You’re All Surrounded

You’re All Surrounded

Adatok:

Év: 2014
Részek száma: 20
Műfaj: akció, romantikus, vígjáték
Ország: Dél-Korea
Csatorna: SBS

Történet:

A történet középpontjában négy kezdő nyomozó és a csapatvezetőjük áll. A főszereplő, Eun Dae Gu (Lee Seung Gi) anyját a történetünk kezdető előtt tizenegy évvel meggyilkolták, de a gyilkost nem kapták el, ezért Dae Gu nyomozónak áll, hogy fényt derítsen az esetre, ami egyre csak bonyolódik.

Vélemény:

Lee Seung Gi a főszereplő, akinek eddig minden sorozatát nagyon szerettem, ezért egyértelmű volt, hogy ezt is megnézem. Nem kellett csalódnom, Seung Gi hozta a formáját, és megint egy nagyon jó doramát választott ki magának.

Nem vagyok oda annyira a krimiért, de mivel ez nyomozókról szól, ezért ez is volt benne rendesen, de most egyáltalán nem zavart. Lehet, hogy kezdem megszeretni a műfajt? Mindenesetre a húsz rész alatt a főszereplők több ügyet is megoldottak, amik között akadt egy-kettő, ami mélyebb üzenetet is hordozott annál, hogy kapjuk el a rosszfiúkat, és ezért nagyon tisztelem a sorozat készítőit, hogy még ilyesmit is belecsepegtettek.

Ennek a doramának több erőssége is van, az egyik ilyen a színészek játéka. Mindenki abszolút hitelesen hozta a karakterét, egyszer sem volt olyan, hogy bárkit is hiteltelennek éreztem. Emellett a karakterek is erősek, mindenkinek volt személyisége, a jókat nagyon lehetett szeretni, a gonoszokat pedig utálni, és persze akadt egy-két olyan szereplő is, aki megosztó lehet, hiszen a sorozat nem egy fekete-fehér világot tárt elég, igenis léteztek szürke karakterek is.

És ha már karakterek, akkor szólok néhány szót róluk is.

A főszereplő Eun Dae Gu, születési nevén Kim Ji Yong, az anyja egyedülálló anyaként nevelte, amíg meg nem gyilkolták, ezután Dae Gu árvaházba került, megváltoztatta a nevét, és végül a rendőrségen kötött ki. A sorozat elején ridegebb és magába zárkózó volt, majd szépen fokozatosan feloldódott, ahogy megismerte a nyomozó társait, és kezdett megbízni bennünk. Félreértés ne essék, itt nem valami hatalmas karakterfejlődésre kell gondolni, mert a személyisége nem változott meg, egyszerűen csak kinyílt, és csiszolódott egy kicsit.

Az is tetszett benne, hogy nem hagyta érintetlenül a sokk, ugyanis látta, ahogy az anyját meggyilkolták, hanem ez igenis sérüléseket okozott benne, és sebezhetővé tette, amit persze titkolt, és a lehető legjobban kezelt, de akkor is jó volt látni, hogy nem egy tökéletes főszereplővel van dolgunk, aki sokrétű és emberi.

Dae Gu-nak elég sok mindenen kellett átmennie a sorozat alatt, amit Lee Seung Gi tökéletesen átadott, egy rossz szót sem tudok mondani az alakítására.

Dae Gu-n kívül még fontos szereplő Seo Pan Suk csapatvezető, akit az a szerencse/szerencsétlenség ért, hogy az ő nyomozócsapatába került négy újonc, köztük természetesen Dae Gu is. Nagyon megszerettem Seo csapatvezetőt, ő is igazi egyéniség, aki él-hal a munkájáért, de a való életben egy kicsit esetlen. Az őt játszó színész, Cha Seung Won személyében új kedvencre tettem szert.

Dae Gu szerelme a sorozatban Uh Soo Sun, aki nem egy hú, de hatalmas egyéniség, inkább támogató szerepet tölt be, de azt nagyon jól csinálja, és bár nem a világ legagyasabb karaktere, de engem nem is idegesített, szóval én meg voltam vele elégedve.

Rajtuk hármójukon kívül még nagyon sok szereplő van, például a táskás nő, akinek már az első pillanatban lapáttal ajándékoztam volna meg az arcát, és az ő képviselő apja, aki egy igazi rohadék volt.

A sorozat másik nagy erőssége a hangulata. A több műfajú dolgokban az a veszélyes, hogy sokszor nagyon elcsúszik valamelyik műfaj felé, és a többit elhanyagolják, vagy nem úgy tálalják, ahogy kéne. Na, itt egyáltalán nem ez a helyzet. A készítők remekül lavíroztak az akciódúsabb-nyomozós, a romantikus és a humoros elemek között, tényleg nagyon jól lettek összerakva a hangulati váltások.

A cselekményvezetés is jó lett, tetszett, ahogy szépen fokozatosan haladtunk előre a nyomozós és a romantikus fronton is. Jól adagolták az információkat, és szerencsére nem csavarták túl a történetet, így végig logikusak tudtak maradni.

Bevallom, a dorama vége előtt nagyon izgultam, hogy csak koreaiasan el ne szúrják a lezárást, de szerencsére feleslegesen aggódtam. A végén szinte minden kiderült – összesen egy kérdésem lett volna még, de ez sem olyan vészes -, és nagyon jól elvarrták a szálakat, szóval senki se féljen, a koreai sorozatkészítési hagyományok ellenére léteznek még normális végű doramák is.

A sorozat OST-ja is jó lett, szép számok vannak benne, és szerencsére egyik dalt sem játszották le túl sokszor, így nem is untam meg egyiket sem.

Ez egy nagyon sokrétű dorama, amit spoilermentesen nem teljesen sikerült átadnom a kritikán belül, de higgyetek nekem, érdemes adni neki az esélyt, nemtől és kortól, valamint romantikus vagy akcióbeállítottságtól függetlenül. Ebben a sorozatban mindenkinek van valami, ami megfoghatja.

Pont: 9/10

 

Coffee Prince

Coffee Prince

Adatok:

Év: 2007
Részek száma: 17
Műfaj: romantikus, vígjáték
Ország: Dél-Korea
Csatorna: MBC

Történet:

Eun Chan egy nagyon fiús, huszonnégy éves lány, akit mindenki fiúnak néz. Így van ezzel a gazdag Han Kyul is, aki csakhogy lerázza az anyja és nagyanyja által ráerőltetett vakrandi partnereket, felbéreli Eun Chant, hogy játssza el a szeretőjét. A lány elvállalja, mert neki kell eltartania a húgát és az anyját, ezért nagyon kell neki a pénz. Később Han Kyul a nagyanyja nyomására megnyitja a Coffee Prince nevű kávéházat, ahol csak férfiakat alkalmaznak. Eun Chan is az alkalmazottak közé kerül, és ahogy az már lenni szokott, szépen lassan egymásba szeretnek Han Kyullal.

Vélemény:

Már rengeteg jót hallottam erről a doramáról, ezért elég nagy elvárásokkal vágtam bele, amiknek félig megfelelt, félig nem. Ez egy kiváló romantikus vígjáték, rengeteg benne a nevetés, a romantikus és a viccesen cuki pillanat, meg azért egy-két drámázás is található benne, de ez nem olyan vészes szinten.

Han Kyul és Eun Chan egymásra találását a kávézó működtetése, az ott dolgozók élete és egy másik pár szakítunk, majd újra összejövünk című cselekvése színesíti. Szóval a történet maga nem egy nagy szám és nem is túl izgalmas, de végül is ez nem egy akciófilm, tehát nem is várhatom el tőle, hogy nagyon az legyen.

A sorozat egy kicsit nehezen indult be, kellett olyan négy-öt rész, amíg sikerült ráhangolódnom, és felvennem a ritmusát, de utána már egy-két idegesítő momentumot leszámítva nagyon tetszett.

Han Kyult nagyon megszerettem, már a legelső részben. Tetszett, hogy ő nem ment keresztül hatalmas jellemfejlődésen, csak megkomolyodott, és megtalálta a helyét. Végig nagyon jól reagálta le a dolgokat, logikusan viselkedett, és emellett rettenetesen édes volt. Ja, és megsúgom, hogy a mosolya nem semmi, a női nézők garantáltan olvadozni fognak rajta, és bármit vett fel a sorozatban, minden jól állt rajta. Még egy gusztustalan narancssárga alapon pöttyös ing is.

Eun Chant alapjáraton kedveltem, a fiús énjével és a személyiségével egy kicsit egy tornádóra emlékeztetett. Nem volt túl okos, de idegesítően buta sem, viszont az utolsó két-három részben rendesen sikerült felidegesítenie, mert egyáltalán nem tudtam egyetérteni az érveivel. Végig fiús ruhákat hordott, még akkor is, amikor Han Kyul is rájött, hogy lány, ami a végére már egy kicsit idegesítővé vált, de nem olyan nem bírom elviselni szinten, mert tény, hogy vannak ilyen lányok is, még ha nem is sokan.

A kettőjük párosán kívül ott van még Han Kyul unokatesójának, Han Sungnak és Yoo Joo-nak a párosa. Ők néha idegesítettek – főként a sorozat elején, amikor még egy gyönyörű szép szerelmi négyszög is a nézők feje fölött lebegetett -, ráadásul az én ízlésemhez képest túl sokat drámáztak, de voltak jó pillanataik is, és érdekes volt egy már tíz éves párt figyelemmel kísérni.

Több mellékszereplő is van, de én most csak a Coffee Prince-ben dolgozó három másik srácot emelném ki. Mindhárman teljesen mások, de mindannyiukat nagyon megszerettem, rengeteget nevettem rajtuk és azon, ahogy mozgásban tartották az eseményeket a kávézóban.

A sorozat vége tetszett, boldog lett, ahogy az egy romantikus vígjátéknál illik is, bár szerintem túlzottan el lett húzva, egy résszel kevesebb bőven elég lett volna.

Az OST is jó volt, nem ismételgettek el unásig egyetlen egy számot sem, ami külön pluszpont.

Összességében ez egy nagyon aranyos, vicces dorama, a romantikus vígjátékok kedvelőinek, és azoknak, akik szeretik a fiú öltözik be lánynak alaphelyzetet mindenképpen ajánlom, főleg mivel itt tényleg elég hihető, hogy Eun Chant fiúnak nézik.

Pont: 8/10

Újítások és tervek

Néhány hete megváltoztattam az oldal kinézetét azzal a szándékkal, hogy felélesztem a hamvaiból a blogot, és ezentúl rendszeresen fogok bejegyzéseket írni. Eredetileg úgy indítottam el az oldalt, hogy bármiről írok, ami csak eszembe jut, de hála annak, hogy az elmúlt egy évben főként doramákat nézek, szinte csak ezekről születtek kritikát. Nem azt mondom, hogy sosem lesz másfajta, de amíg nem változik nagyot az ízlésem, addig valószínűleg főként csak ázsiai témájú bejegyzések lesznek. Persze lehetséges, hogy néha egy-egy könyvajánlóval is jövök majd, ha valamiről nem bírom ki, hogy ne írjak (Reklám: olvassátok el Marie Lu-tól a Legendát és a Született tehetséget, mert iszonyat jó), de nem tudom, mennyire jó ötlet vegyíteni a kettőt.

Az eddigi újítások:
– Dizájnváltás.
– Oldalt kiraktam a doramakritikáimat linkként, így sokkal egyszerűbb, mintha az archívumból kellene előásni őket.
– Kiraktam a wordpress társalgóját, bár ahogy látom, elég lassan tölt be. Tudjátok használni, vagy keressek más megoldást?

És akkor a terveim.

Az oldal fő profilja a doramák kritizálása lesz, de ahhoz, hogy egyet kritizálni tudjak, végig is kell néznem, ami azt jelenti, hogy így elég ritkán lennének bejegyzések, ezért –  és persze azért is, mert szívesen írok másról/máshogy is – kitaláltam néhány rovatot:

• Animepercek: ide értelemszerűen animékkel kapcsolatban írnék. Lehet, hogy lesznek hosszabb kritikák is, de főként rövid ajánlókkal jönnék.
• Toplistázzunk: különféle toplistákat állítanék fel, arról ami éppen eszembe jut (például top 10 dorama, anime, ilyesmi).
• Zenesarok: főként zeneajánlások.
• Doramaszemezgetés: egyszerre mindig nézek egy csomó sorozatot, de valahogy sosem bírom ki, hogy ne nézzek bele, amikor kijön egy új, ami érdekel, ezért az aktuális szezonkor néhány rész után írok majd azokról az éppen futó doramákról, amikbe belepillantottam.

Egyelőre ennyi lenne, legközelebb valószínűleg a felsorolt rovatok közül az egyikkel jövök majd ^^ Ötleteket és észrevételeket szívesen fogadok a tervekkel kapcsolatban 🙂