Alapból animék terén inkább az egyben bedarálós típus vagyok, mert fájdalmasan kevés az a heti húsz perc, ha tetszik egy sztori, mégis előfordul, hogy elcsábulok, és elkezdek szezonosokat. A mostani szezonból ezeket nézem: Boku no Hero Academia 5.évad Műfaj: akció, … Continue reading
Adatok: Év: 2020Részek száma: 16Műfaj: romantikus, dráma, melodrámaOrszág: Dél-KoreaCsatorna: MBC Történet: Jeong Hoon egy jóképű hírbemondó, akinek extrén hipermnéziája van, azaz mindenre emlékszik, ami valaha történt vele, amiben benne van a barátnője nyolc évvel ezelőtti halála is, amin nem tud … Continue reading
Vigyázat, fangirl poszt következik! A The King’s Avatar eredetileg egy kínai webnovelként látta meg a napvilágot Butterfly Blue tollából. A kínaiak úgy döntöttek, hogy animációs sorozatot csinálnak belőle, aminek 2017-ben jött ki az első évada, ami után beindult a szekér, … Continue reading
Múlt héten berobbant a Netflixre a Shadow and Bone, azaz magyarul az Árnyék és csont nyolc részes első évada, amit Leigh Bardugo Árnyék és csont és Hat varjú című könyvéből gyúrtak össze. A Hat varjút olyan másfél, az Árnyék és … Continue reading
Nagyon szeretem a tündérmeséket és a feldolgozásaikat, rengeteg mesét, filmet megnéztem, és néhány könyvet is olvastam a témában. Most összegyűjtöttem az általam olvasott regényeket, amikben felfedezhetőek valamelyik klasszikus tündérmese elemei. Hogy izgalmasabb legyen, nagyjából tetszés szerinti növekvő sorrendbe rendeztem őket. … Continue reading
You’re All Surrounded
Adatok:
Év: 2014
Részek száma: 20
Műfaj: akció, romantikus, vígjáték
Ország: Dél-Korea
Csatorna: SBS
Történet:
A történet középpontjában négy kezdő nyomozó és a csapatvezetőjük áll. A főszereplő, Eun Dae Gu (Lee Seung Gi) anyját a történetünk kezdető előtt tizenegy évvel meggyilkolták, de a gyilkost nem kapták el, ezért Dae Gu nyomozónak áll, hogy fényt derítsen az esetre, ami egyre csak bonyolódik.
Vélemény:
Lee Seung Gi a főszereplő, akinek eddig minden sorozatát nagyon szerettem, ezért egyértelmű volt, hogy ezt is megnézem. Nem kellett csalódnom, Seung Gi hozta a formáját, és megint egy nagyon jó doramát választott ki magának.
Nem vagyok oda annyira a krimiért, de mivel ez nyomozókról szól, ezért ez is volt benne rendesen, de most egyáltalán nem zavart. Lehet, hogy kezdem megszeretni a műfajt? Mindenesetre a húsz rész alatt a főszereplők több ügyet is megoldottak, amik között akadt egy-kettő, ami mélyebb üzenetet is hordozott annál, hogy kapjuk el a rosszfiúkat, és ezért nagyon tisztelem a sorozat készítőit, hogy még ilyesmit is belecsepegtettek.
Ennek a doramának több erőssége is van, az egyik ilyen a színészek játéka. Mindenki abszolút hitelesen hozta a karakterét, egyszer sem volt olyan, hogy bárkit is hiteltelennek éreztem. Emellett a karakterek is erősek, mindenkinek volt személyisége, a jókat nagyon lehetett szeretni, a gonoszokat pedig utálni, és persze akadt egy-két olyan szereplő is, aki megosztó lehet, hiszen a sorozat nem egy fekete-fehér világot tárt elég, igenis léteztek szürke karakterek is.
És ha már karakterek, akkor szólok néhány szót róluk is.
A főszereplő Eun Dae Gu, születési nevén Kim Ji Yong, az anyja egyedülálló anyaként nevelte, amíg meg nem gyilkolták, ezután Dae Gu árvaházba került, megváltoztatta a nevét, és végül a rendőrségen kötött ki. A sorozat elején ridegebb és magába zárkózó volt, majd szépen fokozatosan feloldódott, ahogy megismerte a nyomozó társait, és kezdett megbízni bennünk. Félreértés ne essék, itt nem valami hatalmas karakterfejlődésre kell gondolni, mert a személyisége nem változott meg, egyszerűen csak kinyílt, és csiszolódott egy kicsit.
Az is tetszett benne, hogy nem hagyta érintetlenül a sokk, ugyanis látta, ahogy az anyját meggyilkolták, hanem ez igenis sérüléseket okozott benne, és sebezhetővé tette, amit persze titkolt, és a lehető legjobban kezelt, de akkor is jó volt látni, hogy nem egy tökéletes főszereplővel van dolgunk, aki sokrétű és emberi.
Dae Gu-nak elég sok mindenen kellett átmennie a sorozat alatt, amit Lee Seung Gi tökéletesen átadott, egy rossz szót sem tudok mondani az alakítására.
Dae Gu-n kívül még fontos szereplő Seo Pan Suk csapatvezető, akit az a szerencse/szerencsétlenség ért, hogy az ő nyomozócsapatába került négy újonc, köztük természetesen Dae Gu is. Nagyon megszerettem Seo csapatvezetőt, ő is igazi egyéniség, aki él-hal a munkájáért, de a való életben egy kicsit esetlen. Az őt játszó színész, Cha Seung Won személyében új kedvencre tettem szert.
Dae Gu szerelme a sorozatban Uh Soo Sun, aki nem egy hú, de hatalmas egyéniség, inkább támogató szerepet tölt be, de azt nagyon jól csinálja, és bár nem a világ legagyasabb karaktere, de engem nem is idegesített, szóval én meg voltam vele elégedve.
Rajtuk hármójukon kívül még nagyon sok szereplő van, például a táskás nő, akinek már az első pillanatban lapáttal ajándékoztam volna meg az arcát, és az ő képviselő apja, aki egy igazi rohadék volt.
A sorozat másik nagy erőssége a hangulata. A több műfajú dolgokban az a veszélyes, hogy sokszor nagyon elcsúszik valamelyik műfaj felé, és a többit elhanyagolják, vagy nem úgy tálalják, ahogy kéne. Na, itt egyáltalán nem ez a helyzet. A készítők remekül lavíroztak az akciódúsabb-nyomozós, a romantikus és a humoros elemek között, tényleg nagyon jól lettek összerakva a hangulati váltások.
A cselekményvezetés is jó lett, tetszett, ahogy szépen fokozatosan haladtunk előre a nyomozós és a romantikus fronton is. Jól adagolták az információkat, és szerencsére nem csavarták túl a történetet, így végig logikusak tudtak maradni.
Bevallom, a dorama vége előtt nagyon izgultam, hogy csak koreaiasan el ne szúrják a lezárást, de szerencsére feleslegesen aggódtam. A végén szinte minden kiderült – összesen egy kérdésem lett volna még, de ez sem olyan vészes -, és nagyon jól elvarrták a szálakat, szóval senki se féljen, a koreai sorozatkészítési hagyományok ellenére léteznek még normális végű doramák is.
A sorozat OST-ja is jó lett, szép számok vannak benne, és szerencsére egyik dalt sem játszották le túl sokszor, így nem is untam meg egyiket sem.
Ez egy nagyon sokrétű dorama, amit spoilermentesen nem teljesen sikerült átadnom a kritikán belül, de higgyetek nekem, érdemes adni neki az esélyt, nemtől és kortól, valamint romantikus vagy akcióbeállítottságtól függetlenül. Ebben a sorozatban mindenkinek van valami, ami megfoghatja.
Pont: 9/10
Coffee Prince
Adatok:
Év: 2007
Részek száma: 17
Műfaj: romantikus, vígjáték
Ország: Dél-Korea
Csatorna: MBC
Történet:
Eun Chan egy nagyon fiús, huszonnégy éves lány, akit mindenki fiúnak néz. Így van ezzel a gazdag Han Kyul is, aki csakhogy lerázza az anyja és nagyanyja által ráerőltetett vakrandi partnereket, felbéreli Eun Chant, hogy játssza el a szeretőjét. A lány elvállalja, mert neki kell eltartania a húgát és az anyját, ezért nagyon kell neki a pénz. Később Han Kyul a nagyanyja nyomására megnyitja a Coffee Prince nevű kávéházat, ahol csak férfiakat alkalmaznak. Eun Chan is az alkalmazottak közé kerül, és ahogy az már lenni szokott, szépen lassan egymásba szeretnek Han Kyullal.
Vélemény:
Már rengeteg jót hallottam erről a doramáról, ezért elég nagy elvárásokkal vágtam bele, amiknek félig megfelelt, félig nem. Ez egy kiváló romantikus vígjáték, rengeteg benne a nevetés, a romantikus és a viccesen cuki pillanat, meg azért egy-két drámázás is található benne, de ez nem olyan vészes szinten.
Han Kyul és Eun Chan egymásra találását a kávézó működtetése, az ott dolgozók élete és egy másik pár szakítunk, majd újra összejövünk című cselekvése színesíti. Szóval a történet maga nem egy nagy szám és nem is túl izgalmas, de végül is ez nem egy akciófilm, tehát nem is várhatom el tőle, hogy nagyon az legyen.
A sorozat egy kicsit nehezen indult be, kellett olyan négy-öt rész, amíg sikerült ráhangolódnom, és felvennem a ritmusát, de utána már egy-két idegesítő momentumot leszámítva nagyon tetszett.
Han Kyult nagyon megszerettem, már a legelső részben. Tetszett, hogy ő nem ment keresztül hatalmas jellemfejlődésen, csak megkomolyodott, és megtalálta a helyét. Végig nagyon jól reagálta le a dolgokat, logikusan viselkedett, és emellett rettenetesen édes volt. Ja, és megsúgom, hogy a mosolya nem semmi, a női nézők garantáltan olvadozni fognak rajta, és bármit vett fel a sorozatban, minden jól állt rajta. M
ég egy gusztustalan narancssárga alapon pöttyös ing is.
Eun Chant alapjáraton kedveltem, a fiús énjével és a személyiségével egy kicsit egy tornádóra emlékeztetett. Nem volt túl okos, de idegesítően buta sem, viszont az utolsó két-három részben rendesen sikerült felidegesítenie, mert egyáltalán nem tudtam egyetérteni az érveivel. Végig fiús ruhákat hordott, még akkor is, amikor Han Kyul is rájött, hogy lány, ami a végére már egy kicsit idegesítővé vált, de nem olyan nem bírom elviselni szinten, mert tény, hogy vannak ilyen lányok is, még ha nem is sokan.
A kettőjük párosán kívül ott van még Han Kyul unokatesójának, Han Sungnak és Yoo Joo-nak a párosa. Ők néha idegesítettek – főként a sorozat elején, amikor még egy gyönyörű szép szerelmi négyszög is a nézők feje fölött lebegetett -, ráadásul az én ízlésemhez képest túl sokat drámáztak, de voltak jó pillanataik is, és érdekes volt egy már tíz éves párt figyelemmel kísérni.
Több mellékszereplő is van, de én most csak a Coffee Prince-ben dolgozó három másik srácot emelném ki. Mindhárman teljesen mások, de mindannyiukat nagyon megszerettem, rengeteget nevettem rajtuk és azon, ahogy mozgásban tartották az eseményeket a kávézóban.
A sorozat vége tetszett, boldog lett, ahogy az egy romantikus vígjátéknál illik is, bár szerintem túlzottan el lett húzva, egy résszel kevesebb bőven elég lett volna.
Az OST is jó volt, nem ismételgettek el unásig egyetlen egy számot sem, ami külön pluszpont.
Összességében ez egy nagyon aranyos, vicces dorama, a romantikus vígjátékok kedvelőinek, és azoknak, akik szeretik a fiú öltözik be lánynak alaphelyzetet mindenképpen ajánlom, főleg mivel itt tényleg elég hihető, hogy Eun Chant fiúnak nézik.
Pont: 8/10
Néhány hete megváltoztattam az oldal kinézetét azzal a szándékkal, hogy felélesztem a hamvaiból a blogot, és ezentúl rendszeresen fogok bejegyzéseket írni. Eredetileg úgy indítottam el az oldalt, hogy bármiről írok, ami csak eszembe jut, de hála annak, hogy az elmúlt egy évben főként doramákat nézek, szinte csak ezekről születtek kritikát. Nem azt mondom, hogy sosem lesz másfajta, de amíg nem változik nagyot az ízlésem, addig valószínűleg főként csak ázsiai témájú bejegyzések lesznek. Persze lehetséges, hogy néha egy-egy könyvajánlóval is jövök majd, ha valamiről nem bírom ki, hogy ne írjak (Reklám: olvassátok el Marie Lu-tól a Legendát és a Született tehetséget, mert iszonyat jó), de nem tudom, mennyire jó ötlet vegyíteni a kettőt.
Az eddigi újítások:
– Dizájnváltás.
– Oldalt kiraktam a doramakritikáimat linkként, így sokkal egyszerűbb, mintha az archívumból kellene előásni őket.
– Kiraktam a wordpress társalgóját, bár ahogy látom, elég lassan tölt be. Tudjátok használni, vagy keressek más megoldást?
És akkor a terveim.
Az oldal fő profilja a doramák kritizálása lesz, de ahhoz, hogy egyet kritizálni tudjak, végig is kell néznem, ami azt jelenti, hogy így elég ritkán lennének bejegyzések, ezért – és persze azért is, mert szívesen írok másról/máshogy is – kitaláltam néhány rovatot:
Egyelőre ennyi lenne, legközelebb valószínűleg a felsorolt rovatok közül az egyikkel jövök majd ^^ Ötleteket és észrevételeket szívesen fogadok a tervekkel kapcsolatban 🙂
Hanazakari no Kimitachi e
Adatok:
Év: 2007
Részek száma: 12
Műfaj: vígjáték, iskolai, romantikus
Ország: Japán
Csatorna: Fuji TV
Történet:
Ashiya Mizuki fiúnak öltözik, hogy beiratkozhasson egy fiúiskolába, az Oshaka Gakuenbe. Mizuki célja, hogy újra ugrásra bírja a magasugró Sano Izumi-t (Oguri Shun), aki egy sérülés után nem tud/mer újra ugrani. Miközben Mizuki azon van, hogy elérje a célját, és közben szerelembe esik, az iskolához tartozó három kollégium egyfolytában harcol egymással, ami rengeteg vidám percet eredményez.
Vélemény:
Nagyon sokáig nem akartam nekiállni, pedig tudtam, hogy jó, merthogy már megint egy lány öltözik be fiúnak történet, ami a csapból is folyik, ráadásul ez azt jelenti, hogy tele kell lennie ciki jelenetekkel, amihez semmi kedvem nem volt. Szerencsére – hála barátnőm erőszakosságának – mégis elkezdtem, ami nagyon jó döntés volt, szóval mindenkinek azt javaslom, hogyha ugyanolyan okból hezitált, mint én, az azonnal menjen, és vesse rá magát a Hana Kimi-re.
Természetesen van benne szerelmi szál, de egyáltalán nem ez adja a történet gerincét. Végigkövetjük ugyan – és elvileg ez is a főszál -, ahogy a két főszereplő, a mogorva Sano – aki bárkit megcsókol, ha minimális alkohol kerül a szervezetébe – és a fiúnak öltözött Mizuki egymásba szeret, de ez csak a hab a tortán, az igazi élvezetet a többi karakter idiótasága(i) adja.
Azért a szerelmi szálat se írom le, mert nekem tetszett, ahogy szépen lassan alakultak a dolgok, és szerencsére a Sano azt hiszi, hogy Mizuki pasi helyzetet is hamar megoldották, szóval semmi panaszom nem lehet. Sano nem egy túl impulzív személyiség, de amikor csinál valamit, akkor nagyon karizmatikus, és bár Oguri Shun-ra nem lehet elmondani, hogy hű, de jól néz ki, mégis belezúgtam.
Mizukiba természetesen beleszeretett egy másik srác is, Nakatsu, aki egyébként nagyon vidám és menő, csak hát szegény végig azon küzd, hogy akkor most meleg-e, szóval a végére ő nekem egy kicsit sok volt, de amikor Mizuki nem volt a közelében, akkor nagyon bírtam.
De azért mégiscsak a nevet
ésé a főszerep, amiről az összes karakter gondoskodik.
A három fiúkollégiumnak megvan a maguk szerepe. Az egyesbe járnak a harcművészek, a kettesbe a sportolók (idetartozik Sano és Mizuki is), a hármasba pedig a színjátszósok. Mindegyik kollégiumnak van egy vezető diákja, akik mindig jelen vannak a „harcoknál”. Legtöbbször a három kollégium harcol egymás ellen, de néha összefognak páran, de eközben mindig olyan hülyeségek történtek, hogy miközben a könnyeimet törölgettem a röhögéstől, elgondolkoztam rajta, hogy a forgatókönyvíró vajon épelméjű-e.
Fiúiskola révén rengeteg karaktert kapunk, akik nagyon színesek – és a legtöbbjük elszállt -, viszont annyian voltak, hogy szegény gyenge névmemóriám jól csődöt is mondott, és nem tudtam az összes nevet megjegyezni.
Csak szemezgetésképpen kiemelnék néhány szereplőt, akiken nagyon sokat nevettem:
Oscar, a hármas kollégium vezetője, akit néha-néha megszállt egy szellem.
Nanba, a nőcsábász, aki a kettes kollégium vezetője, és egyébként a legjobban kinéző az egész sorozatban.
Tennoji, az egyes kollégium vezetője, akitől kaptunk pár izomvillantást, és jópárszor lecsapta a kolijába tartozókat.
Kayashima, az aura- és a szellemlátó.
Umeda, a meleg iskolaorvos, akit egyébként nagyon bírtam, jó beszólásai voltak.
És végül, de nem utolsósorban Hibari és a Hibari Four. Ők a Blossom Gakuenbe járnak, a fiúk sulijának testvériskolájába, és küldetésük, hogy megkönnyítsék a fiúk életét. Nem kell megijedni, ők nem idegesítő zaklatók, mint más sorozatokban az ilyen lányok, hanem tényleg nagyon jó nevetésforrások.
A történettel elégedett vagyok, és nagyjából a lezárással is, talán csak annyi a szépséghiba, hogy a végén a búcsúzás a többiektől egy kicsit túl hosszúra sikeredett, míg Sano-tól az én ízlésem szerint meg túl gyorsan, de lehet, hogy csak azért, mert még elnéztem volna őket együtt.
Az OST nem rossz, és az openinget kifejezetten szeretem, tényleg nagyon jó és fülbemászó szám.
Összességében tehát ez egy kiválóan beteg alkotás, mindenkinek ajánlom. Ha egy jó doramát akartok nézni, amin sokat lehet nevetni, akkor ezt válasszátok.
Pont: 9/10
Love Keeps Going
Adatok:
Év: 2011
Részek száma: 13
Műfaj: romantikus, vígjáték
Ország: Tajvan
Csatorna: CTV
Történet:
Zha Mei Le (Cindy Wang) gyerekkorában meghallotta, hogy a szülei azon veszekednek, hogy egyiküknek sem kell, mert buta és hasznavehetetlen, ezért mindent megtett, hogy hasznossá tegye magát, és mindenkinek segítsen, aki a közelébe kerül. Rengeteg szakképesítést szerez, hogy hasznossá tegye magát. A barátja – később a vőlegénye -, Yi Feng álma, hogy legyen egy péksége, ezért Mei Le nyit neki egyet. Ám a dolgok összekuszálódnak, amikor Yi Feng kezd „összemelegedni” az egyik pékségi alkalmazottal, a fiatal és csinos Xuan Xuannal, ráadásul az időközben Tajvanra érkező, arrogáns és kibírhatatlan zeneszerző, Yi Lie (Mike He), aki mellesleg Yi Feng öccse szépen lassan beleszeret Mei Le-be.
Vélemény:
Ez életem első befejezett tajvani sorozata, ezért valószínűleg mindig emlékezni fogok rá, és igazából tetszett is, de azért ez közel sem egy tökéletes dorama. De azt hiszem, jobb ha nem a hibákkal kezdem, hanem az elején.
A történet két főszereplője Zha Mei Le és Yi Lie, és a kettőjük kapcsolatának kialakulását spékelték meg jó sok egyéb szállal, és annyi a drámázás a sorozatban, hogy őszintén csodálkozom, amiért a hivatalos kategória besorolásban nincs ott, hogy dráma, mert a romantika és a humor mellett ebből is elég rendesen kaptunk.
Mei Le karaktere néha kicsit idegesítő, de alapvetően át lehet érezni, hogy mit miért tesz, és meg lehet érteni őt – nekem is sikerült, pedig teljesen más a személyiségem, mint ennek a csajnak -, szóval én megkedveltem.
Yi Lie a legtipikusabb férfi dorama főszereplő kategória díszpéldánya. Rettenetesen arrogáns, kritikus, örömét leli abban, ha másokat lehordhat a sárga földig, van egy mély lelki sebe és természetesen jól néz ki. Nagyon jól. Szóval nekem bejött, ráadásul Mike He nagyon jól átadta a karaktert. Azok a részek különösen tetszettek, amikor Yi Lie kezdett rádöbbenni, hogy beleszeretett Mei Le-be, és hogy hogy dolgozta fel ezt az egészet.
Mei Le és Yi Lie között nagyon jól működött a kémia, és kaptunk is egy-két nagyon jó csókjelenetet. Az pedig nagyon tetszett, ahogy szépen lassan egymásba szerettek, bár az elején kölcsönösen fújtak egymásra, és persze ezalatt a folyamat alatt nem egy igazán humoros je
lenetet láthattunk.
A mellékszereplőkről már közel sem tudok csak pozitívat mondani, elég sok akadt, aki idegesített, és mivel ők is viszonylag nagy szerepet kaptak, róluk is írok egy kicsit.
Yi Feng (Yi Lie bátyja, a sorozat elején Mei Le pasija) egy döntésképtelen papucs. Végig nagyon szánalmas, bamba fejet vágott, és ő a „mentsetek meg, mert egyedül semmire nem vagyok képes” csaj férfi megtestesítője. Végig idegesített, egyedül csak azt kedveltem benne egy nagyon-nagyon kicsit, ahogy Yi Lie-vel bánt.
A legirritálóbb mellékszereplő díjat mégsem Yi Feng nyerte el, hanem Han mama – Yi Feng és Yi Lie anyja -, aki utálja Yi Lie-t és rettentő gányul bánik vele egy olyan dolog miatt, amiről nem is ő tehet, és mindig mindenért őt hibáztatja. És nem az egyetlen logikátlan tette, nem tudom, volt-e olyan szituáció, amire úgy reagált, ahogy minden normális ember tette volna. Ha egyetlen jelzőt kéne mondanom rá, akkor az az irritáló lenne.
Xuan Xuan meg kifejezetten fura volt. Néha azt hittem róla, hogy fú, de gonosz és negatív szereplő, máskor meg egész értelmesen reagált dolgokra, és ez totál összezavart, mivel semmi íve nem volt az egésznek, hanem mintha két személyiséggel rendelkezett volna, és azokat váltogatta.
Azért akadtak olyan mellékszereplők is, akiket megkedveltem, ilyen például Mei Le bátyja és Yi Lie húga. Ők tényleg aranyosak voltak.
És akkor egy kicsit a cselekményről.
A történet egy szapp
anoperához hasonlítható – sok idegesítő résszel és reakcióval –, de ezek az első tíz részben simán elnézhetőek, tökéletesen ellensúlyozzák ezeket a két főszereplő közös jelenetei (a humorosak és a romantikusak egyaránt).
Aztán úgy a tízedik-tizenegyedik rész környékén sajnos mélyrepülést vett a történet. Egy bizonyos eseménynek köszönhetően érezhetően esett a színvonal, és én csak néztem, hogy „most meg mi van?”. Igazán kár, hogy így elrontották a sorozat végét, mert az első tíz rész a kisebb hibáktól eltekintve tényleg nagyon jó volt.
A sorozat zenéivel se vagyok kibékülve. Az OST körülbelül három számból állt. Ebből csak az tetszett, amit Mike He énekelt, de a másik kettő rettenetes volt – az egyik nagyon irritáló, a másik kicsit kevésbé -, főleg úgy, hogy tizenhárom hetven-nyolcvan perces részen keresztül el kellett viselnem őket. A végére például az opening zenéjétől már a falra tudtam volna mászni.
Összességében tehát ez nem egy rossz sorozat, ha valaki szereti a romantikus sorozatokat, akkor érdemes belevágnia. Az eleje valószínűleg nagyon fog tetszeni annak, aki megnézi, de fel kell rá készülni, hogy legnagyobb valószínűséggel csalódás lesz a vége.
Pont: 7/10
limovelemenyei.wordpress.com 