Shining Inheritance

Shining Inheritance

Adatok:

Egyéb cím: Brilliant Legacy

Év: 2009

Részek száma: 28

Műfaj: romantikus, család

Ország: Dél-Korea

Csatorna: SBS

Történet:

Go Eun Sung külföldön tanul, és hazatér, hogy magával vigye az autista öccsét, Eun Woo-t Amerikába, hogy az zongorát tanuljon. Sun Woo Hwan (Lee Seung Gi) szintén Amerikában tanul, ő a nagyanyja utasítására tér haza, és a reptéren véletlenül összecseréli a bőröndjét Eun Sunggal. Ennek köszönhetően találkoznak, és hamar megutálják egymást. Nem sokkal ezután meghal Eun Sung apja, a mostohaanyja kirakja a lányt és az autista öccsét a házából, így Eun Sungnak egyedül kell boldogulnia. A tetejében még Eun Woo-t is elveszíti, és miközben őt keresi, megmenti Hwan nagyanyját, aki egy étterem lánc elnöke. A nagymama megszereti Eun Sungot, és elhívja, hogy lakjon a házában, sőt még a vállalatát is rá akarja hagyni, mert a felelőtlen unokáiról már lemondott.

Vélemény:

Már régóta tervben volt ez a sorozat, de csak azután néztem meg, hogy megismertem, és megszerettem Lee Seung Gi-t a Gu Family Bookban. A Shining Inheritancebeli alakítása után kapott főszerepeket, ami nem is csoda, nagyon jól eljátszotta Hwan karakterét.

Sun Woo Hwan a dorama elején egy elkényeztetett, arrogáns, gazdag ficsúr, aki folyton szomorúságot okoz a nagymamájának. Olyanokat csinált, hogy nagyon sokszor legszívesebben képen töröltem volna, de utálni nem tudtam, ráadásul mint az ilyen karaktereknél mindig, nála is tudni lehetett, hogy meg fog javulni. Ez meg is történt, és elég jól vitelezték ki, nekem nem volt rá panaszom. Hwan tényleg szép fokozatosan változott át a bunkóból azzá az emberré, aki a dorama végére lett, közben nagyon jól ábrázolták a jellemfejlődését, és a körülményeit is. Hwan karaktere tehát nagyon jól kidolgozott és hiteles, még úgy is, hogy kicsit sablonos, de ez utóbbit a sorozat nézése közben Lee Seung Gi játéka könnyen elfeledtette velem.

Go Eun Sung, a női főszereplő karaktere sem rossz, sőt összességében kedveltem. Csinált ugyan olyan dolgokat, amiért mérges voltam rá, de a személyisége nem volt sablonos, és végül is érteni lehetett, mit miért tesz. Végig az öccsét akarta megtalálni, mindent azért tett, hogy Eun Woo előkerüljön, és szimpatikussá tette, hogy annyira aggódott az öccséért. Sok koreai dorama női főszereplőjével ellentétben neki kifejezetten szép arca volt, de könyörgöm, miért nem lehetett normálisabb frizurát csinálni neki? A nézése közben néhányszor felidegesítettem magam rajta.

Hwan és Eun Sung eleinte utálja egymást, beletelik egy kis időbe, amíg emberként tekintenek a másikra, aztán pedig fokozatosan kedvelik meg egymást. Nagyon tetszett, ahogy Hwan jellemfejlődésével arányosan egyre közelebb kerültek egymáshoz, a cuki jeleneteiktől pedig olvadoztam, bár ebből többet is el tudtam volna viselni, főleg úgy, hogy ez egy huszonnyolc részes dorama. Ők ketten nagyon illettek egymáshoz, na de az, ami akadályozta, hogy végre összejöjjenek eléggé felhúzott.

Hwannak ugyanis volt barátnője, Seung Mi, akivel már gimi óta együtt voltak, de Hwan szerintem inkább csak testvérként gondolt a lányra, míg Seung Mi őrülten szerette a srácot, és nem akart lemondani róla. Egy pióca barátnő eleve idegesítő, de itt még hozzájött az is, hogy Seung Mi Eun Sung mostohatestvére (ezt persze Hwan sokáig nem tudta), ezért Eun Sung nem akart rosszat a lánynak, ráadásul igazából Seung Mi személyisége nem rossz, én kedveltem valamennyire, csak az anyja rontotta el.

Na, és gyakorlatilag azért nem jöttek össze, mert figyelembe kell venniük Seung Mi érzéseit. Könyörgöm, Hwan mást szeret, ezt meg is mondta neki, gyakorlatilag szakított vele, minek kell megvárni, hogy ő a beleegyezését adja Hwannak és Eun Sungnak? Lehet, hogy csak én vagyok érzéketlen tuskó, de a vége felé ez engem nagyon idegesített.

Aztán persze, ahogy lenni szokott, Eun Sungnak is volt egy „rajongója”. Joon Se a tipikus kedves srác, aki iszonyat édes dolgokat tesz a főszereplő csajért, de mindenki tudja, hogy úgyis ő lesz a szerelmi háromszög hoppon maradt tagja. Szurkolni ugyan nem neki szurkoltam, de nagyon sajnáltam, és szerettem. A személyiségi iszonyat jó. Érett gondolkozású, önkénteskedik, és még nehéz helyzetben is kitart az elvei mellett azzal, hogy jó döntést hoz.

Fontos szereplő még Eun Sung mostohaanyja, aki gyakorlatilag a történet főgonosza. Olyan szemétségeket tett, hogy a dorama nézése közben folyamatosan lekígyóztam és leboszorkányoztam, egyszerűen hihetetlen, milyen messzire elment a pénz miatt. Már az első rész után tudtam, hogy utálni fogom, de nem gondoltam volna, hogy ennyire. Ráadásul nagyon sokat láttuk ahogy ő szenved azért, amilyen helyzetbe hozta magát az áskálódásaival, és ez az utolsó néhány részben nagyon idegesített. Egy csöppet sem érdekelt, ahogy nem tudott kimászni a saját verméből, jobban örültem volna, ha ezek helyett a főszereplők kapnak nagyobb teret a végén.

Családi dorama lévén fontos szerepet kapott még Hwan dörzsölt nagymamája, butácska anyja és húga, a „szellem” komornyik, Eun Sung éles nyelvű barátnője, az elvileg halott apa és Eun Woo, Eun Sung autista öccse.

A történet tetszett, de a huszonnyolc részt nem a folyamatosan pörgő események, hanem sokkal inkább a lélektani folyamatok (jellemfejlődés, szenved Seung Mi, Seung mi anyja egyre mélyebbre süllyed stb.) töltötték ki.

A végével koreai doramához képest meglepően elégedett vagyok. Az utolsó részben Eun Woo és Hwan közös jelenete a gyorsétteremben nagyon édes volt, és a záró képet sem kifogásolhatom egy szóval sem.

A zenéket, mint minden doramában, itt is nagyon eltalálták, illettek a hangulathoz, de szerintem nem fogom agyonhallgatni őket, annyira nem fogtak meg a számok. Persze azért van néhány, amit időről-időre meghallgatok majd.

(Ezt Lee Seung Gi énekli)

Összességében tehát ez egy nagyon jó sorozat, a romantikus doramák szerelmeseinek kötelező darab, és nem csak Lee Seung Ki miatt, bár ő is elég komoly pluszt jelentett.

Vacilláltam, hogy hány pontot adjak a Shining Inheritance-nek, mert nagyon pozitív benyomást hagyott bennem, de az idegesítő dolgok miatt, amikről fentebb írtam, nem adhatok többet, bármennyire is szerettem nézni.

Pont: 8/10

Gu Family Book

Gu Family Book

Adatok:

Év: 2013

Részek száma: 24

Műfaj: romantikus, fantasy, történelmi jellegű, melodráma

Ország: Dél-Korea

Csatorna: MBC

Történet:

A történet főszereplője a folyóban hagyott Choi Kang Chi, aki félig ember, félig pedig misztikus lény, de eltökélt szándéka, hogy megtalálja a Gu családi könyvet, és a segítségével emberré váljon. Az útja keresztezi Dam Yeo Woolét, aki nő létére és fiatal kora ellenére remek kardforgató. A főgonosz, Jo Gwan Wong mindent eltipor maga körül, hogy nagyobb hatalomra tegyen szert, többek között Kang Chi nevelőapját is.

Vélemény:

A történet leírásakor visszafogtam magam, mert nem akartam sokat spoilerezni, de a gyengére sikerült ismertető ellenére ez egy nagyon érdekes és eseménydús dorama. Nekem nagyon-nagyon tetszett, tökéletesen az én ízlésemnek való volt, és mivel a Faith után ez csak a második történelmi doramám, konkrét hibát sem nagyon találtam benne.

A dorama első két része Kang Chi szüleinek találkozását és történetét meséli el, és én már itt beleszerettem a történet hangulatába. Jo Gwan Wong már itt is szerepel, ugyanis ő az, aki tönkretette Kang Chi anyjának a családját, és Kang Chi anyját Seo Hwat gisaengnek adta. Így a harmadik részben találkozunk először a főszereplőkkel, én azonnal megkedveltem mindkettejüket, és ez az érzés a további részekben csak erősödött.

Kang Chi az elején még nincs tudatában annak, hogy csak félig ember, ugyanis egy varázskarkötő blokkolja a misztikus erejét. Amikor végül megtudja, lesokkolódik, de ezt pont megfelelő ütemben sikerül feldolgoznia. A személyisége nagyon jó, egyáltalán nem sablonos. Alapjában véve nem az a zseni karakter, néha egy kicsit butácska tud lenni, de hatalmas szíve van, és ha olyan helyzetbe kerül, akkor nagyon menőn viselkedik, és teljesen levedli magáról a kisfiús butaságot. A reakcióiért is nagyon-nagyon szerettem, nem értett félre dolgokat, mindent úgy reagált le, ahogy egy normális ember tenné, egyáltalán nem ment el a klisés értsünk félre mindent, amit csak lehet karaktertípus felé. Az evés, pontosabban a hús szeretetét is nagyon szerettem benne, volt egy akció, ami részben erre épült, és jaj, nagyon jól szórakoztam rajta.

Kang Chi tehát eleve remek karakter, amin az őt alakító színész, Lee Seung Ki is hatalmasat dobott. Ez volt az első doramám Lee Seung Ki-től, de az biztos, hogy nem az utolsó. Teljesen beleszerettem a színészbe, iszonyat jól játszik, és szépen lassan végig fogok nézni tőle mindent. Még akkor is, ha nem tetszik az adott mű, mert érte maximálisan megéri.

A női főszereplőt, Dam Yeo Woolt is nagyon bírtam. A karaktere nagyon menő, nő létére remek kardforgató, olyannyira, hogy oktató az apja hadiiskolájában. Egy kicsit harcos amazonszerű, és ő az, aki először megtudja, hogy Kang Chi micsoda. Nagyon tiszteltem benne, ahogy reagált, és ahogy végig segített Kang Chi-nak, kitartott mellette, és bízott benne. Az őt alakító színésznőt, Suzy-t már láttam a Dream Highban, és ahogy ott is, itt is remekül eljátszotta a rá kiosztott szerepet.

Kang Chi és Yeo Wool szerelmi története nagyon jól meg lett csinálva, nem egyik pillanatról a másikra szeretnek bele egymásba, hanem szép fokozatosan, sokat csipkelődnek egymással, és tényleg hiteles és mély szerelem bontakozik ki kettejük között. Ahogy a koreai doramáktól megszokhattuk, ez sincs tele csókjelenetekkel, na de amikor van, az egyszerűen fantasztikus, tökéletesen kielégíti a romantikus énem igényeit. Nekem az egyik kedvenc dorama szerelmespárommá váltak, tényleg nagyon illenek egymáshoz, és nagyon aranyosak együtt.

A többi szereplőt nem akarom annyira részletesen kielemezni. A főgonoszt legszívesebben már az első részben felakasztottam volna, és minél többet láttam a képét, annál inkább azt kívántam, hogy valaki ölje már meg, de nagyon gyorsan.

Kang Chi apját nagyon szerettem, iszonyatosan édes volt az első két részben. Volt több mellékszereplő, akiket nagyon bírtam, például az öreg mester a hadiiskolában, és a zsarnok a faluban, voltak akiket kevésbé kedveltem, Chung Jo halála például nem igazán rázott volna meg, és egy-két alkalommal Tae Seo-t is szívesen behajítottam volna a folyóba.

Maga az utolsó rész tipikusan koreaisra sikeredett, pont olyan fajtára, ami miatt nem repkedek örömömben. Az utolsó tíz perccel azért kárpótoltak valamennyire, de azért ezzel szemben is komoly fenntartásaim vannak. Nem írom le, mik, hátha valaki úgy olvassa el ezt a kritikát, hogy még nem látta a doramát, aki meg látta, az úgyis tudja, mi a problémám.

A zenék, mint a legtöbb koreai doramában, itt is nagyon jók voltak, egytől-egyig mindet nagyon megszerettem, és jó néhányszor meg fogom még hallgatni a Gu Family Book OST-ját. (Igazából már most meghallgattam párszor.

Mivel mindet nagyon szeretem, nehéz volt kiválasztani, melyikeket rakjam be ide, de végül azok mellett döntöttem, amiket a két főszereplő, Suzy és Lee Seung Ki énekelt. Annak a szövegére, amit Suzy énekelt külön felhívnám a figyelmet, abban a feliratban, amivel én néztem nem fordították le a dalszövegeket, így miután befejeztem, nekem is csak barátnőm mondta, hogyha úgy vesszük, ez a legszomorúbb szövegű szám az egész doramában, és tényleg.

Összességében tehát én teljesen oda meg vissza vagyok ezért a doramáért, szinte a teljes történetért, a menő harcokért, a fantasy részért is, a romantikus pillanatokért, a főszereplőkért és a zenékért is, ezért bár tudom, hogy azért ez egy nem tökéletes alkotás, és sok kérdés maradt megválaszolatlanul, mégis maximális pontot adok neki, mert teljesen levett a lábamról.

Pont: 10/10

Buzzer Beat

Buzzer Beat

Adatok:

Év: 2009

Részek száma: 11

Műfaj: romantikus, sport

Ország: Japán

Csatorna: Fuji TV

Történet:

Kamiya Naoki egy tehetséges profi kosárlabda játékos, ám a meccsek döntő pillanatait mindig elbénázza. Shirakawa Riko egy fiatal hegedűművész, aki profivá akar válni, de nem sikerül bekerülnie egy zenekarba sem. Egy nap Riko megtalálja Naoki telefonját, és attól fogva kettejük és barátaik élete összefonódik.

Vélemény:

Bevallom őszintén, nekem eddig nem volt túl jó a véleményem a japán doramákról. Na, nem mintha olyan sokat láttam volna, de amiket eddig ajánlottak nekem, és bele is néztem, azok nem jöttek be, és gagyinak találtam őket. Ezt is csak azért kezdtem el, mert húgommal kerestünk valami romantikus limonádét, amit nézhetünk, és egy összevágásos videóban láttuk a pasit, szóval azon egyáltalán nem felszínes okból kezdtük el nézni, hogy a főszereplő srác iszonyat helyes, meg nekem még az is ott volt, hogy szeretem a kosárlabdát.

Senki ne ijedjen meg, a történet nem csak a kosarazásról szól. Jó, folyamatosan ott van a háttérben, és sokat beszélnek róla, de valójában a sorozatokban már megszokott még véletlenül sem egyszeri szerelmi szálról szól. Ha jól számoltam, három, sőt talán négy (de ez a negyedik nem kap nagy szerepet) szerelmi háromszög is van a történetben.

Naokinak, a főszereplő srácnak az elején van egy barátnője, Natsuki, akivel két éve együtt vannak, de Natsuki megcsalja Yoyogival, Naoki kosárlabdacsapatának, az ARCS-nak új tagjával. Rikóba, a főszereplő lányba pedig beleszeret Kawasaki, az ARCS edzője, és randiznak is, de a lány akaratlanul is szerelmes lesz Naokiba.

Naoki és Riko közel laknak egymáshoz, és a lakóhelyük közelében, egy parkban találkozgatnak, kezdetben csak barátokként. Mindketten jobb kedvre derítik a másikat, és töretlenül hisznek a másik álmában, valamint erősítik egymást. Nagyon szerettem a közös jeleneteiket, tényleg nagyon aranyosak együtt, csak a körülmények miatt beletelik egy kis időbe, amíg egymásra találnak, de itt nem a szokásos idegesítő szenvedésre kell gondolni.

Akit nagyon utáltam a sorozatban, az Natsuki volt, Naoki barátnője, később exe, aki elkeseredetten kereste a boldogságot, de ezt nagyon gázul csinálta. Ugye, az elején megcsalta Naoki-t, aztán ezt úgy állította be, mintha ő lenne az áldozat, és miután szakítottak, mindenáron vissza akarta szerezni Naokit, még addig is elment, hogy direkt féltékennyé akarta tenni Rikót. Magyarul egy gerinctelen, álszent féregként viselkedett.

A karakterek jók voltak, bár az tény, hogy nem túl bonyolultak, de nem mondanám őket kiforratlannak sem. Naoki egy nagyon helyes, aranyos és szerintem egy kicsit naiv srác, aki teljesen levett a lábamról már az első részben (bár azzal a lila táskával, amit végig magánál hord nem tudtam megbarátkozni). Riko személyisége is tetszett, nem az a tipikus mindenki sajnáljon és mentsen meg engem főszereplő csaj, de egy kicsit azért elvarázsolt tudott lenni, ami nem feltétlen negatívum, és nagyon jól összeillettek Naokival.

Natsukit már kifejtettem. Kawasakit én sajnáltam, tényleg nagyon kedvesen viselkedett Rikóval, és megértem, hogy kezdetben miért volt nehéz elengednie, de végül nagyon cukin viselkedett. Aztán ott van még Mai, Riko barátnője, aki (szerintem) bénán hordja a haját és öregasszonyosan öltözködik, de a személyiségét bírtam. Végig kiállt Riko mellett, na és az sem volt semmi, amíg rátalált arra, akivel a végén összejött. Tényleg nagyon aranyosak együtt.

Ami még egyértelműen a sorozat pozitívumai közé tartozik, hogy nem mindig a lehető legrosszabb dolog történik. Gondolom, mindenkinek ismerős, amikor lát egy fontos jelenetet, és már tudja, hogy jaj, de gáz lesz, mert ez meg ez tuti meglátta, és valami rosszat fog tenni, félreérti stb, de itt szerencsére nem ez történik. Ennél a sorozatnál, amikor azt mondod magadban (mi húgommal hangosan mondtuk), hogy jaj, csak ezt ne, akkor szerencsére általában tényleg nem az lesz.

Na, és a sorozat vége megérdemel egy hatalmas tapsorkánt. Így kell sorozatot befejezni, minden béna végű doramának példát kéne vennie róla. Egyszerűen tökéletes volt, és nagyon örülök, hogy megkoronázták ezzel ezt az igazán élvezetes, aranyos, romantikus sorozatot, és nem szúrták el.

Amit a legjobban bírtam a sorozatban (persze Naoki melett), hogy ez egy gondolatolvasó sorozat. Nagyon durva volt. Néztük húgommal, és a kritikusabb pillanatokban mindig mondtuk, hogy most csinálja ezt, csinálja azt, ez történjen vagy az, és tényleg úgy lett, szóval megemelem a nem létező kalapomat a forgatókönyvíró előtt.

A zenék nem rosszak, de nem is ájultam el tőlük. Egy szöveges betétdal van, amit folyton ismételgettek, plusz még Riko sokat játszott hegedűn, de a repertoárja nem volt valami változatos, de ez engem nem zavart, miközben néztem.

Összességében tehát ez egy nagyon aranyos, élvezhető japán dorama, egy kis nyári limonádénak a rekkenő hőségben tökéletes. A romantikus lelkületűeknek mindenképpen ajánlom, szerintem nem fognak rosszul járni.

Pont: 8/10

Monstar

Monstar

Adatok:

Év: 2013

Részek száma: 12 (de a részek hosszabbak a megszokottnál)

Műfaj: zenés, romantikus, vígjáték, iskolai

Ország: Dél-Korea

Csatorna: Mnet

Történet:

Seol Chanról, egy koreai idolról, a Men in black egyik tagjáról negatív kritikák jelennek meg a sajtóban, ezért a fiút a kiadója egy időre egy művészeti iskolába küldi, hogy javuljon meg, és jelenjenek meg róla pozitív cikkek. Az iskolában új barátokat szerez, és természetesen szerelmes is lesz. A barátaival sokat zenél együtt, és először kényszerből, de alapítanak egy saját bandát, a Colorbar.

Vélemény:

Ez egy nagyon aranyos, igazán szeretni való dorama tele iszonyat jó számokkal, de közel sem tökéletes.

A szerelmi szálban nincs semmi extra, a sztár Seol Chan beleszeret a padtársába, Se Yi-be, akibe már évek óta szerelmes az osztályelnök, Seon Woo, aki kiskorában egyébként Seol Chan barátja volt, de most már nem az. Seon Woo-ba egyoldalúan szerelmes az egyik osztálytársuk, Kim NaNa.

Nálam egyértelmű volt, hogy kinek szurkoltam, Seol Chan és Se Yi elragadóak együtt, nagyon szerettem a közös jeleneteiket. Nagyon sok cuki rész van kettejükkel, viszont egyikük sem valami profi az érzelmei bevallásában, és ami azt illeti, a felismerésükben sem, ezért ha valaki érzékeny erre, akkor elég idegesítően nyomik tudtak lenni néha.

Kim NaNa-t sajnáltam, amiért Seon Woo észre sem vette, szerintem az ő karaktere nagyon jó.

A történetben van néhány drámai (néha inkább csak annak szánt) rész is, de ha a Monstarra gondolok, akkor csak rózsaszín vattacukor jut eszembe, szóval ez egyáltalán nem annyira hangsúlyos. A készítők talán fontosnak szánták a drámai szálakat, de szerintem nem jött össze nekik. Mindegyik főszereplőnknek van valami lelki defektje, amiből lényegében a közös zenélés gyógyítja ki őket. Van, akinek tényleg érthető a lelki problémája, de van, akit kábé csak kiröhögtem (itt egy karakterre gondolok, ha valaki megnézi a sorozatot, rájön, kiről beszéltem). Aztán ott van Se Yi apukájának a barátja. Megértem én, hogy milyen borzasztó dolgokon ment keresztül, de az én ízlésemnek egy kicsit túl sokszor nyomták be az a jelenetet, amikor a karosszékében ül, hallgatja A számot, és depizik.

A karakterek nagyon jók, bár egy-kettőben azért találtam kivetnivalót.

Seol Chant, a főszereplőt nagyon szerettem, Junhyung nagyon hitelesen játszotta, és elég sokat olvadoztam neki hála a dorama nézése közben. Eddig is szerettem a Beast-et, de ezután jóval többet fogom őket hallgatni, hála a sorozatnak.

Se Yi-t, a főszereplő csajt is szerettem, de vele azért már akadnak problémáim. Van, amikor tök okosan és menőn viselkedik, máskor meg tiszta naiv, logikátlan és olyan, mintha egy másik bolygóról jött volna, és nekem ez egy kicsit túl kontrasztos. Egyébként nem vészes, de ha valaki amazon főhősnőre vágyik, azt ne benne keresse.

Seon Woo-t is szerettem, nagyon aranyos volt, sajnáltam is egy kicsit, de Se Yi egyértelműen nem neki való. Vele csak annyi bajom volt, ahogy az utolsó részben viselkedett, de az végül is érthető, ha figyelembe vesszük a helyzetét.

Kim NaNa egy nagyon jó karakter, igazából én jobban szerettem Se Yi-nél, és iszonyat jó hangja van, nagyon jó hallgatni, ahogy énekel. Hozzá hasonlóan Rádiónak is nagyon-nagyon jó hangja van, az ő karakteréből ez az, amit a legfontosabbnak tartok, de egyébként ő is szerethető, és a lelki problémája is érthető.

A Colorbar negyedik fiú tagjával sincs semmi problémám, de a harmadik csajjal már annál inkább. A kövér csaj nagyon felidegesített a „lelki problémájával”, az iszonyat szánalmas volt.

Még sok más karakter is van, de én csak a cuki tornatanárt és a cuki thaiföldi srácot emelem még ki. Ja, és ne feledkezzünk el a BTOB-ról sem, ugyanis a banda néhány tagja játszotta Seol Chan bandáját. Nem kaptam ugyan sok szerepet, de nagyon szerettem a részeket, amikben benne voltak.

A történet jó, csak az a probléma, hogy NINCS vége, vagyis van, csak nagyon béna. Komolyan, annyi elváratlan szál maradt, hogy ennyi erővel akár a tizenegyedik rész végén is abbahagyhatták volna. Nem sorolom fel őket, mert nem akarok spoilerezni, de tényleg nagyon sok fontos kérdés maradt megválaszolatlanul. Ez nálam mindenképpen nagy negatívum.

Hatalmas pont viszont e mellett a dorama mellett a zenéje. Ha valaki egy könnyed zenés sorozatra vágyik, akkor mindenképpen ezt javaslom. A számok egytől-egyig nagyon jók, hatalmas kedvencek lettek, a Troublemakert például már egy csomószor újrahallgattam, és még fogom is jó néhányszor.

Összességében tehát ez egy nagyon jó dorama, ha valaki szereti ezt a műfajt, akkor mindenképpen érdemes megnézni, én egyáltalán nem bántam meg, hogy megtettem, sőt szerintem elég sokáig emlékezni fogok rá, mert a hibák ellenére nagyon-nagyon tetszett. A zavaró dolgok miatt viszont egyszerűen nem adhatok neki annyira sok pontot, amennyit szívem szerint adnék.

Pont: 7/10

Gaksital/Bridal Mask

Gaksital

Adatok:

Ismert még, mint: Bridal Mask

Év: 2012

Részek száma: 28

Műfaj: akció, dráma, romantikus, történelmi jellegű

Ország: Dél-Korea

Csatorna: KBS2

Történet:

A sorozat az 1930-as évek Koreájában játszódik, amikor a japánok megszállás alatt tartották Koreát (akkor még Csoszunt). A főszereplő, Lee Gang To (Joo Won) koreai, mégis rendőrként dolgozik nem törődve azzal, hogy emiatt a többi csoszuni mélységesen megveti, hiszen el kell tartania a féleszű bátyját és az anyját. Mindent megtesz, hogy elkapja a menyasszonyálarcot viselő alakot, aki gyakorlatilag a koreaiak jogaiért küzd, majd különböző események következtében ő maga lesz Gaksital. A női főszereplő, Mok Dan még gyerekkorában találkozott Gang To-val, de nem ismeri fel Gang To-ban a gyerekkori szerelmét, ahogy Gang to sem ismeri fel őt (mindketten nevet változtattak). Mok Dan a híres koreai szabadságharcos, Dam Sal Ri lánya. Kulcsszerepet játszik még a történetben a japán Kimura Shunji, aki nem törődve az apja, a rendőrkapitány véleményével koreai gyerekeket tanít egészen addig, amíg Gaksital meg nem öli a bátyját. A protekciónak köszönhetően rendőr főhadnagy lesz belőle, hogy megbosszulja a bátyja halálát. Ő is szerelmes Mok Dan-ba, ami elég sok bonyodalmat fog okozni.

Vélemény:

ZSENIÁLIS

Komolyan, teljesen beleszerettem ebbe a doramába, és nem fogok benne hibát keresni. Ami azt illeti, nem is akarok, és nem is hiszem, hogy egyáltalán tudnék. Tisztában vagyok azzal, hogy vannak benne klisék, de nem érdekel, a Gaksital egyszerűen zseniális, és kész.

Bár a leírásom alapján nem tűnik annak, a történet nagyon érdekes, pörgős és akciódús, szinte lehetetlen abbahagyni a sorozat nézését – nekem nem is nagyon sikerült -, főleg, mert a részek mindig nagyon gonoszan érnek véget. A legtöbb doramában több-kevesebb sikerrel igyekeznek mindig a lehető legizgalmasabb helyen abbahagyni, de itt tényleg remekül sikerült a készítőknek.

A történet vége keserédes lett, tényleg nagyon jól zárták le, ezért nem szidhatom a készítőket, de az utolsó részben van valami, amit még én is megkönnyeztem. Sosem sírok sorozaton/filmen/könyvön, ezért ez nagyon nagy dolog. A sírósaknak azt javaslom, hogy mindenképp tartsanak papírzsepit a kezük ügyében, amikor nézik.

Az akciójeleneteket nagyon jól megcsinálták, tényleg látványosak, és lehet izgulni rajtuk. Nekem nagyon tetszett, hogy megpróbáltak hűek maradni a valósághoz, így ha valaki szerzett valamekkora sebesülést, akkor az nem két óra alatt gyógyult meg. Oké, a valósághoz képest még így is voltak benne (szerintem) túl gyorsan gyógyuló sebesültek, de ezt csak úgy utólag belegondolva vettem észre, a dorama nézése közben fel sem tűnt.

A szerelmi szálban vannak klisék, de ha romantikáról van szó, akkor egy doramában szerintem már szinte lehetetlen kikerülni őket. Ugye ott van a két főszereplő, akik gyerekkori szerelmesek, de aztán nem ismerik fel egymást, amikor felnőtt korukban találkoznak. Ez eléggé bevett fordulat, de engem nem zavart, főleg azért nem, mert a nagy felismerés/felismerések iszonyat jóra sikeredtek. Annál a bizonyos résznél ott olvadoztam. Nem sok az aranyos romantikus rész, hiszen nem ez a dorama fő témája, de amik vannak, azok egytől-egyig nagyon-nagyon jók.

Aztán ott van még Shunji is, aki szerelmes Mok Dan-ba, és ez az elején még jól jött, de ahogy haladnak előre az események egyre több és több problémát fog okozni a főhőseinknek. A romantika terén érdemes még megemlíteni Lalát, a Kishokai (egy titkos japán szervezet, a tagjai a gonoszok a történetben) elnökének a lányát, aki Gang To-ba szerelmes.

A karakterek kidolgozottak, és nagyon jó színészeket találtak hozzájuk, a jókat lehet szeretni, a gonoszokat pedig utálni. Érdekes, hogy Gang To hatalmas jellemfejlődésen megy keresztül, egy őrült „japánpárti” rendőrből egy tiszta szívű (fúj, de nyálasan hangzik, de nincs rá jobb kifejezésem) szabadságharcossá válik. Mindeközben Shunji a kedves tanítóból egy kegyetlen alakká válik, iszonyatosan eltorzul a személyisége, tehát ő és Gang To egyfajta ellentétek.

Mok Dan nem jellemfejlődik, egyesek ezért talán unalmas karakternek tarthatják, merthogy mindig ugyanolyan, de ez engem egy cseppet sem zavart. Ő erős, vagány, talpraesett lány, aki minden helyzetben képes kiállni a koreaiakért és azokért, akiket szeret. Nem csinál hatalmas baromságokat, mint a legtöbb dorama főszereplőnő, a döntéseit mindig meg tudtam érteni. Pluszpont még mellette, hogy közte és Gang To között már az elejétől izzott a levegő. Én szerettem őt, ahogy a fiatal színésznőt is, aki alakította.

Mok Dannal szemben Lala egy sokkal árnyaltabb, és ezáltal talán érdekesebb karakter, nagyon érdekes volt végigkövetni, ahogy a becsvágya harcolt az érzelmeivel.

Még szeretném kiemelni a dorama zenéit, az OST szinte összes számát nagyon megszerettem, önmagukban is nagyon jók, hát még a jelenetekkel, amik alá berakták őket. A kedvencem a Goodbey Day és a Judgement Day lett.

Összegezve ez egy minden ízében remek dorama, nálam hatalmas kedvenc lett. Bátran ajánlom fiúknak is, sőt a sok harc, kínzás és vér miatt lehetséges, hogy ezt elsősorban nekik szánták, de egy lány is nyugodtan megnézheti, csak készüljön fel rá, hogy a tizenötös karika nem véletlen, és a sorozat korhűen véres egy kicsit.

Pont: 10/10