Éppen nézem – pontosabban mégsem

Most kivételesen nem doramakritikával jöttem, mert az Iljimae óta nem néztem végig egyet sem, csak bele-belekaptam néhányba, de egyik sem fogott meg túlzottan,, ezért most szólnék néhány szót azokról a sorozatokról, amiket elvileg aktuálisan nézek, de mégsem.

Az első ilyen a Boys Over Flowers. Még valamikor július elejefelé kezdtem el, és kisebb-nagyobb megszakításokkal megnéztem belőle nyolc részt. Körülbelül másfél-két hónapja nem néztem bele, és ami azt illeti nem is hiányzik. Tudni kell rólam, hogy elég nagy Lee Min Ho rajongó vagyok, a City Hunter máig a legkedvencebb doramám (a Gaksital és a Gu Family Book mellett), és a Faith-t és a Personal Taste-t (ez utóbbi csak a negyedik résztől lesz jó, és úgy a nyolcadiktól nagyon jó) is nagyon szeretem, de a Boys Over Flowers egyszerűen nem akar lemenni a torkomon, bármennyire is jól néz ki Lee Min Ho és két másik F4 tag (a Ji Hoo-t játszó színész szerintem nem annyira jóképű, de ez csak ízlés kérdése). Nem bírom a főszereplő csajt, a főszereplő pasi jelleme is borzalmas (bár ő mutat némi fejlődést), túl sok benne az olyan típusú ciki rész, amit nem bírok, lapos a történet, és a sorozat humora sem jön úgy át, ahogyan kéne. Ezek közül egyébként a legnagyobb gáz az, hogy a főszereplő csaj elviselhetetlen, egyszerűen falra másztam a döntéseitől. Lee Min Ho miatt egyszer úgyis befejezem ezt a doramát szépen lassan apránként, nagy adagban nem biztos, hogy bevenné a gyomrom, de már előre látom, hogy egy elég lehúzó kritika fog megszületni, ha egyszer a végére érek.

Level 7 Civil Servant-ot is elkezdtem, de négy rész után abbahagytam. Pontosabban még amikor adásban volt elkezdtem, megnéztem egy részt, nem tetszett, ezért nem folytattam, de aztán a nyáron a Gaksitalban megismertem Joo Won-t, aki ugyebár itt a főszereplőt játssza, és mivel Joo Won a Gaksitalban iszonyatosan jó volt, úgy voltam vele, adok egy második esélyt a sorozatnak, hátha nem is olyan rossz, mint amilyennek elsőre tűnik. Hiba volt. Joo Won miatt végignéztem négy részt, de amíg el nem fogy az összes jó sorozat, nem fanyalodok rá erre újra.  Egyszerűen képtelen vagyok nevetni a poénokon, a főszereplőnő kifejezetten irritál, a titkosügynök-élet bemutatása pocsék (az sem mentség, hogy ez egy vígjáték), a történet nem érdekfeszítő, ráadásul bármennyire is fáj bevallani, Joo Won itt közel sem alakít olyan jól, mint a Gaksitalban vagy a Good Doctorban.

A Dream High 2-őt is elkezdtem, de itt csak másfél részig jutottam. Ennyi alapján közel sem ér fel az első évad színvonalához, ami egyébként nekem hatalmas kedvencem. Igazából olyan keveset láttam belőle, hogy még nem jelenteném ki, hogy rossz, egyszerűen csak nem fogott meg, és a főszereplő csaj “enyhén” fura, de a pasikból elég jó a felhozatal, szóval egyszer biztos megnézem, ha éppen nem özönlenek majd rám a jobbnál-jobbnak ígérkező sorozatok, mint ahogy nemsokára fognak.

Iljimae

Iljimae

Adatok:

Év: 2008

Részek száma: 20

Műfaj: történelmi, akció, romantikus

Ország: Dél-Korea

Csatorna: SBS

Történet:

A nemesi származású Lee Geom apját a fiú szeme láttára igazságtalan árulással vádolták, és megölték, amikor a fiú csak tíz éves volt. Neki sikerült elmenekülni, hála egy piti tolvajnak, de az anyját és a nővérét az akkori szokások szerint eladják rabszolgának. Geom az őt ért sokk miatt elveszti az emlékeit, és abban a hitben nő fel, hogy a nevelőszülei az igazak. Tizenvalahány évvel később Yongként, egy eszes léhűtőként látjuk viszont, aki menekül a tanulástól, és folyton valami bajba keveredik. Bizonyos események hatására az emlékei fokozatosan visszatérnek, ekkor elhatározza, hogy bosszút áll az apja gyilkosán. Miközben a gyilkost keresi, sok nemesi házba betör, hogy megtalálja kardot, amivel megölték az apját, és hogy leplezze a valódi szándékát, lop, amit szétoszt a szegények között. Így válik a koreai nép Robin Hoodjává, azaz Iljimae-vé.

Vélemény:

Elég vegyesek az érzelmeim ezzel a doramával kapcsolatban. Egyrészt nagyon szerettem, és nehéz volt leállnom a nézésével, másrészt viszont nagyon sok bosszantó momentumot fedeztem fel benne, ami zavart.

Az előzménysztorit konkrétan untam, elég nehézen állítottam le magam, hogy ne tekerjek rajta, és várjam ki rendesen, amíg végre besasszézik a képbe a főszereplő, akit nem más játszott, mint Lee Jun Ki. Ez az első doramám tőle, igazából azért is kezdtem bele, mert végre látni akartam valamit tőle, ugyanis a doramarajongó oldalakon nagyon sok pozitívumot olvastam róla. Mint kiderült, az a sok ömlengés nem megalapozatlanul került fel a világhálóra.

Elsőre látásra nem gondoltam jóképűnek, de ezt hamar elfelejtette velem a hiteles színészi játékával. A karaktere, Yong először nem emlékszik a múltjára, és egy elsőre talán kicsit agyalágyult személyt ismerhetünk meg benne, de igazából nagyon okos, csak nem volt szükségese arra, hogy használja a szürkeállományát, ám amikor problémás helyzetbe kerül, mindig az eszével húzza ki magát a bajból. Amikor visszatérnek az emlékei, szépen fokozatosan megszületik egy komolyabb énje is. Először csak a bosszú miatt tör be a nemesek házaiba (kezdetben meglehetősen ügyetlenül), de aztán egy ponttól már nem csak és kizárólag a bosszú foglalkoztatja, hanem az is, hogy segítsen az embereknek. Nem egyik pillanatról a másikra vált szinte legyőzhetetlen hőssé, nagyon sokat kellett fejlődnie és gyakorolnia, amíg elérte ezt a pontot.

Ilyenkor általában a férfi főszereplő szerelmének, azaz a női főszereplőnek a jellemzésével szoktam folytatni, és most is ezt teszem, bár ez a sorozat sokkal kevésbé romantikus, mint a romantikus koreai doramák általában. Kifejezetten kevés a romantikus jelenet, és a főszereplő lány is viszonylag keveset szerepelt, Yong barátai nagyobb szerepet kaptak nála.

Tehát a női főszereplő. Tetszett a jelleme, ahogy nemes kisasszony létére segíteni akart a szegény, rossz sorsú embereknek, és egyszer még Iljimae-t is megmentette. Az a kevéske romantikus jelenet, amiben szerepelt jóra sikeredett, az egy szem csókjelenet pedig kifejezetten ütős és egyedi lett.

Yong/Geom/Iljimae mellett a másik nagyon fontos főszereplő Shi Hoo, akinek szappanoperába illő származástörténetét inkább nem részletezném. Shi Hoo katonának állt, és fattyúként az az egyetlen előrejutási lehetősége, ha elkapja Iljimae-t, a mestertolvajt. Természetesen mindent meg is tesz ennek értelmében. Alapból megértettem a motivációit, de egy elég gerinctelen tettével elég komolyan elásta magát a szememben, amit csak a legvégén bocsátottam meg neki.

A mellékszereplők klisések ugyan, de mindegyiküknek, főleg a „jóknak” nagyon színes egyéniségük van, szinte mindegyiküket nagyon megszerettem. Talán legjobban Yong nevelőapját bírtam, nagyon vicces figura volt, ráadásul mindent megtelt a nevelt fiáért, sokkal jobban bánt vele, mint néhány apa a saját gyerekével.

Mint már említettem, a romantikus szál elég gyenge volt, inkább csak fűszerként szolgált a sok harc, Iljimae-betörés, piaci jelenet és politikai intrika mellett, ezért nem nagyon tudok több mindent mondani anélkül, hogy ne spoilereznék nagyon komolyan.

Szeretem az akció dús doramákat, ezért itt sem panaszkodtam a sok verekedés/kardvívás miatt, miközben néztem. Ahhoz képest, hogy 2008-as a dorama elég szépen kivitelezték őket, de azért a tetőugrálós jeleneteknél nagyon látszott az a bizonyos kötél, egyáltalán nem voltak élethűek azok az ugrások. Iljimae betörő akciói lettek a kedvenceim, főleg azok, amiknél az eszét használva vert át mindenkit.

Már említettem, hogy zavart néhány dolog, most a teljesség igénye nélkül ezeket gyűjteném össze:

• Unalmas előzménytörténet (nem is az esemény unalmas, hanem a kivitelezés).
• A romantikus szál szinte teljes hiánya, amikor ott van a romantikus kategória minden híres ismertető oldalon, de például az akció nincs.
• A sablonos, egy-két kivétellel egymástól szinte el nem különíthető intrikáló nemesek.
• Néhány szereplő indokolatlan, éreztessük, hogy ez milyen komoly sorozat halála (pedig egyébként a sorozat humora nagyon jó, engem megfogott)
• A vége. Koreai doramánál ez a pont egyáltalán nem meglepő, de mégis, úgy reménykedtem egy szép lezárásában, igazából nem is lett volna nehéz, kapásból több tucat sokkal jobb befejezést ki tudtam volna találni, de nem, a forgatókönyvírónak el kellett szúrnia. Könyörgöm, tanítsa már meg valaki a koreai forgatókönyvíróknak, hogy hogyan kell jól sorozatot befejezni!

Az OST-tal nem akadt problémám, bár nem is fogott meg, eddig még csak rá sem kerestem, pedig mostanában szokásommá vált, amikor befejezek egy doramát.

Összesítve ez egy egész jó dorama, inkább fiúknak, és azoknak ajánlanám, akiket nem zavar, ha háttérbe szorul a romantikus szál. Természetesen a zsarnokellenes hős témáért rajongóknak kötelező, én sem bántam meg, hogy megnéztem, annak ellenére sem, hogy felidegesítettem magam a hibáin. A hat ugyan nagyon kevés pontnak tűnhet, a sok zavaró tényező miatt csak ennyit adhattam neki, de ha valaki megkérdezné, hogy nekem tetszett-e az Iljimae, igennel felelnék.

Pont: 6/10

The King 2 Hearts

The King 2 Hearts

Adatok:

Év: 2012

Részek száma: 20

Műfaj: romantikus, vígjáték, akció

Ország: Dél-Korea

Csatorna: MBC

Történet:

A történet egy alternatív 21. században játszódik, ahol Dél-Korea államformája alkotmányos monarchia. A férfi főszereplő Lee Jae Ha koronaherceg, a dél-koreai király öccse, a női pedig Kim Hang Ah, egy észak-koreai katonatiszt. A dél-koreai király, Lee Jae Kang közelebb akarja hozni egymáshoz Észak- és Dél-Koreát, ezért megszervezi, hogy a két ország közös csapatot indítson a tiszti VB-n. A csapat tagja lesz az éppen csak leszerelt Lee Jae Ha és Kim Hang Ah is.

Vélemény:

Mostanában nagyon megszerettem Lee Seung Gi-t, zsinórban ez a harmadik sorozat, amit megnéztem, és ő a főszereplője. Itt is fantasztikusan játszik, teljesen átadta Lee Jae Ha jellemét, bár azt hiszem, tőle ez egyáltalán nem meglepő.

Lee Jae Ha az elején Dél-Korea elkényeztetett, arrogáns, tenyérbe mászóan idegesítő, és a tetejébe még egy kicsit ostoba (bár ez csak azért volt, mert korábban nem kellett használnia az agyát) koronahercege. Egy szóval borzalmas volt a személyisége az első részekben, jó néhányszor legszívesebben felpofoztam volna, de szerencsére a sorozat előrehaladtával elkezdett megkomolyodni, és nagyon megszerettem azt, akivé vált. Az út, amin végigment a dorama során elég rögös volt, de teljesen hiteles, én nem találtam kivetnivalót benne. Ami még nagyon tetszett, hogy a végére nem lett természetellenesen tökéletes, hanem ember maradt, akinek vannak hibái, de megtesz minden tőle telhetőt, és kibírja a krízishelyzeteket.

A női főszereplőt, Kim Hang Ah-t nagyon bírtam, és nem csak Ha Ji Won – ő alakította Hang Ah-t – miatt. Erős, független nő volt, aki az elején remekül kezelte az éretlen Jae Ha-t, aztán a nehézségekben is kitartott mellette, és tényleg mindent megtett a férfiért. Persze ő sem viselkedett mindig tökéletesen, volt egy pont, amikor elszakadt nála a cérna, de az szerintem tökéletesen érthető volt, én nem hibáztattam miatta.

Még fontos szereplő Eun Shi Kyung, aki dél-koreai katona. Őt is beválogatták a VB-n résztvevő tisztek közé, majd a felkészülés után először csak Lee Jae Ha testőre, aztán fokozatosan a bizalmasa és a barátja lett. Ő volt az, aki a legjobban bízott Jae Ha-ban, ráadásul a személyiségébe is beleestem. Azért lett katona, hogy védje a hazáját végig egyenes, bátran és okosan viselkedett. Húzták néha amiatt, hogy nincs humorérzéke, de ez engem egyáltalán nem zavart, nem volt vészes. Olyan kötelességtudattal rendelkezett, amire bárki büszke lehetne, és ez nekem nagyon tetszett.

A főgonosz, John Mayer egy társaság, a Klub M elnöke. A Klub M több ezer politikusnak adott kenőpénzt, a fő profilja a fegyverkereskedelem, ezért nekik nem jött jól az Észak- és Dél-Korea között kezdődő együttműködés. John Mayer koreai származású, az eredeti neve Kim Bon Gu, és a közte és a koreaiak között kibontakozó csata nagyon hamar személyes színezetet öltött. Ő a tipikus lelkiismeret nélküli, nagyon okos és befolyásos, elég őrült karaktertípust jelenítette meg, akit ahogy a forgatókönyv író valószínűleg tervezte, tényleg nagyon utáltam.

Rajtuk négyükön kívül még nagyon sok karakter van, de ők azok, akik a legfontosabb szerepet játszották a történetben.

A szerelmi szálról csak jót tudok mondani, nem volt szerelmi háromszög, ráadásul Jae Ha és Hang Ah remekül passzoltak egymáshoz. Már az is rendhagyó volt, ahogy összejöttek, aztán pedig egyedi, ahogy együtt maradtak, minden közös jelenetükben csak úgy izzott a levegő. Annyira jó volt végigszeretni, ahogy a kezdeti nagyon nem kedvellekből tényleg komolyan és hihetően szerelmesek lettek.

Volt egy másik páros is a történetben, Eun Shi Kyung és Lee Jae Ha húga, Lee Jae Shin. Én nagyon szerettem őket, és már az első találkozásukkor megmondtam, hogy ezek között lesz valami, annyira egyértelműen jelent volt a kémia kettőjük között.

A politikai szálak és cselszövések egy olyan abszolút laikusnak, mint én nagyon szépen ki voltak dolgozva, tényleg lehetett érteni, hogy mi miért van, bár azért egyszer-kétszer láttam sokkal logikusabb kivezető utat is a helyzetek megoldására, mint amit a doramában alkalmaztak, de ezt ráfoghatjuk arra is, hogy valószínűleg teljesen más a gondolkodásmódom, mint a koreaiaknak.

A doramában nagyon szépen kezelték azt a szálat, hogy Dél-Koreában alkotmányos monarchia van, viszont Észak-Koreában megtartották a diktatúrát, és abból, amit mutattak, nekem túl lazának tűnt a rendszer, ha nem emlegetik, hogy párt és elvtársak, nem biztos, hogy meg tudtam volna mondani, hogy nem csak egy egyszerű, anyagilag rossz helyzetben lévő köztársaságról van szó, hanem kommunizmusról.

Ezen kívül minden mást nagyon szerettem a sorozatban, ráadásul volt egy-két plusz, ami nem tartozott szervesen a történethez, de én jól szórakoztam rajta. Ilyen például az, hogy amikor a VB-re kiválasztott északiak délre mennek küzdeni, Hang Ah ott áradozik arról, hogy mennyire cuki a dél-koreai sztár, Hyun Bin, és ugyebár a főszerepet játszó nő, Ha Ji Won, pont egy évvel ezelőtt a dorama előtt szerepelt a Secret Gardenben, ahol Hyun Bin alakította a szerelmét.

Az is ilyen plusz apróság, hogy nagyon sok nyelven beszéltek ebben a sorozatban. Szerintem ebben beszéltek a legtöbb nyelven azok közül, amiket eddig láttam. Ugye a koreai az alap, angolul is elég sokat, minden részben többször is beszélnek, Jae Ha beszél franciául is (Aki beszél franciául meg tudja mondani, hogy milyen Lee Seung Gi kiejtése? Nagyon kíváncsi vagyok rá.), Japánban és Kínában is van néhány jelenet, így ebből a két nyelvből is kaptunk, és a királyi család főtitkára beszélt néhány mondatot telefonon németül. Ez utóbbinak nagyon örültem, mert németül tanulok, bár azért azokba a német mondatokba belekeveredett egy-két angol szó, amiknek nem kellett volna.

Nagyon sok különböző országból származó szereplő volt, ezért valahogy meg kellett oldaniuk a nyelvi különbségeket, amit az angol mellett egy fülre helyezhető mini fordítógéppel tettek meg azoknál a dialógusoknál, ahol az egyik karakter nem beszélt angolul. Ez a fordítógép roppant praktikus, csak kíváncsi lennék rá, hogy tényleg létezik-e ilyen. Én komolyan kétlem, de nem ástam bele magam ebbe a témába, ezért megvan rá a nagyon minimális esély, hogy tévedek.

A dorama lezárásával nincs különösebb problémám. Lee Jae Ha végső megoldása tetszett, bár amilyen komolynak festették le előtte két részen keresztül a helyzetet, egy kicsit epicebb dolgot vártam, de végül is ez is tökéletesen megfelelt.

Azért van egy MIÉRT? kérdésem a végével kapcsolatban. Ha valaki látta már, akkor megérti, mire gondoltam, annak pedig, aki nem, nem akarom lelőni a poént.

Az OST-ot  nagyon jól állították össze, a szöveg nélküli aláfestő zenék is tetszettek, ráadásul mindig megfelelően helyezték el őket úgy, hogy emeltek a dorama színvonalán, és nem kliséssé tették.

Összegezve ez egy nagyon jó dorama, én teljesen beleszerettem, mindenképpen újra fogom majd nézni. Szerintem fiúk/férfiak is simán megnézhetik, van benne hozzá elég akció és politikai cselszövés a kiváló romantikus részek mellett ahhoz, hogy ne unatkozzanak.

Pont: 9/10