Gu Family Book

Gu Family Book

Adatok:

Év: 2013

Részek száma: 24

Műfaj: romantikus, fantasy, történelmi jellegű, melodráma

Ország: Dél-Korea

Csatorna: MBC

Történet:

A történet főszereplője a folyóban hagyott Choi Kang Chi, aki félig ember, félig pedig misztikus lény, de eltökélt szándéka, hogy megtalálja a Gu családi könyvet, és a segítségével emberré váljon. Az útja keresztezi Dam Yeo Woolét, aki nő létére és fiatal kora ellenére remek kardforgató. A főgonosz, Jo Gwan Wong mindent eltipor maga körül, hogy nagyobb hatalomra tegyen szert, többek között Kang Chi nevelőapját is.

Vélemény:

A történet leírásakor visszafogtam magam, mert nem akartam sokat spoilerezni, de a gyengére sikerült ismertető ellenére ez egy nagyon érdekes és eseménydús dorama. Nekem nagyon-nagyon tetszett, tökéletesen az én ízlésemnek való volt, és mivel a Faith után ez csak a második történelmi doramám, konkrét hibát sem nagyon találtam benne.

A dorama első két része Kang Chi szüleinek találkozását és történetét meséli el, és én már itt beleszerettem a történet hangulatába. Jo Gwan Wong már itt is szerepel, ugyanis ő az, aki tönkretette Kang Chi anyjának a családját, és Kang Chi anyját Seo Hwat gisaengnek adta. Így a harmadik részben találkozunk először a főszereplőkkel, én azonnal megkedveltem mindkettejüket, és ez az érzés a további részekben csak erősödött.

Kang Chi az elején még nincs tudatában annak, hogy csak félig ember, ugyanis egy varázskarkötő blokkolja a misztikus erejét. Amikor végül megtudja, lesokkolódik, de ezt pont megfelelő ütemben sikerül feldolgoznia. A személyisége nagyon jó, egyáltalán nem sablonos. Alapjában véve nem az a zseni karakter, néha egy kicsit butácska tud lenni, de hatalmas szíve van, és ha olyan helyzetbe kerül, akkor nagyon menőn viselkedik, és teljesen levedli magáról a kisfiús butaságot. A reakcióiért is nagyon-nagyon szerettem, nem értett félre dolgokat, mindent úgy reagált le, ahogy egy normális ember tenné, egyáltalán nem ment el a klisés értsünk félre mindent, amit csak lehet karaktertípus felé. Az evés, pontosabban a hús szeretetét is nagyon szerettem benne, volt egy akció, ami részben erre épült, és jaj, nagyon jól szórakoztam rajta.

Kang Chi tehát eleve remek karakter, amin az őt alakító színész, Lee Seung Ki is hatalmasat dobott. Ez volt az első doramám Lee Seung Ki-től, de az biztos, hogy nem az utolsó. Teljesen beleszerettem a színészbe, iszonyat jól játszik, és szépen lassan végig fogok nézni tőle mindent. Még akkor is, ha nem tetszik az adott mű, mert érte maximálisan megéri.

A női főszereplőt, Dam Yeo Woolt is nagyon bírtam. A karaktere nagyon menő, nő létére remek kardforgató, olyannyira, hogy oktató az apja hadiiskolájában. Egy kicsit harcos amazonszerű, és ő az, aki először megtudja, hogy Kang Chi micsoda. Nagyon tiszteltem benne, ahogy reagált, és ahogy végig segített Kang Chi-nak, kitartott mellette, és bízott benne. Az őt alakító színésznőt, Suzy-t már láttam a Dream Highban, és ahogy ott is, itt is remekül eljátszotta a rá kiosztott szerepet.

Kang Chi és Yeo Wool szerelmi története nagyon jól meg lett csinálva, nem egyik pillanatról a másikra szeretnek bele egymásba, hanem szép fokozatosan, sokat csipkelődnek egymással, és tényleg hiteles és mély szerelem bontakozik ki kettejük között. Ahogy a koreai doramáktól megszokhattuk, ez sincs tele csókjelenetekkel, na de amikor van, az egyszerűen fantasztikus, tökéletesen kielégíti a romantikus énem igényeit. Nekem az egyik kedvenc dorama szerelmespárommá váltak, tényleg nagyon illenek egymáshoz, és nagyon aranyosak együtt.

A többi szereplőt nem akarom annyira részletesen kielemezni. A főgonoszt legszívesebben már az első részben felakasztottam volna, és minél többet láttam a képét, annál inkább azt kívántam, hogy valaki ölje már meg, de nagyon gyorsan.

Kang Chi apját nagyon szerettem, iszonyatosan édes volt az első két részben. Volt több mellékszereplő, akiket nagyon bírtam, például az öreg mester a hadiiskolában, és a zsarnok a faluban, voltak akiket kevésbé kedveltem, Chung Jo halála például nem igazán rázott volna meg, és egy-két alkalommal Tae Seo-t is szívesen behajítottam volna a folyóba.

Maga az utolsó rész tipikusan koreaisra sikeredett, pont olyan fajtára, ami miatt nem repkedek örömömben. Az utolsó tíz perccel azért kárpótoltak valamennyire, de azért ezzel szemben is komoly fenntartásaim vannak. Nem írom le, mik, hátha valaki úgy olvassa el ezt a kritikát, hogy még nem látta a doramát, aki meg látta, az úgyis tudja, mi a problémám.

A zenék, mint a legtöbb koreai doramában, itt is nagyon jók voltak, egytől-egyig mindet nagyon megszerettem, és jó néhányszor meg fogom még hallgatni a Gu Family Book OST-ját. (Igazából már most meghallgattam párszor.

Mivel mindet nagyon szeretem, nehéz volt kiválasztani, melyikeket rakjam be ide, de végül azok mellett döntöttem, amiket a két főszereplő, Suzy és Lee Seung Ki énekelt. Annak a szövegére, amit Suzy énekelt külön felhívnám a figyelmet, abban a feliratban, amivel én néztem nem fordították le a dalszövegeket, így miután befejeztem, nekem is csak barátnőm mondta, hogyha úgy vesszük, ez a legszomorúbb szövegű szám az egész doramában, és tényleg.

Összességében tehát én teljesen oda meg vissza vagyok ezért a doramáért, szinte a teljes történetért, a menő harcokért, a fantasy részért is, a romantikus pillanatokért, a főszereplőkért és a zenékért is, ezért bár tudom, hogy azért ez egy nem tökéletes alkotás, és sok kérdés maradt megválaszolatlanul, mégis maximális pontot adok neki, mert teljesen levett a lábamról.

Pont: 10/10