképű plázaigazgatót, és azt is, amikor Ra Im volt „benne”. Nem egy adonisz, ennek ellenére nagyon megszerettem, és még biztos fogok nézni doramát az ő főszereplésével. Igazából az Oskát és a Ra Imot játszó színész is nagyon jó volt, meg engem az egyik mellékszereplő is megfogott, aki egy meleg zenészt játszott. Mentségemre szóljon, szerintem nagyon cuki a srác és jól is játszik, egyébként a színész neve Lee Jong Suk.

A fő negatív karaktert, azaz a Kim Joo Won anyját játszó színésznő is nagyon jó. Annyira jól játszotta azt a kígyót (talán túl jól is), hogy egyenesen gyűlöltem a karaktert, és sajnos lehet, hogy így már a színésznő többi karakterét is akaratlanul utálni fogom, ha legközelebb összefutok vele egy doramában. Komolyan mondom, Joo Won anyja egyszerűen gusztustalan, egy dög, aki mindent arra próbál felhasználni, hogy neki jó legyen.

Eddig csak pozitívumot mondtam, azonban bármennyire is jó a dorama, azért van néhány hibája, de ezek nem túl komolyak. Először is ott van a forever alone zene, amit szinte mindig bevágtak, amikor összevesztek. Az egy jó szám, tényleg, de az eleje borzalmas, és amikor felcsendült, néhány alkalom után már nem bírtam ki röhögés nélkül, bármennyire is komoly volt a helyzet.

Aztán még ott vannak a figyelmetlenségi hibák, például az egyik részben ugyanaz a nő közvetlen egymás után kétszer felsétál a lépcsőn, az egyik karakter telefonál, és az egyik kameraállásból van rajta kesztyű, a másikon pedig nincs, és egy-két ilyesmi, de ha valaki nem túl kukacos, akkor ezek nem fognak rontani az élményen, amit a dorama nézése okoz.

Ami nekem még nem tetszett, az a testcsere megoldása, szerintem elég gagyira sikeredett, és én nem is kaptam eléggé kielégítő magyarázatot arra, hogy hogy lehetséges, hogy testet cseréltek, de mivel a szerelmi szál a lényeg, és nem a fantasy, ezért ezt megbocsátom a doramának. Én még a záró képpel sem voltam megelégedve, az fura lett, de egyébként szépen elvarrták a szálakat.

Összességében tehát ez egy nagyon jó dorama, kötelező darab azoknak, akik szeretik a romantikus vígjátékokat. Főként lányoknak/nőknek ajánlanám, mert nem sok olyasmit láttam benne, ami egy férfinak tetszhetne, a poénok többsége a folyton jelen lévő romantikus szálon alapul, de persze lehet, hogy van olyan srác, akinek ennek ellenére bejönne.

Pont: 9/10 (lehet, hogy most, a kritizálás elején túl vajszívű vagyok, de a hibák miatt csak egy pontot vontam le)